Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
11-12. füzet
495 ságban a dolog így áll: Luther ajánlkozott egy ünnepélyes óvásban ezen vagy másik helyen, nyilatkozatairól nyilvánosan számot adni, és kész lesz, ha hogy ez a pápai követnek nem tetszenék, irásilag is annak ellenvetéseire megfelelni, és meghallgatni a bázeli, fraiburgi, lőweni, vagy ha ez nem elégj a párizsi egyetemnek is azok feletti Ítéletét. Tehát nem az ö iratairól volt szó, hanem a csak még ezután készítendő iratról, de a mely soha sem készíttetett el, mivelhogy Ivajetán erre az ajánlatra nem állott rá. Következőleg Luther nevezett egyetemek határozatát teljességgel nem várhatta, mert nem is volt annak mire érkezni meg. Nagy súlyt helyez Evers továbbá Luthernek, a pápához i5ig. márczius 3-án Írott levelére, melyet úgy rajzol, mint nyilvánvaló hazugságot. Bizonyítékul Luther ezen szavait emeli ki: „Most már Szentséges atya! az Isten előtt és minden teremtmény előtt teszek bizonyságot arról, hogy nekem soha se volt azon akaratom, sőt ma sincs szándékomban, hogy én a római egyháznak és szentségednek hatalmát bármi módon illessem, vagy bárminő ravaszság által aláássam.“ E nyilatkozat Luther egyéb levelei által, kiválóan pedig az i5i8. deczember ii-ről Linkhez intézett levele által, merő hazugságnak bizonyult be. E levélben ugyanis, azt Írja Luther, hogy a pápai udvarban a valóságos Antikrisztus uralkodik, de különben is a római udvar isszonyatosságairól beszél. Evers elnézi, észre nem veszi, hogy Luther a pápához intézett levelében, ámbár nyájasabb alakban, ugyanazt írja. „Valóban szentséges atya! azok okozták a római egyháznak ezen sérelmet és szinte gyalázatba hozták nálunk Németországban, a kiknek én ellene állottam, azaz: a kik üres darálásaik által, szentséged neve alatt csak a leggyalázatosabb fösvénységet gyakorolták, az egyház szentségét egyiptomi gyalázattal mocskolták be és utálatra méltóvá tették.“ A jó, hü Luther még mindig azon véleményben volt, hogy az összes visszaléseknek csak egyes semmirekellő főpapok az okai, ellenben az egyház és maga a pápa más véleményben vannak, miként csakugyan is még egy későbbi levelében, a Krisztusnak a farkasok közt való juhról mondott beszédét Leóra alkalmazta. Ilyen vélemény, a hű kathólikusoknál, más időben is állott elő. Hát valami más dolog-é az, midőn Pabst katholikus tanár 18.35. október hó 9-én Hermes kathóli- kus tanár iratainak kárhoztatására vonatkozólag Dr. Braunhoz ezt irta: „Hiszen csak ismerné az ember azokat a piszkos ke
