Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

888

szeretett ifjú barátim: fogadjátok tőlem áldássaltcljes búcsú szavaimat, úgy azok, a kik visszajövendők, mint a kik végkép túvozandók, a kiket a gondviselés másfelé hiv. Ki tudja, tartott-e még fenn az Isten számunkra oly időt, a mely bennünket összehozzon? Ha igen: úgy folytatni fogjuk ismét a munkát, azt a szeretetteljes munkát, mely jövő boldogságtok alapját legyen lerakandó; ha nem : úgy tartsátok meg, ápoljátok kebletek melegével azokat az igéket, melyeket ajkainkról hallottatok. Tartsátok mejj s öregbítsétek a szeretetet sziveitekben ez iskola, ez annyi sokaknak édes nevelő anyja iránt, hogy legyen ez továbbra is, sokáig, mindig Isten oltalma alatt; adjon nekie virágzást, hogy mindenkor világitó fáklyája lehessen a tudományok és erkölcsi képzés nehéz pályáján koronként eljövő nemzedéknek, s származzanak belőle Istent, felebarátot és hazát szerető férfiak.

Az Ur legyen mindnyájunkkal most és minden időbeli.

SZILÁGYI ISTVÁN.

A világ jövője, megvilágítva a történelem és kijelentés által.

V.

A kijelentéstől v a 1 ó elszakadás s ennek

jövője.

Ez oly körülmények között történt, melyek a világ egész jövőjére nézve rendkívüli jelentőségűek. Az ó-po- gánvság felébresztett kultúrája, azaz renaissance, egyetemben úgy nagyszerű találmányokkal s felfedezésekkel,- mint vallásos zavargásokkal, szétbomlólag hatott a keresztyén világ összes szellemi életére, s utat tört a modern gondolkozás! módnak. Szokásba jött elszakadni nemcsak a nehéz igának tapasztalt egyházi hatalomtól, hanem ma-