Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

8. füzet

egyszerű egyházába a fényt, igézetes pompát, s ezek alapján felépité a hyerarchia épületét. S lön a vallás emberi érdekek menhelye, a biblia: gonosz tervek okmánya; s Isten sz. neve: ürügy a legsötétebb dolgok keresztül vitelére. . . .

Csodálatos az, hogy az emberi rósz akarat képes beszennyezni mindent, gúnyt űzni a legszentebb intézményből, csak hogy nemtelen akaratát érvényesíthesse.

Azonban hasztalan! az ige, az evangyeliom, hitvány, önző emberi érdekekért soha nem tagadja meg önmagát. A szellemet egy időre elnyomni lehetséges ugyan, de kiirtani soha. „A mi szent, a mi isteni, az nem maradhat a porban. Kitör az a sirból is és eget kér.a (Berzsenyi.)

A keresztyénség századokon keresztül elnyomott szelleme végre lángra lobbant.

Szokatlan világosság czikázott. keresztül Európán. Az evangyeliom világossága, az örök igazságok fényessége.

Es következett egy nagy küzdelem ; a sötétség élet- halál-harcza a világossággal.

Hajh! szomorú emlékű napok voltak azok, melyek vérbemártott tollal vannak a történelem lapjaira feljegyezve. . .

De fátyolt reá! Istennek hála elmúltak már azok, miért kültenök fel a századok alvó fájdalmát?! Hála Istennek, hogy a szellem felszabadult a betű nyűgéből s elfoglald világ uraságát. A biblia, az emberiség közös kincséül kiadatott, s a westfaliai békekötésben (1648.) alá Íratott az okmány, melyben a protestantizmus lét- joga, s ez által az emberiség nagy korusága elismertetik.

S mit tön azóta a protestantizmus?

Nézzetek szét kérlek Europa miveltebb népein, országain, hol már testté vált az ige s látják annak dicsőségét. SZABÓ JÓZSEF

szalounai ref. lelkész.