Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
10-11. füzet
440 lommal, de fel sorolnunk nem is szükséges: eredménye ä meggyőződés. A meggyőződés egyik vagy másik fajában több egyén gondolkozása találkozik. Az egy meggyőződésű emberek társaságba állva alkotják a felekezetet, s azon igyekeznek, — természetes dolog ez, — hogy mások s mindenek azon meggyőződést 'fogadják el, és a szerint rendezzék életüket, cser. lekedeteiket. Azt pedig mondanunk se kell, hogy az embersaját meggyőződésétől független nem lehet. A vak buzgó, épen úgy, mint a hitetlen ; az istenfélő, épen úgy, mint az érzéki ember, ki a halált semmivé létnek hirdeti, s a sirontúli életet tagadja : saját meggyőződését kénytelen követni ! Azért, mert mindenki tudja, hogy az élet és cselekedet vezére a meggyőződés, ezért igyekszik mindenki saját meggyőződése hivévé tenni mindazokat, kikre hatása van. Ez a bölcseleti alapja a felekezeti iskolának. Ennélfogva, állítható az, hogy a felekezeti iskola és nevelés: lélektani szükségesség, és nem önkényes különczködés, Még az állami nevelés is épen oly nemű meggyőződés terjesztése, minő a többségben lévő felekezeti meggyőződés. IV. Ezekből azt kell és lehet következtetnünk, hogy nincs jogunk követelni, hogy mások a mi meggyőződésünket fogadják el: mert a saját meggyőződésünket nem bizonyíthatjuk be czáfolhatlanul igaznak. Valamint mások se követelhetik tőlünk, hogy az ő meggyőződésüket fogadjuk el igaznak. De magunk legyünk meggyőződve arról, hogy a mi meggyőződésünk az igaz, a mi felekezetűnk tantételei azok az igazságok, melyek az embert a legjobb polgárokká képesek tenni, valamint mások is ugyanazon nézetben és meggyőződésben vannak saját felekezetűk tantételei felől, mint azok is az ő tantételeik felől, kik felekezet nélkülieknek nevezik magukat! Győződjünk meg arról, hogy a protestáns felekezet tana az egyénnek, a személynek önállóságáról és társadalmi közösségéről, a mint az a ref. egyház praesbiterialis szervezetében alkalmazva és keresztül vive, életbe léptetve van, teszik legalkalmasabbakká az embereket, hogy jó polgárok legyenek. Ellenben, győződjünk meg arról is, hogy a társadalom ellen követünk el vétket, ha feleslegesnek tartjuk, hogy e mi felekezeti tanaink igazságában való meggyőződés megerősödjék az emberekben. A felekezeti tanok igazságának feladása, megve-
