Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
5. füzet
Imádjalak mint a böltsek, Ne menj hát el előlem: Szállást, hálást adok néked, szivem széked, s’' ott [nyugodjál; Szivembe jobb vendég nem száll. Azután jön a húsvéti 30. 31. hymnus, e megjegyzéssel: „Mellyek az előddedin való alkalmatla’ vékony kivettetett irá- sokk, szorossan, az ujjólag kezdetett telyessebb betüjü irásokk öszve való illettetés miátt e’ könyvbe ki rekedtenek: Hogy pedig élhess vélek, im itt megjegyzettem.“ Azután jőnek a hymnusok, dicséretek, azzal a külömb- séggel, hogy a nagy-karácsoni dicséreteknél a 172. sz. a. egy más — szinte karácsoni — „Sión áldjad uradat, menyei Királyodat“ — ének van. — (Az összehasonlításnál én az 1736- iki debreczeni kiadást használtam.) Ez ének betétele miatt azután a sorszám egész végig egyel több, de azért csak 362 van ebben is, mert a „Litánia major“ nincs benne, mig a „Te deum laudamus“ s a „Kyrie (igy irva: cirie) puerorum“ az illető helyeken feltalálhatók! A dicséretek után jön a „mutató tábla“ azután a „zsoltárok“, a zsoltárok után: ének az isten tiz parancsolatjáról, — a Simeon éneke, — mindennemű háborúság ellen, — ének az isten törvényéről, — ének a sz. vacsora előtt, — ének a sz. vacsora után, — Anna asszony hálaadó éneke, — szűz Mária éneke, — az mi imádság magyaráztatva: azon nótán mely belgául énekeltetik — 9. A mint a régi énekes könyvekben foglaltatik. — Ezek után a zsoltárokra mutató tábla. Az egész 8o4 lapból álló roppant könyv, a nyomtatást csaknem teljes tökéletességgel utánozó kézirás, még pedig egy és ugyanazon kéz írása. A tenta igen kevés helyen sárgult meg, ez leginkább a 35—196. lapokon látható, hol a papír vékonyabb, s e miatt a vastagabbra rajzolt betűk igen sok lapon átlyuggatták már a papirt. Különben az egész — általában mondhatni •— szebb még most is bármely az időbeli nyomásnál! A hymnusok és dicséretek kóták nélkül irvák. — A soroknak mindenütt kettősen van vonalozva valamely eszközzel, mert a vonalok megnyomása sok helyt igen jól kivehető. A zsoltárok, a Simeon éneke és az uriimádság kótái, kulcs és minden alakuló jegy nélkül irvák, de oly szépen és tisztán, 16*
