Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

X

31

kosán garázdálkodó törökök ügyében az európai fejedelmekkel: mindazonáltal azokat félben hagyva, nemcsak sietett a templomba, hálát adni az Istennek ily nagyszerű téritésért, hanem a zsarnok H-ik Lajoshoz is a kővetkező tartalmú levelet intézte : Kedves fiam a Krisztusban, legnagyobb keresztyén királya Franczia országnak!

Szerelmes fiam a Krisztusban! Egyébb bizonyságok között, melyekkel felséged, vele született isteni félelmével, buzgalmával elhalmozott, melyekkel vallásosságát felékesitve, engem hitel felett meg is örvendeztetett; mert nem csak hogy eltörölte az eretnekeket, és ezek pártfogóit, hanem rendszabályokat is alkotott, melyekkel az eltévelyedteket az igaz vallásra vissza vezéreli. Röviden; felséged mindent legbölcsebben cselekedett, a mint ezt nekünk tudomásunkra adta, szeretett fiunk a nemes herczeg d Estrées, felségednek a mi székünknél lévő követe. Most már szükségesnek tartom hivatalomnál fogva felségednek legbensőbb veleszületett isteni félelmének gyönyörű tanúbizonyságáért magamat nemes hajlamaiba ajánlani, melylyel mostantól kezdve előttem azon napot megszentelte, melyen nekem alkalmat, és okot szolgáltatott örülni, és fenségednek sok boldogságot, és szerencsét kívánni; mert felséged, oly nagy dolgot hajtott végre, melynek dicső emléke, a római kath. egyházban minden időben magasztalva megmarad, nagy nevét, hálá Isten dicsérettel koronázza meg. Az Istennek, jósága ezen javunkra czélzó jó és hasznos gondolatjait jutalmaztassa meg, biztosítván felségedet, hogy mi ezért a magasságos Isten előtt, felséged jóllétéért, az egeket zörgetve rebegö nyelvünkkel, nem szűnünk meg esedezve imádkozni. Egyébiránt pedig a mi nagyérdemű követünk Pernensi bibornok érsekünk, ki mind ezt jól tudja, átfogja adni felségednek apostoli áldásunkat. Datum Romáé, die 23, Nov. 1685. Pontificátus Maximi Annó X.

Alig hogy ezen apostoli áldás Párisba jutott, már ismét Pio bibornok azon másik örvendetes hírrel lepte meg a betegeskedésből fellábadozott Pápát, miszerint a savojai herczeg, példáját akarván követni a franczia királynak, elkezdette üldözni a reformátusokat a luczerni völgyben, és miután azok ellene szegültek, ütközetre került a dolog, és őket megverve, foglyul ejtette. Az öröm határtalan lett Romában és a Pápa a Vatikán kápolnájába menve kollégiumával Te Deum laudá- piust tartott, nemcsak azért, hogy a luczerni völgyben légyil-