Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

7-8. füzet

Mert a helyett, hogy — mint több ízben egyezőíeg kérte történeti fejlődésének, é9 törvényes jogainak alapján, a két evan- gelicus felekezet, a kerületeknek részint felterjesztvényeik, részint küldöttségeik utján — Felséged fejedelmi szava által az 1848-ik év előtti törvényes állapotba vissza helyheztetett, és Zsinat tart- hatásra engedélyt nyert volna: nyilt parancsban, s miniszteri rendeletben adatott ki számára kész egyházszervezet; a helyett, hogy sebe szerző okainak, az ideiglenes megszorító rendeleteknek elhárítása által, a seb önmagában beheggedui engedtetett volna : idegen kezek nyúlnak ahhoz, melyek a seb mélységét, és az életerek szálait nem ismerik; a helyett, hogy az organikus életfejlődése által önmagából engedtetett volna megindulni a fejedelmi szó melegsége által: kívülről jött s rendelkezőig lepett meg bennünket egy uj szervezet.

Felséges Császár és Apostoli Király, legkegyelmesebb Urunk ! mélyen tiszteli a két evangelicus felekezet, ezek között egyházkerületünk is Felséged bölcs ezélzatait, s köteles hódolattal veszi a kibocsátott Legmagasabb nyilt parancsot is, a mennyiben abban hitfelekezetünk iránti atyai gondjának jelzálogát tekinti. — De minél nagyobb Felségedhezi hű ragaszkodásunk, annál inkább szent kötelességünknek ismerjük, ezen tárgyban teljes őszinteséggel, és alattvalói bizalommal Felségedhez járulni, s kijelenteni, miszerint Felséged egyházi ügyünkben tett intézkedése, nem csak nem találkozott óhajtásunkkal, sőt fájólag érintette szivünk húrjait, s újabban megrendítette lelkünk nyugalmát.

Es ezt annyival inkább kötelességünk keresztyéni bátorsággal kimondani, mert mélyen írva van szivünkben Idvezitőnk ama parancsa: adjátok meg a Császárnak a mi a Császáré, és az Isten- ti eh a mi az hteiié; s midőn Felségednek a földiekből megadjuk, a mit alattvalói kötelességünk parancsol: ugyanakkor Istennek Is meg kell adnuuk az engedelmességet, s lelkiismeretünk szabadságát, vallásos meggyőződésünket, melyekről Istennek tartozunk számolni, batalomszónak feladnunk nem szabad.

Ugyanazért a leginagasb nyilt parancs, és minister! rendelet által előidézett e két kötelesség nehéz összeütközésének esetében választanunk, s a megakasztó követ elhárítanunk nem lévén hatalmunkban a nélkül, higy vagy Isten Vagy Felséged iránti engedelmességünket meg ne tagadjuk: kínos lelki harezunkban az elesés ellen nem találunk támaszt, melyhez fogódzünk, mint a kefélem gyöngéd, de itt egyedül megtartható drboezát,