Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)

1917-02-04 / 4. szám

XVI í. év.

Előfizetési ár

Egy évre K 6'0+ Fél évre ' K 3 04 Negyedre K 1.54

Egyes szám 8 fillér.

Zaíaeaerszeo, 19 7 február 4.

Szerkesztőség és kiiidóbivat.',! "YVlasics-u. 8. sz‘

Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS.

Munkatársak

LENGY EL FERE NC B O R B £ L Y GY<) R G Y

laptulajdonos, kiadó.

MEGJELENIK HE5ÉNKÉNT EGYSZER.

Háborús visszaélések.

Zalaegerszeg, 1917. január 30

„Meddig élsz még vissza türelmünkkel . . óh Catiiina . .

A sokeb sanyargatott és mindenki által — enyhén szólva — kifosztott középosztálynak jajkiáltása ez. Persze nem politikai értelemben.

A magyar embernek nem természete az árulkodás, a feljelentés. Keleti flegmával tűri a nehéz sérelmeket addig, mig egészen elevenébe nem vágnak. Lassan-lassan elérkeztünk mi is ahhoz a határhoz, ahol türelmünknek végét látjuk. Eddig és ne tovább — kell mondanunk, mert a visszaélések már oly arányokat öltöttek, melyek szerény existentiáknak nemcsak megnehezítik a megélhetést, hanem azt valóságos tortúrává teszik. Azokat az áldozatokat és nélkülözéseket, melyeket a hazafiasság ró reánk nemcsak szükségből, de lelkes érzéstől áthatva elviseljük, mert a szent célt tartjuk és látjuk szem előtt. Tesszük ezt zúgolódás nélkül.

Azonban egyesek úgy találják, hogy a háború nem rossz üzlet, csak érteni kell a módját. A fogyasztók, hogy bibliai hasonlattal éljünk, nem mások mint „jámbor nyáj,“ melynek

! gyapjúját a megkísérelt rugkapálódzás | dacára is szépen le lehet nyírni. Csak mikor már az olló elevenbe talál, akkor hallatszik egy eikénysze- redett- bégetés. Ilyen a magyar közép- i : osztály, amely érdekének és jogainak i I megvédésére a háborús évek alatt példáját ritkító gyámoltalanságot árult el. Nálunk grasszál az úgynevezett úri gondolkodásmód, amely elég ideális í dolog akkor, ha százezres jövödelmek,

: lehetővé teszik.

De akit a hétköznapi gondok súlya I megbénítanak, aki jövödeimét tudásának és fokozottabb munkájának dacára sem tudja megtöbbszörözni, abból i már kitör a jaj-szó, kitör az elkeseredés azok ellen, kik kapzsi lelketlen- ! ségtől űzetve, sem hazafiasságot, sem 1 emberiességet nem ismerve a törvények ! és rendeletek ellenére szemérmetlenül I űzik visszaéléseiket.

Félre tehát az álszeméremmel!

Ha van termény, nrCy piacra kerül,

: ha van áru, mely vevőt vár, melyeknek ára hatóságilag megszabatott és köz- ; szükségleti cikket képeznek, kerüljön | az végre valahára a hatóságilag megállapított áron forgalomba. Irgalom nélkül jelentsük fel azt és bűnhődjék bárki legyen az, ki a megszorultakat zsarolni akarja. Ki abban bizik, hogy az eddig tanúsított birka természet

ezentúl sem tagadja meg magát. Aki visszaél, az kárunkra törekszik. Hi£ap vérrel vágja zsebre az illetéktelen hasznot és a jámbor fogyasztó előtte a lekicsinylésnek és gúnynak tárgya.

Nem tudjuk még ma, hogy mennyi nélkülözést, szenvedést fog még reánk róni a háború, megrögzött ellenségeinknek céljukat elérni nem szabad, mert el vagyunk tökélve. mindent elviselni, mindenről lemondani azért, hogy életüket és vérüket áldozó testvéreink harcképesek maradhassanak Első sorban ők legyenek ellátva, de azért nem akarunk sem tűrni, sem szenvedni, hogy egyesek visszaéléseik folytán nagy vagyonhoz jussanak. Oly vagyonhoz és oly jövödelernhez, minőről békeidőben álmodni sem mertek és melyet nem tudásuk, képzettségük vagy szorgalmuk által értek el, mely három tényező előtt mindenkor meghajolunk, feltéve, ha a törvény keretein belül érvényesülnek, hanem éppen ellenkezőleg csak úgy szerezhették meg a soha nem remélt vagyont és jövödeimet, ha ellentétbe helyezkedtek nemcsak a törvényekkel és rendeletekkel, hanem még a legelemibb emberiességgel is. Csak úgy nyerhetjük meg a háborút, ha rendet teremtünk közszükségleteink körűi. Ha azt látjuk, hogy nemcsak egyesek, de általánosEgy vár történetéből,

*$•

IV. Béla az ország báróinak tanácsára elhatározta, hogy a koronája alá tartozó alkalmas helyeken mindenfelé erősségek és várak keletkezzenek, hogy a nép veszedelem idején oda húzódhassák. Miért is, ha valamely magánembernek vagy magának a királynak birtokában olyan földterület van,' amely megerősítésre alkalmas, azt vagy többeknek, vagy valamely egyháznak akarja adományozni, akik azután itt majd megerősített helyeket építhetnek. Ezért adja a Balatonnak egy szigetét, melynek hegye erődítésre nagyon alkalmas, a pannonhalmi szent-mártoni apátságnak, hogy ez, amely elég gazdag és hatalmas, itt várat építsen.

Ez a sziget valamikor Zala vármegyéé volt; később azonban egyesek kezére jutott. Így Atyusz (Ogyz) bán, majd Kilián, a görög ispán s ennek magvaszakadtával István ifjabb király birtokában látjuk. IV. Béla és István ifjabb király meg 1620-ban Favus pannonhalmi szent-mártoni apátnak adományozzák.

Favus apát kouventje megfelelt a királyi várakozásnak. Szigliget vára nagy költséggel már 1262-ben készen állott. Ekkor IV. Béla kedvet kapott as új várhoz. Cserébe átveszi az apátságtól, mely a helyett Bak (Zala vnr) falut s Alma (Somogy vm.) és Debréte (Nyitra vm.) földet kap cserébe, — azon föltétellel, hogy az itt élő népek aa apátság régi népeinek szabadságában részesüljenek.

Ezóta Szigliget királyi vár. Várnagya 1300-ban Acinctus ispán.

Szigliget 1344-ben is királyi vár minőségben fordul elő. Badacsony-Tomaj 1344. a szigliget ivar tartozéka volt. Ekkor Nagy Lajos király Ládi Lőrincz fia Istvánnak adományozza. 1408-ban és 1424-ben Mó- roczhidai Jánosé és fiaié. 1441. szeptember 9-én I. Ulászló király mint királyi várat adományozza Kolos Jeromosnak és Barócz Balázsnak s Mihálynak. Ez időtájt, 1442. január 30-ika előtt Berki Flóris a szigligeti várnagy.

1445-ben zálog cimén László pannonhalmi szent-mártoni apátnak és Pál nevű testvérének van Szigligethez joga. Miért is Rozgonyi György országbírót 1445. május 12-én tiltják ezen vár átadásától Újlaki Miklós részére. De hasztalan, mert Szigliget már 1445-ben Újlaki Miklós birtokai között tűnik fel. Mint királyi adomány azonban csak 1453-ban jut Szigliget Újlaki Miklós kezére. S ekkor a vár tartozékai: Felső-Tomaj, Hegymagas, Nagyfalu, Sziget és Újfalu.

Szigliget 1481. előtt, 1475 óta zálog cimén Csornai Istváné.

Almádi Sántha Pál, Újlaki Lőrinc ujfafusi tisztje, 1482-ben mindenkit-tilt ura szigligeti vára tartozékainak elfoglalásától és haszonélvezetétől.

Meggyesaljai Móricz fia László 1486. február 7 én tiltakozik az ellen, hogy Szigliget vára adomány utján az Újlakiak kezére jusson. Hozott magával egy zacskó

pénzt, a zálogösszeget lefizette és Szigliget várat maga részére követelte. Ujlaky Lőrincz sok csürés-csavarás után végre is kénytelen volt beismerni, hogy apjától Szigliget várra vonatkozó oklevelet nem örökölt; mi több, azt sem tudja, vájjon Szigliget vára őt örök joggal vagy zálog cimén illeti-e meg.

Meggyesaljai Móricz fia István, gyermekei nem létében, Szigliget várát 1490-ben halála esetére, Báthori Istvánra, Andrásra, Pálra és Györgyre, továbbá Perényi Jánosra örökíti.

Mindemellett is Szigliget 1504-ben mint Újlaki Lőrincz herceg vára szerepel, akinek a várnagya ekkor Ozsvát. 1504 előtt meg Ujfalusi Domokos szerepel alvárnagyi minőségben.

Máté pannonhalmi szent-mártoni főapát és kouventje 1526. febr. 12-én, a győri káptalan előtt, 11. Lajos királyt tiltja Szig- j liget elajándékozásától; Csulai More Lász- ! lót és Magdolna nevű feleségét, aki Újlaki I Lőrincz herceg özvegye volt, a vár eladásától; Lengyel Lászlót s János és Gáspár nevű fiait meg a vár megvásárlásától.

A főapát és konventje 1526. febr. 22-én meg a székesfehérvári konvent előtt azért tiltakozik Ambrus deák utján, mert 11. Lajos király Szigligetet — hír szerint — Lengyel Lászlónak és fiainak .el akarta adni.

De mindez nem használt; mert II. Lajos király Szigliget várat Lengyeltóthy Lengyel László, János, Gáspár és Boldizsár részér