Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

387

gyei főjegyző, régebben lycemnunk ügyvéde lett a báláinak áldozatává, a ki a tudományos művelődés iránti érdeklődését koronként hozott adományaival tette növendékeink előtt emlékezetessé. Majd február bő 4-ik napja Várady Lajost, lycemnunk pénztárnokát, egykor jegyzőjét, mindenkor lni tisztviselőjét ragadta el közülünk, a a ki több mint 14 éven át igazi példátlanul példás hűséggel szolgálta ez intézet ügyeit, s nagy tényező volt abban, hogy azoknak kezelése valódi mintaszerű legyen. A harmadik veszteséget Fejér Bertalan kormányzótanácsi tagban szenvedtük, a ki május 30-án vált meg a földi élettől. Huszonnégy éven át mondhattuk a ritka képzettségű, tapintatos, ügyes és eredményes eljárású férfiút magunkénak, mint tanárt, s az a négy év is, melyet tőlünk megválása után, mint Máramarosmegye tanfelügyelője töltött el, úgy folyt le, hogy munkásságát tőlünk meg nem vonta. Mind ezek méltóvá tették őt arra, a mit tanári karunk az ö emlékezetének megőrzése, nevének megtisztelése végett elhatározott, hogy ez ünnepély alkalmával fölötte emlék beszéd tartassák. A kik a tanítói pályán híven forgolódtak, kettős tisztességre méltók, az evangyéliomi iró szerint is. Mi nem adhatunk egyebet, mint a kegyelet ez adójának nyilatkozványát; s azt hittük, hogy magunk állását s ez intézetet tiszteljük meg az által, ha az ő emlékezetét maradandóvá tesz- sziik. Életében a becsülés és szeretet érzelmei voltak azok, melylyel körülfogtuk, kisértük: most, mikor ezt már nem tehetjük, legalább hamvainak, sirhalmának fűszálait öntözzük meg az emlékezet harmatával, hogy azokat elhervadni ne engedje. Legyen mindhármuknak nyugalma csöndes. Sirjok emlékeztesse az utánunk jövő nemzedéket, hogy úgy szolgálják c tanintézet ügyét, mint ők tették; a mi ha úgy lesz, úgy további virágzásunk biztositva van.

Bevégeztem előterjesztésemet. De mielőtt megválnék ez iskolai évtől s tőletek különösen volt tanít ványaink,