Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

11-12. füzet

Miután a rom. hath, egyház anyakönyvébe vannak bevezetve nevezett fiuk: a plebánus ur a többivel együtt kiirta, a polg. hatóság pedig ezt hitelesnek tekintette. Hogy Maksai Lajos figyérmékéi vallásos nevelésére nézve a nagyanya akarata nem határoz: kétségkívül van. — Neve­zett fiuk siránkozásának, rimánkodásának, a nagyanya könyei- nek felhozása bizonyosan csak a decorumért van. Igen jól ér­zik magukat a reform, egyház kebelében, ekként sem szívok érzésével, sem nyilvános jog szerint a római kath. egyházba nem tartoznak. Midőn eként a Maksay fiukra vonatkozó eljárás, azoknak a reform, apa vallásában neveltethetése törvényesen megvan engedve, s a ref. lelkész eljárása számbavehető kifogás alá nem eshetik, azon reményben vagyok, hogy a nagyméltóságu miniszter ur jövőre az ily nemű, törvényes alapot nél­külöző panaszokat egyszerűen visszautasítja. Nevezett panaszló plébános ellen, ki nem csak városunk­ban, de egész vidéken ismert prot. ellenes türelmetlenségéről, ki a vegyes házasokat gyónás közben és házhoz való járással ösztönzi, hogy társaikat térítsék el a ref. egyházból, tehát nevezett ellen nekünk, kik véle szemben lesz egész sor panaszunk, melyben közelebb elvárandjuk, hogy ő, ki feljajdul, midőn mi a törvény által engedélyezett jogainkat gyakoroljuk, kötelessé­günket teljesítjük: rendre kereszteli el az 1868. óta kötött ve­gyes házasságból származott prot. szülék gyermekeit, s általán oly ellenséges eljárást követ irányunkban, hogy ellenében mind saját püspökéhez, mind a világi hatósághoz kénytelenittettünk folyamodni. Mely tiszteletteljes jelentésem után mély hódolattal öröklők. A főtiszteletü egyházi hatóság s nagyméltóságu minisz­ter urnák Felsőbányán, 1881. okt. 11. alázatos szolgája: CZELDER MÁRTON, reform, lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom