Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

894

resztyén népek előtti állainélet mindig az emberi méltóságot megalázó s gyalázó kényuralömmal végződött, bizonyos, hogy jövőben a keresztyénségtöl elszakadt államokban, a zsarnokságnak még fokozódnia kell, s minél fejlettebb leszen az ész, annál inkább fognak az emberi viszonyok az ész nevében az állami zsarnokság által rentl- szabályoztafni. Az észállam mindaddig nem nyugodhatik, inig az állam valamennyi tagjai az ö érdekében tehát az ö parancsolatjai szerént nem gondolkoznak, beszélnek, tanitnak, tanulnak, terrnesztenc'k és fogyasztanak, élnek és halnak, mert nincs a világon következetesb valami az észnél.

S a társadalmi élet sem Ígér más jövőt, ha következetesen különválva a keresztyénségtöl, tisztán észszerűen alakul. Elég annyit megjegyezni, hogy a kcresztyén- ség előttihez hasonló alakot fog ölteni, csak azon különbségijei, hogy akkor, minél észszerűbben fognak esc- lekedni, annál következetesebben s hatványozottabban fognak azon állapotok kifejlődni, a melyek az ó-világot tönkre tették.

Ha a keresztyénség a leghumánabb morált tartalmazza, úgy az oly társadalmi élet, mely alakulásának folyamatából a keresztyén morált szándékosan kizárja, szükségképen a leggonoszabb feslettség martaléka leend. Az ember szellemi életének legfelsőbb köreiben is fog ez analógia érvényesülni. A tudomány is, minél kevésbbé akar a pusztán észszerű, azaz anyagi elveknél egyebet tűrni, annál gyorsabban fog azon eredményre jutni, melyet képviselőinek egyik legnagyobbika Dubois-Reymond már most jövendöl: ignoramus et ignorabimus.

Foglaljuk még egyszer együvé az eddigieket: az emberélet, mely pusztán az ész szerint istenellenes alapon szervezkedik, egyrészt az érzéki lét hasznát és kellemetességét előmozdító fényes fejlödésü anyagi haladást igér; másrészt azonban a politikában a zsarnokságot, a társa-