Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
9-10. füzet
430 füstbe ment: a ref lakosság, mint leányegyház a 1784-ben felszabadult Alsókhoz csatoltatott. II. József halála után uj korszak nyílott meg hazánk s hozzátehetjük a protestáns egyház történetében is. A nemzet jobbjai szabadulva az alkotmányellenes császári kormányzás nyomása alól, erős mozgalmat indítottak a nemzeti nyelv, nemzeti viselet és alkotmányosság uj életre keltése érdekében. S mert az elfogulatlanabb katholikusok őszintén beismerték, hogy a protestantizmus mily nagy szolgálatot tett a hazának, midőn vallásszabadsága védelme mellett a magyar nemzetiségnek, nyelv s faji szokásoknak úgy szólva egymaga volt véd- bástyája: mindenfelől hangzott az óhaj, miszerint a protestánsoknak sérelmei, annyi félreértés, oly sok keserűség után az ő megelégedésükre orvosoltassanak a küszöbön levő országgyűlésen. — Csakhogy könnyebb volt e méltányos és igazságos kívánalmat hangoztatni, mint érvényre juttatni. — A régi szívós ellenség, a klérus, több mágnással és országgyűlési követtel szövetkezve, kemény ellenállást fejtett ki a hangoztatott követelés háttérbe szorítására. — így viselkedett — utasítása szerint — Somogymegye követe, Boronkay József is, nyíltan kimondva országgyűlési beszédében, hogy „a protestánsoknak adott s z a b a d v a 11 á s g y a k o r 1 a t minden bűnre ajtót és kaput tár, s általa Mária Magyarországból — mint regnum Marianumból — száműzeti k.“ De végre is a vita hosszas s ingerült szóváltások után a mi javunkra dőlt el. II. Leopoldnak országgyűlési előterjésztésében erősen hangsúlyozott kivánata nyomán megszületett az 1790/1. évi XXVI. törvényczikk, a magyarországi protestánsoknak magna chartája. Azon lelkes kath. hazafiak között, kik az apáknak protestáns polgártársaik ellen elkövetett vétkét jóvá tenni tartozó kötelességnek tekintették s általában a pezsdülő nemzeti uj törekvéseknek szóval és tettel úttörői valának: díszes helyet foglalt el gróf Festetics György is. Benne a vér nem vált vizzé. — Ama kemény leczke után is, melyet — mint feljebb láttuk — II. József a katona szubordináczióról eleibe tartott, híven megőrizte alkotmányos érzelmeit. — Alig hivatott össze 1790 junius 6-ra az országgyűlés, azonnal Laczkovics János kapitánynyal — a későbben oly gyászos véget ért magyar jakobinussal — s még nehány tiszttársával a Greven magyar ezred nevében — melynek alezredese volt — folyamodott az ország rendéihez
