Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1883 (5. évfolyam, 1-12. szám)
11-12. füzet
496 zeket, melyek a kártyákat vegyítik, a melyeket aztán a szegény pápa kénytelen kijátszani, — s a melyek az asztal alatt a fonalat húzzák, mely a kezet mozgásba helyezi az ily kár- hoztatások és mennydörgések aláírására!“ Hát képmutatás volt az, hogy az a férfiú, a ki ezen szavakat irta: annyival kevésbé maradt a katholikus egyházban ? Nem, a ki Luther levelét olvassa, a maga alázatos és mégis férfias hangján, hogy ő hű fia az egyháznak, és az is akar maradni; de épen e miatt nem vonhatta vissza állításait: az ki fogja érezni ezekből a szavakból, hogy azok egy tiszta szív kiömlései. Bővebb megérthetés czél- jából,' hallgassuk meg Luther egy levelét! 1519, márczius 5-én, tehát csak 2 nappal a pápához intézett levele után, Spala- tinhoz ezt irta: „Soha sem volt szándékomban a római széktől, Rómától elszakadni. Megelégszem azzal, hogy mindenek urának hivassák vagy az is legyen. Mit tartozik az rám ? A ki tudom azt, hogy a törököknek is tiszteletet kell adni a nekik adatott hatalomért. Mert én bizonyos vagyok benne, hogy Isten akaratja nélkül, mint Péter apostol mondja, semmiféle hatalmasság fenn nem állhat. De hitem következtében rajta vagyok, hogy az a hatalom az Isten igéjével méltatlanul ne bánjon vagy be ne szennyezze azt.“ Tehát ebben a csaknem ugyanazon időben kelt magánlevélben ugyanazon bizonyíték, mint a pápához intézett iratban.*) Ezt a levelet nem hozta fel Évers, vájjon elnézte azt vagy pedig szántszándékkal mellőzte el ? E helyett előhozza Spalatinhoz intézett ama levelét, melyet 10 nappal későbben irt. Itt valóban más hangra találunk, de a miből az következik, hogy egy figyelmes olvasó Eversnél is találhat ilyenre. A pápához irt levél elküldése után, hogy a lipcsei disputátiora előkészítse magát, elkezdte Luther a Pápák dekre- tálisainak tanulmányozását. Midőn már azokban azt találta hogy mily nyomorúságosán meg van fertőztetve és feszitve az igazság: felnyíltak szemei a pápaság természete felett. De mind ennek daczára, ő Leo pápát (1513—i52i), személyét tekintve, még mindig jobbnak tartotta, mint környezetét, még mindig irtózott azon sejtelmekre hallgatni, melyek benne rettenetesen feltolakodtak. Ez érzetből kifolyólag irt későbben még egyszer a pápához. Evers ezen iratban a pápának szántszándékos *) Mellékesen megjegyzem, hogy a magyarországi reformáczió sokkal határozottabb és önállóbb volt, mint a németországi. Kómával alkudozásra nem gondoltak soha. A trienti zsinattal maga Ferdinand király e's a magyar római katholikusok kezdték az alkudozást, mely eredménytelen volt.
