Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
bevégezetlen ; az ilyenek sértik a jobb érzékeket. Végül fölemlítjük még, hogy minden ének zár- vagy utó-verse olyan legyen, hogy azt a megelözöttek nélkül is, istentiszteletet bezáró énekül, egymagában is használni lehessen; különösen alkalmi énekeknél erre kiváló gond fordítandó. Az ily zárversek pedig „Hogy“, „De~, „Mert“, „És“ stb. szókon ne kezdődjenek, hanem ezek helyett Atyánk ! Istenünk stb vagy más teljes értelmet adó szók használtassanak. Az itt elmondottak szerint vettessék mérlegbe bírálatom. I. Zsoltár. t-ső lap. A dallam elejtetett az ének-bizottság által, tehát e szöveg, valamelyik fönhagyott dallamra lett volna alkalmazandó. Főéneknek nem való, alkalminak használható, megfelelő tárgyú egyházi beszéd után. A szerző a dallam méretét teljesen nem ismeré, mert minden versben a 3. 4. sor egy szótaggal rövidebb, mint kellene. Főénekül csak oly modorban volna alkalmazható, mint az a „Prot. egyh. és isk. Figyelő“ 1880-ik évfolyam 27-ik lapján olvasható; figyelembe vétele ajánltatik. XIX. Zsoltár. Gyülekezeti éneknek így a mint van, nem használható, egyszerű leirás, irálya sajátságánál fogva kevés vonzó erővel bir, távol áll attól, hogy bennünk a vallásos érzelmet fokozná. A 4. versben ez: „Hogy a piczi gyermek“ helyett talán jobb lett volna: „A tanuló gyermek“, mert piczi gyermek miként tanulhatna az Ur törvényéből bölcseséget, mikor ahhoz illő felfogás nincs. A zárvers „Hogy“-on kezdődik. Bűnbánó ének. 3-ik lap. Szerkezete úgy volna helyesen megítélhető, ha dallamát ismernők, vesszük úgy, mint dallam nélkülit. 1. vers. Általában bűnbánó énekeknél Istennel szemben, benső, teljesen vonzó ragaszkodásnak van helye a bűnbánó részéről, az ily s efféle megszólítás tehát: lm nagy Isten! nincs helyén ; a valóban szenvedő kebel bűnbocsátó, irgalmas atyát keres, jobb igy : Óh Istenem! 3— 4. vers a bűnbánati énekek jellegével nem bir, merev leirásszerü valami, mi inkább nagypéntekre emlékeztet. E két vers mással pótolandó s egy alkalmas dallam reá, — emelni fogja becsét! XXIV. Zsoltár. 4- ik lap. Ez a bizottság által kihagyatott, tehát figyelmen kivül hagyatik.
