Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
281 pillanatnyi nevetést, mint félórai szundikálást előidézni de nem is képes senki visszafojtani mosolygását, mikor pl. a hosszú ruhában járó farizeusokat leírva, azt mondja : „oly szentek, hogy tik alig mernétek rajok feltekinteni,“ vagy mikor leírja Jeróboam király „fashionable“ isten- tiszteletét, mikor azaz ország nagyjaival, pompa és fénytől környezve, szép zene kísérete mellet vonul a borjak imádására. Derültséget okoz pl. az is, mikor Ábrahám a Santa Clara modorában, hallgatóit ostorozza a gazdag fösvénynek példájával mondván: „Négy filléres pénzt azt a tányérba, ha véletlenül három filléresed nincs és azután énekled: „Uramat forrón szeretem, Áldozom érte mindenem!“ Azonban élez és humor nem az egyedüli vonzó eleme beszédeinek, olyanokat is mond, melyekben ezekből semmisem fordul elő. A Daily News Sp. 25 éves jubileuma alkalmából igy jellemzi szónoklatát: „Sp-nak az ö erőteljes, mesterkéletlen angol nyelvezetére nézve, melylyel gondolatát a legvilágosabb és emlékezetbe vésődő módon fejezi ki, a jelenben élők közt alig vau párja és csupán az egy John Bright múlja öt felül tá- gabb gondolatkörével és nagyobb politikai tapasztalatával, ámbár kettejök angol prózája felett alig lehet döntő ítéletet, mondani.“ Ugyané lap mondja: „Sp. mestere a veszendőbe ment predikálási mesterségnek. Mert szónoki értekezéseknek böviben vagyunk a szószékeken, de szii- kiben- vagyunk a világos szóval való beszédnek. Sp. bírja azon definiálhatlan tehetséget, mely szerint képes azt, a mit mondani akart, úgy kifejezni, hogy azt rögtön meglehessen érteni és hogy tartós benyomást gyakoroljon a hallgatókra.“ Azonban vonzó ereje mélyebben fekszik külső szónoki előnyeinél, — benn fekszik az személyiségében ; rövidén mondva, abban, hogy hiszi, a mit prédikál.
