Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

11

társadalomra nézve boldogító, ha a nép és nemzet minden osztálya a legalsótól a legfelsőig, értelmi és erkölcsi öntudattal bir, ha a családok s a társadalom oda fejlődött, a tiszta vallásos nézet, a többnemii erkölcsi jogok s kötelezettségek érzetében, hogy egyes tévés nezetek, viszás felfogások — milyenek az emberi ertelem tarhazából mindég kerültek ki — rajta rést ütni, annak fejlődését s a szívre jótékony hatását megzavarni nem bírják.

Itt rájövünk azon kérdésre: Magyarországon, minden nemzetiségű lakos társaink, általán a nép, azon tokán áll-é az értelmi, vallásos és erkölcsi mivelüdésnek hogy üdvös boldogító lenne reá nézve a teljes vallásszabadság? Fájdalom, nemmel kell felelnünk. A magyar és német ajkúak, aránylag kétségkívül előbb állanak mint a többiek, de még e két elébb álló nemzetiségűek közt is, nem látjuk-e? mily talajra talál a baptismus, nazare- nismus, ez a valóságos kinövése a vallás szabadságnak, a szentirás helytelenül, b e t ü s z e r i n ti v a k h i t é n e k.

Mert hogy ez a nazarenismus s baptismus, a. felöl megfog győződni a mélyen tisztelt képviselő ur, ha az általain szerkesztett s tisztelettel mellékelt folyóiratoknak a nazárenismus, s baptismusra vonatkozó ezikkeit elolvasni méltóztatik. Mind a baptismusnak azon ága, melyet Pesten s az országban Mayer ur terjeszt, mind a nazarenismus, a legönzőbb és szűkkeblűbb tévelygés, mely csak magát tekinti az Ur választottjának; más rajta kívül mind a kárhozat edénye, minden keresztyén felekezetek bálvány imádók, papjaik protestánsok, katho- likusok az ördög trombitái. Tehát nincs bennük mese a társadalom létezhetésének legfőbb elve, a mások elismerése, nincs szeretet. Családi életük tisztátalan. A férfi és nő közösséget, mely első alapjában semmisiti meg a keresztyén emberi társadalom létezhetését, mint több té-