Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

napot fognak ragasztani, hogy kiköszörüljék a csorbát, mely ekképen képeztetésök folyamatán esett. A mi hogy úgy legyen, riekiek magoknak van leginkább érdekükben, nehogy a költő jóslata szerint ,,késő hulljanak majd künyeik, az elvesztett szép idő után", melyeket, nincs többé hatalom, mely visszahozzon.

A tanítás a tanár részéről bármily kimerítő, bármily lelkes legyen is, ha a tanítvány részéről önmunkásság nem járul hozzá, nincs annak sikere, mert nem lehet. Ez önmunkásság felélesztését, másfelől ébrentartását czélozzák a mi institütiónk keretébe fölvett ön képző körök egyfelől, másfelől a pályázatok. Amannak munkásságáról más fog szólani* én csak a pályázatok eredményét terjesztem elő.

Nagyon fontos eszköze az önképzésnek a szokott pályázatok utján, melyek által a tanári kar azt czé- lozta, hogy szoktassa az ifjú erőket, a mennyire koruktól s eddigi elöképzettségöktől telik, egyes kitűzött tárgyak felett behatóbb elmélkedésre, azoknak gondosabb kidolgozására s a nyelvbeli előadás ügyességének megszerzésére.

A 4. osztályban a Nagy Sándor nevét viselő jutalomra ez a kérdés adatott fel: Adassák elő Magyarország állapota a mohácsi vésztől I. Ferdinánd haláláig, különös tekintettel azokra az okokra, melyek a török betoly á s t hazánk bel ügyeire előidézték. Beérkezett három felelet. A megejtett birálat szerint, a három mű gondos részletezéssel és elég terjedelemben írja le a fölvett tárgyat, úgy hogy mind a három mű szerzői méltán megérdemlik a dicséretet. Különösebben a 2-ik számú munkának kiemelendő érdeme a csinos összeállítás, és az, hogy a történetben szereplő egyének jellemzésére sok gondot fordít. A o. sz. mii szerkezete hasonlóan csinos. \ elős és tartalmas rö—