Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

397

Valódi ok az, a mit az ész nemcsak keres, hanem benne meg is nyugszik. A miben nem nyugszik meg, az nem valóságos ok, nem felel meg az ok eszméjének; csak másodlagos ok. Midőn látok egy tüneményt, okát keresem Látok egy fűszálat, azt kérdezem, honnan ez a fűszál: eredménynek tekintem. Megtalálom, hogy a magból lesz; ismét azt kérdezem, hát a mag honnét lesz? így megyek messze, messze. Mi történt? Ä mit először oknak találtam, okozattá lett. Valóságos ok az lesz, melyen eszem megállapodik, melyről nem kérdezi tovább, hát ez honnét van ? A másodlagos okok egy első valódi okra utalnak. Valódi ok csak egy van, s ez bizonyára nem olyan, mely maga is más ok eredménye volna.

Joggal tekintjük tehát a világot okozatnak s bizonyosak lehetünk róla, hogy ez az okok lánczolatában nem az utolsó lánczszem, mely semmitől se függene. Tulajdonkép egy láncz sem lehet végtelen, első szem nélkül. A világnak van egy Első Oka. És az ész és a tapaszta- lat egyiránt azt mondja, hogy ilyen Első Ok csak egy lehet. Ha egy ok elég, többet felvenni nem szabad s előbb azt kell bebizonyítani, hogy egy ok nem elég, mielőtt többet akarunk felvenni. Az Első Oknak, mint majd látni fogjuk, olyan tulajdonokkal kell bírnia, melylyel több nein bírhat. Továbbá, maga az okozat jelleme egy okra utal. A sok különböző dolog egy bámulatos egészet, egy rendszert alkot. Minden összefügg; egy dolog a másikat segíti, vagy ellensúlyozza s igy egy Eredeti Okra mutatnak. Mindenikünk tudja, p. o. hogy nehány évvel ezelőtt nem volt s nehány év múlva nem ismeri meg többé a maga helye; mindnyájunkat megtanít terveink, reményeink meghiúsulása, törekvéseink sikertelensége, hoo-y a magunkénál erősebb hatalmak és fontosabb érdé- kék is vannak, s hogy az ember egy Hatalom kezében van, melynek nem állhat ellene, mely körülveszi elöl és hátul, elsánczolja minden felöl. S azt látjuk, hogy ez

24