Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

Ebben mindent csak vag,

A tatár pogányság.

7G. Ennek neve annyi mint nagy mélységes hely,

Hol lelkek kínlódnak pokolbeli nagy hely, Mentséget bár itt lelj,

Bűneidből fel kelj;

Mert e szörnyű métely

77. Vőnek eredetet hideg Scythiábui.

Ivijövének végre e pogány országból:

Magyarságot rabul,

Már birja jobbágyul,

Ki miatt hullton-liull

78. Földének határa a nagy Tanais viz;

Mely a magyar szájnak nem igen frisses iz,

Babja nem húsz — s nem tiz,

E jószemmel nem néz;

Megkorbácsolni kész. Ileretl. ük. 4.

79. írják, hogy fennállva soha nem vizellik,*)

Es igy keresztyéntől ebben is kivállik,

Hiteket megszegik,

Hogy ezt elhidd illik;

Mert közötted látszik. Munster. Reb. Tűre- gag. 1060.

80. Szörnyű csudálatos köztük a házasság,

Csak az anyjuk, húguk tollúk tilalmasság,

Adatott szabadság,

Leányukon kivül,

Mindennel társaság. —

81. Három esztendeig- egy Barthán nevű Chán,

Routá az országot nem kevés tatár szám ;

Hidd el a mit mond szám,

Te is érzed ezt lám,

Imént is mutatóm. Anno Graoe. 1173.

82. Csak emberi füllel telek meg három kád,

Kit Braszló vidéke e vad ebnek be ád,

Itt magad mutatód,

Vitéz, hogy vagy mondád,

Világra bocsátód,

*) Vámbérytől személyesen Indiám, hogy egy előtte dervis incogni tóban középázsiába járt angol utazót azért ölték meg mert egyszer — elfeled kezvóu - fenállva vizellett. — K. i’.