Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

12

nyeikböl kitetszik, titkon gyakorolják. Adót nem akarnak fizetni, csak egyedül az ö közpénztárukba a próféta kezébe, ki aztán szépen meggazdagszik s éli az ö érthetlen szenteskedő világát. Hazája nincsen e földön. Annak védelmére tehát nincs szüksége, holott még a természet apró állafocskája, a méh is őrt áll saját biztonsága felett. Mélyen tisztelt képviselő ur! méltóztatik jól tudni, hogy a teljes vallásszabadság nem a társadalom ellenes tévitézetek és felfogások szabadsága. Magyarország népei nemcsak, hogy megérve nincsenek arra, hogy a teljes vallás- szabadság reájok jótékonyan hatna, de ha az most tör- vényhozásilag kimondatik, megzavarja a társadalmi rendet, mind a kathólikus mind a prof. egyház tömörségét megbontja. Mert egyes egyházfelekezetek, nemcsak vallásos társulat, de több kevesebb részben: társadalmi intézmény is, őre a társadalom a nemzet és ország erkölcsi fennállhatásának, fejlesztője az elme és szív felfogásának érzelmeinek, ápolója a felebaráti szeretetnek, némi tekintetben megszoritni látszik az egyén jogát, de az ő javára. Bizonyos otthont ád a léleknek, melyre szüksége van, s mely bármily kicsiny legyen, elég arra, hogy az embert boldogítsa, s mint erkölcsi valót, a keresztyén vallás nagy elveinek áldásában részesítse.

Magyarország népei nem csak a teljes vallásszabadságra — véve ezen ragvogó eszmét a társadalmi életre vonatkozó hatásában — nincsenek megérve, de a politikai szabadságadta jogaikat sem tudják úgy gyakorolni s érvényesíteni, a mint kellene. Honnan van ez? nem taglalom, de hogy az értelmiségnek, azoknak, kik példával, szóval, tettel, a nép társadalmi, erkölcsi életének emelésére vannak hivatva, a nép fejletlenségében úgy szólván elroszulásában nagy részük vagy részünk van: minden tisztelet mellett kimerem mondani.

Az 1849. után következett zsarnoki uralom, úgy látszik megrontotta az alig ébredni kezdett nép erkölcsi