Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
8-9. füzet
Péter nem elégedett meg többé az ég kulcsával, neki a világi hatalom kulcsa is kellett, s most a hajdani pogányságéhoz hasonló sötétségben hagyott népre támaszkodott, ezt lázitotta fel, s vezette zászlója alá, s harczolt átokkal, máglyával és véres fegyverrel. Nem ismert semmi kiméletet. A ezél oly szentnek tűnt fel előtte, hogy az eszközök meg válogatását teljesen feleslegesnek tartotta. Azt hitte, hogy a legszentebb ügynek érdeke jogosult háttérbe szoritani minden mást, még a humanitás érzelmeit is. Az ügy ügyetlensége szükségessé tette, a kér. elv vizsgálásának elhanyagolása után, az egész rendszabályt. Rá tette kezét az eke szarvára, nem volt szabad tekintenie se jobbra, se balra. Ennyit engedett elolvasni az írásból, a világ megizlelt boldogtalan szerelme!! Innen látható, hogy az egyház ős irányát feladva, elég okot szolgáltatott a támadásokra. Azonban, az is áll, hogy valamint az egyház visszaélései a keresztyén eszme vizsgálatának elhanyagolásából származtak: úgy a támadások szintén annak meg nem figyeléséből indultak ki, s az egyház történelmi kinövései miatt, maga azaz elv, a keresztyénség lett gyanúsítva megbélyegezve, megtámadva. A kik a kér. egyház czime alatt végzett korlátlankodásokat az emberiség rendeltetésével, bennszülött, elvi- tázhatlan jogaival összeütközőknek tartották: felhivatva érezték magukat amannak hatalma neutralizálására hasonló kíméletlenséggel fegyverkezni. A fegyverkezés nemét, módját, az idők és alkalmai határozták meg, azért azok korszakonként különbözők voltak. A tudományok restauratiója után, mely korszakos mü a tizenharmadik században vette már kezdetét, elsőben maga Olaszország telt meg az istentagadók seregével. A classical irodalom szabad, de pogány szelleme, a humanitás lovagjai, s a művészet szálltak elsőben sorom2ő*
