Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

érdekében, az ész miként eddig, úgy a jövőben is remekelni fog bámulatos találmányokkal s felfedezésekkel, mi által a kultúra a képzelhető legteljesebb virágzásnak fog indulni. A természet összes kincseivel mindinkább fog az ész által kizsákmányoltatni s élveztctni. Az ember okos lelke nem fog nyugodni, mig a természet minden tárgya nem fog a maga jelentőségében felismertetni s az emberiség hasznára fordittatni. Bizonyára e tekintetben, valamint ínegérthetlen tág tér, ép úgy felette fényes jövő áll az ész előtt. Minél tovább távoznak az emberek a föld fölötti istenitől, annál közelebb férkőznek s központosainak majd erőik a földi, anyagi köré, s ép ezért annál nagyobbszeriit fognak ez irányban létesiteni. Az észszerű hasznossági elv tehát, a természeti anyagi életnek nagyszerű jövőt igér, s éppen ez viszi kisértetbe az embereket, ez elvet az élet fensőbb téréin is, az erkölcsi társadalmi és politikai életre alkalmazni. De itt az emberiség valóságos szellemei érdekeire csak kártékony befolyást gyakorolhat.

Mert az ész, távolról sem lévén képes a mindenek fölött uralkodó önösség hatalmát megtörni vagy csak korlátozni, az emberek Önző vágyainak kész szolgájául bizonyult még mindenkoron. Ha tehát az élet fensőbb téréi, az állam és társadalom a puszta ész alapján fognak felépittetni. akkor épen az ész nevében fog az önösség korlátlan hatalomra vergődni. Ha egyszer az államéletből kiküszöböltettek a keresztyéni, erkölcsöt mozgató erők, akkor az eszes politika szükségképen csakis érdekpolitika leend. Ámde nemcsak az uralkodók és alattvalók, de külön az uralkodók, s külön az alattvalók között lévő egyes pártok okos érdekei nem ritkán tagadják egymást, s ezért az észpolitika szükségképen erőszakkal szövetkezik. Az oly állam, mely egyedül az ész alapján szervezkedik, végül az ész és hatalom minden kigondolható eszközével működő zsarnoksággá fajul. Ha tehát a ke- PEOT. EGYEL ÉS 1SK. FIGYELŐ. 27