Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

5-6. füzet

lelki ihletségét, buzgóságát fokozni nem tudja. Vegyük föl most az irányt, melyben a szövegeknek voltaképen államok szükséges. Ha népgyűlekezetről van szó, miként másról nem is lehet, mert az Isten tiszteleten mindnyájan egyeknek kell lennünk az Urban, — akkor magas, fellengös, elvont tételekkel túl terhelt, virágos kifejezésektől áradozó irály mellőzendő, hanem olyan alkalmazandó, melyet kivétel nélkül mindenki élvezhet. Ne csapongjon tehát az a nép felfogása körén túl, s ne sértse a vallásos mély érzelmet, hanem inkább növelje, erősítse, fokozza. Oly szövegezés, melyben az olvasó Istennel, mint valamely földi lénynyel egyszer fraternizál, másszor szolgai alárendeltség esetlen érzetével társalog, továbbá, Istent egyszer túl dicsőíti, másszor pedig úgy tekinti, mint rabszolga haragos urát, kitől félni, rettegni, borzadni kell — mondjuk az ily szövegezés czélja tévesztett, mint szintén az olyan is, mely oly sajátságos leírásokat tartalmaz, melyek az éneklőnek égfelé emelkedő lelkét félre terelik utjából, vagy tisztelete magas tárgyától őt elvonják, mi által foglalkozása tisztán gépiessé válik. A valódi templomi éneknek, jellegénél fogva, imaszerüsége mellett, hálaadó, esedező, magasztaló, könyörgő stb. tartalmúnak kell lenni; kizár tehát ez magából minden elvont dolgokat, túl költői kitételeket s csak azokat hagyja meg, melyek egy gyülekezetnek, mint szellemes testületnek felfogásával azonosíthatók.

Van még egy kiválóan figyelembe veendő dolog a tartalom alakítás s illetőleg a compoziczióban, s ez abban áll, hogy a szöveg tételek alakzata, a dallamokéval, jellegével, méret, hangidom, jellem, kinyomat teljesen összhangzó legyen, mi a költő részéről némi zenei ismeretet is igényel. Különösen óhajtandó a szabatos kifejezésért, hogy egyes szöveg-sorok is, menynyire lehet egy mondatot képezzenek s mondatilag úgy legyenek szerkesztve, hogy egyik, értelmi egybefüggésért, a másikra ne támaszkodjék. — Az írónak tehát, a felveendő dallamot alakilag s jellegileg ösmernie kell, nehogy búsmenetü dallamra magasztaló vagy öröméneket, s megfordítva könnyű mozgású dallamra bánatos, esedező stb. szöveget készítsen, minők jelenlegi énekes könyvünkben is vannak, mivel ezek egymás ellen küzdenek a hatás lerombolásában! Továbbá vigyázni kell az Írónak arra is, hogy logikátlanságot ne kövessen el; mi abban áll, hogy a dallamtétel teljes egész, a szöveg pedig fél mondaton áll meg, vagy pedig a mondat bevégzett, a dallamtétel