Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
249 A tiz parancsolatot ő szoritá isteni szeretetten, • mind az törvény és az próféták függnek a szeretetten. ‘ Szomjuhozék, fáradva, éhséget szenvedve, tövis koronát ostorokat, nagy kínokat szenved«, ezeknek ntánna mi érettünk kemény halált szenvede. Szeretettől megmosogatta drága sz. vérével, vállán ............. It t következnék a lliő. lap, de ez — fájdalom!— valamint a 166. is hiányzik, igy tehát még legaláhh 4—5 vers ez énektől ismeretlen marad, inig egy más példát, — melyben e hiányzó lapok megtalálhatók nem sikerült felfedeznünk. Két októl felette érdekes ez az ének. Először: mert eddig teljesen ismeretlen volt a magyar irodalomban, de ismeretlen volt a Batizi András által szerzett énekek között is, mind Ilod Péter (athenás 32. 1.) mind Balogh Ferencz (Egy. tört. 41. 1.) csak hat énekét említik Batizinak, ez tehát a hetedik. Ismeretlen volt úgy annyira, hogy a bártfain túl egyetlen régi gyüjtemén y b e n se talált a m még eddig. Hogy Batizié, az kétségtelen (bár sem Tóth Ferencz (Prot. ekl. hit. 1808. Győr), sem Szrógh János (XII. óra 1804. Veszprém nem említik), mert a versfökból is kijön ez: Andreas Batiziuus Ka ss, — de mag fölébe is van nyomva ugyancsak az Andreas Batizinus. Másodszor érdekes azért, mert Batizi reforinátori pályájára egészen uj világot vet. Egykori: írónál ugyanis ez van 1 a név után i rva : K a s s o v i a 1530. Batizi reformátori működése Bőd és Balogh szerint 1042-től 1555-ig tart. Mindketten Írják, hogy Yittembergában tanult, (Bőd szerint 1541. Balogh szerint 1542-ben) s ő ez éneket már 1530-ban irta Kassán. Xagyon valószínű tehát, hogy már akkor nem - mint Melanchton Írja szerény maga viseletű ifjú, — hanem férfiú volt, midőn a reformátori tanokkal jobbon megismerkedni kiment a nagy Melanchton lábaihoz! Mert midőn ez éneket irta, már erős meggyőződésű reformátusnak kellett lennie, a mint ez kitűnik az ének minden sorából: tehát Vittembermába kimenetele előtt itthon már 11 évvel kellett neki működnie. Mindenesetre igen érdekes adat ez, s nagyon méltó, hogy az illető tudós szakférfiak mélyebben foglalkozzanak vele! Az volna már a kérdés: hogyan és mikor jött oda azon kézírás: Kassovia 1530. a Batizi neve után. A bártfai énekes könyvben igen sok — eddig ismeretlen — éneket és szerzőt találhatni, kiknek neve és a
