Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

3-4. füzet

144

Missziói közlemények.

K ü 1 m i s s z i ó.

Ázsia. Anglia szabadelvű minisztériuma általános meglepetésre, a katholikus lord Ripontot nevezte ki India alkirá- lyává. E fölött a Vatikánban nagy az öröm, mivelhogy e választástól várják a katholikus missziók különös pártolását. — Anglia protestáns köreiben ellenben, nagy e miatt az elégedetlenség, és ez nemcsak nyilvános gyűlésekben, hanem az egyházi zsinatokon is kifejezést nyert. Lehetséges azonban, hogy mind a jézsuiták reményei, mind a protestánsok aggodalmai alap nélküliek.

Tin ne v e 11 y-ben (Palamkottában) múlt év elején ünnepelték a keresztyén vallás bevitelének ioo-dik évfordulóját. A madraszi lord püspökön kívül, jelen volt a 2 missziói püspök Caldwell és S a r g en t, valamennyi európai misszionárius és mintegy 90 benszülött paj3. Caldwell püspök jeles beszédéből álljon itt nehány vonás: „1780-ban alapított Schwartz lGlam- kottában egy 4o lélekből álló gyülekezetei. Ezek közt volt Devaszagayan nevű költő és annak fia, ki mint költő még több volt mint atyja. Ezeknek sokat köszön az ottani keresztyén irodalom s énekeiket még most is éneklik. 1783-ban már templomot épített s szentelt fel ott Schwartz, s egy akkor felavatott benszülött pap vette át az egyház kormányzását. Gericke idejében 4ooo lélekre növekedett az egyház tagjainak száma. Átvette e missziót a londoni egyetemes missziói társaság. — Jelenleg a keresztyének száma 97,605, melynek 79 benszülött papja van.

Majd minden missziói társaság több-több áttérésekről tesz jelentést, még pedig a magasabb körökből és a felsőbb iskolák látogatói közül. De ez áttérőket lebeszélik azzal, hogy lehetnek keresztyének keresztség nélkül is, és pogány lakossaik által csalogatják és fenyegetik, sokszor keményen üldözik; valóban nehéz hindunak keresztyénné lennie, s hála az Urnák, mégis áttérnek.

Liebendörfer amerikai evang. hittérítő Talacsériből, „3 nap egy keresztelendőnek életéből“ czim alatt következőket beszél el:

„Egyik vasárnap estve hozzánk jött egy ifjú azon óhajtás-