Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
7-8. füzet
290 halt 1822-ben, szegény körülmények közt hagyva nejét és egyetlen gyermekeket, Jánost. A hu azonban oly jellemű anyával birt, ki örülni tudott az életnek és bizalommal tudott tekinteni a jövőbe. Természetes munkakedve nem ijedt vissza a viszontagságoktól, melyekre nézve szavajárása volt: „Ilyen a világ forgása, ez vele jár!“ Nagy gyásza után fögondja volt fia kiképeztetése, mi baráti pártfogás mellett sikerült is. János 1827-ben ment egyetemre és az akkori szokás szerint felvételi vizsgát tett, még pedig kitűnő osztályzatot nyerve. Első évi tanulmányai volt: nyelvészet Madvig és bölcsészet Sibbern tanárok alatt. De már középiskolai tanulása utolsó évében elhatározta, hogy theo- logiára lép és ezt első egyetemi évében is már, legalább öntanulmányképen kezdeményezte is. Theologussága a huszas évek végére és a harmin- czasok kezdetére esvén, oly időben fogott munkához, mikor joggal lehetett állítani, hogy az egész protestáns keresztyénséget uj eszmék járták át, a keresztyén hit- és kér. világnézlet uj hatalmi állást foglalt el és az eddig uralkodott rationalizmuz az egyik csatát a másik után vesztette. Tudományos tekintetben e kor, el volt árasztva Schelling- és Hégel-féle rendszerekkel és Schleiermacher uj theologiája, daczára az annak tett engedményeknek, a rationalizmuson nem egy halálos sebet ejtett és átmenetet készített mélyreható keresztyén irányhoz. Akkor Dániában Grundtvig „Az egyház tiltakozása“ czimü röpiratában az államegyházi rendszer ellen és a szabad egyház eszméje mellett nyilatkozott. Röpirata Clausen modern színezetű tanár ellen volt irányozva és daczára homályos szerkezetének, mégis lényegesen járult azon mozgalomhoz, mely a pozitív keresztyénséghez visz- szatérést készítette elő. Azonban, külön nem választható
