Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
5. füzet
miszerint elmondhatom, hogy e korból én még szebb és tisztább Írást magyar nyelven, nem láttam, csak is törő kü 1 lehet szebbeket látni! A papír vastag, kemény, szinte pergamen szerű, s kivéve a fentebb jelzett átlyukacsosodást, csak a 313 —314. lapokat magába foglaló levél alsó sarka van leszakadva. Az Írásban sok helyen nagyon szembetűnő rövidítések vannak, például: Isten — In(. Krisztus — Kxtus. A ba, be, ban, ben ragok — 63. Szent — Sz. A kettős betűk csak egyesen írva, s a megkettőztetendő betű felett vonás, péld.: bennünk — ben’ünk. A nak, nek, rag = k’k. A gy betű helyett néhol g. Az o és u felett, hogy ü és ö legyen egy fekvő e betű, igy: o, u. Szó végén az n betű sokszor elhagyva, s a megelőző hangzó felett, fekvő vonás, péld. alkahnatlrn = alkalmatla’. Az ny-böl az y néhol elhagyva. A többes harmadik személynél az n betű gyakran kimarad s az olötte való hangzó felett, szinte fekvő vonás, péld. viseljünk — viseljük. Még az ily részletes leírás mellett is, csak annak lehet teljes fogalma e nagy-szerü könyvről, a ki szemeivel látta. Bizony csudálatra méltó szorgalom, türelem és buzgalom kivántatott e könyv előállításához, mit bizonyít az is, hogy 3 év alatt készült ! S mi későbbi kor szülöttei, kik a szabad sajtó áldásaiban részesülünk, álmélkodással tekinthetünk csak az íly régi kincsekre, s csudáivá bámulhatjuk apáink erősbuz- góságát, kik" az Isten dicséretét ily elképzeihetlen fáradalmakat igénylő könyvekből énekelhették csak! és hogy énekelhessék ily — mai időben már példátlan — buzgalommal tehettek csak szert egy-egy énekes könyvre! — Áldás, örök áldás emlékükre! Van még a belső-somogyi e. megyében ily régi énekes könyv Nagy-Dobszán, melyről emlékezik Tóth Ferencz a -Magyar Protestáns Ekklezsiák Históriájában“ az I. darab 387. lapján, továbbá a csurgói gymnázium könyvtárában a kálmán- csai egyházé, miket ha Isten éltet, — s a megkaphatásuk te-
