Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

10-11. füzet

83. Mngnis Ohrim vala a második poroszló,

Ötszázezer néppel magyart elprédálló,

Sokat tinié s fosztó,

S a prédát elosztó,

Rabokat szomjasztó. Anno D. 1253.

84. Tudja Támberdámes, mely felé vagyon Hnszt

Vizen futó tolvaj, neki nem kell csak nyúzt*) Kit hol ér mind megfoszt,

Kertel inességet oszt,

Magyarországban most. 1594.

85. Ezerhatszáz fölött te nyolezvan és ötven,

Hogy jövel előmbe mint egy leány régen, Anya eleiben,

N e ölj meg szivemben,

Ha lehet végiglen. írd. 11. 35.

CT> O

88. A pusztába megyek, vájjon s ki hiv vissza, Csak magamnak ülök kényem foly mint Tisza, Még a föld sem issza,

Ha a tatár nyúzza,

Ez a magyar gyászsza. Sir. 2. 9. Sir. 13. 17.

87. Addig monda Isten: rád jön az ellenség; Hazudni mert nem tud: a mennyei felség, Rettenetes szükség.

Vájjon s több van-e még,

Haragszik ránk az ég. Lev. 28. 48. 49. 50.

88. Eljőve a tatár mint a repülő sas;

Mert az isten ellen volt sok megtölt has; Búzával teljes kas,

Igája mint a vas,

Nem lön, hogy megállhass. (olvashatlau locus)

89. Nem becsülté hiszem a tiszteletes vént,

Maga sirvn nézték égen látszó napfényt: Tékozló fiúként,

Köti magyart szegényt,

Mint csomóba köményt.

90. 0 mely kegyetlenül megrontaték sok szűz, Fellobbant haragod Uram néked; mert szűz; Országunkból kiűz,

Voltunk csak mint rút bűz,

Pogány is ezért fűz. Lám. 5—11. c) — nyúzott kifosztott, kirablott. — K. F.