Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-21 / 3. szám
XVI*I. év Zalaegerszeg, 19 7 január 21 3 szäm, Előfizetési ár Egy évre K 6'04 Fél évre K 3.04 Negyedre K 1.54 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija; megegyezés szerint. Nyiltér sora 1 K S zerkesztöség és kiadóhivatal Wlasics-u. 8. sz' Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. „ . , , í LENGYEL FERENC Munkatársak: | BORBÉLY GYÖRGY l^ptulajdonos, kiadó. MEGJELENiK HE i ÉNKÉNT EGYSZER. Háborús dolgok, Gyermekkirályt és hadvezért, Ki erején felül mer, Ád az Isten a nemzetnek, Haragjában* kit megver. Mintha a mostani oláhok királyára irta volna ezt a költő ezelőtt százesztendővel. Hogy gyönge, ő maga mondja magáról. Becsületesen elismeri ezt. Azt mondja, amit mi is tudhattunk sokan, akik az oláhokat ismertük, hogy - t.-i. ott nálok nem egy van, mint egyebütt; ott a királyság tisztán csak disz; ott a király nem ur. Ott nem az történik amit a király akar, hanem a király is kénytelen engedelmeskedni a nemzetnek. Kellett, hogy engedelmeskedjék a háború indításában is, pedig ő német stb. S hízelegvén dicséri a németet és elitéli az oláh- háború indítást — most. És sirt Bukarest elfoglalása után. Ha csakugyan ellentétbe került az oláhaival: mért nem hagyta ott, mint Szent Pál az oláhokat? s ne sirt volna. Most már csak az északi csücskében levő Jassi nagyobbacska város van hátra. Ez is meghódol s akkor még többet sirhat. * * * A béke felé izgalomban furcsa állapot van. Már rég megindult az erről való — beszéd. De ez a hosszantartó békébeszéd rövid néhány szóval kurtán-furcsán végződik. Mindamellett, hogy mi középeurópaiak elfoglaltunk már öt királyságot az ellenségek közül, s ők még egy tappodtat sem tettek előre: mégis azt követelik á béke fejében, hogy először is adjuk vissza mind az öt királyságot, másodszor a régi saját birtokainkat is daraboljuk szét s adjuk oda nekik, egyiknek az egyik darabot, másiknak a másik darabot, ez az úgynevezett nemzetiség szerinti felosztás, például az északkeleti Magyarországot a muszkáknak, Erdélyt az oláhoknak, Par csóva vidékét a szerbeknek, Tirolt az olaszoknak, s a tótokból csináljunk külön Tótországot s igy tovább; harmadszor a megvert ellenséget jutalmazzuk meg mindenféle kárpótlással a kiállott szenvedésekért, károkért stb. szóval adjunk nagy hadisarcokat. Hibás azonban ez a kivánsági sorozat, mert nincs benne, hogy az ellenség minden egyes emberének csókoljunk kezet s ráadásul adjunk mindeniknek egy-egy arany zsebbeli órát. Borbély Gy. Két lánytesívér. Hegedűs kisasszonyok Zalaegerszegen. Még uj kifejezés ez, még nem voltak ismeretesek, de ma már ismerjük őket Zalaegerszegen, s rövid idő múlva — ágy tartom országos hirüek lesznek. Hegedűs Henriin és Margit testvérleánykák, budapesti születésűek, ott laknak és ott tanulnak a zenekonzervatoriumban. Mindössze 14 — 15 év körüliek. A zalaegerszegi irodalmi és művészeti körnek feladata volt, hogy hadicélokra rendezzen egy művészestélyt ezen a télen. A körnek egyik vezető lelke, Sándor Zsigmond mérnök, aki mindig égő szenvedelemmel volt a zene iránt, kivált a hegedü-zene iránt, elment s a pesti konzervatóriumban talált két kedves kis leánygyermeket, ezeket lehozta ide, hogy muzsikáljanak nekünk egy este. December 2-ára volt tervezve, de a király halála miatt január 6-án volt ez az estély, s ez lehet az oka, hogy a közönség nem töltötte meg a Bárány nagytermét. Apró dolgok a háborúból. Gaiicia, 1917. január. A kilencedik század élő prófétája volt Danninger Gáspár, a nazarénus, ki — vallási meggyőződéséhez híven — fegyver nélkül szolgálta a hazát. De bizony még a kocsiságból is el kellett csapni a jámbort, mert a szomorú viszonyok közt az éhező lovaknak nem akart szénát szerezni. A szerzést a nazarénusoknál lopásnak hívják, az pedig majd olyan nagy bűn, mint a dohányzás, melynek tilalmát azzal indokolta Gáspár mester, hogy se Jézust, se a szenteket nem látta senki pipázni, mert akkor legalább volna olyan szentkép, amelyiken cigaretta vagy csibuk volna a szájukba pingálva. Az öreget nem nagyon tartotta senki tökéletesnek. Apostolnak hívták és sokszor nagyon gorombán tromfolták le kenetteljes bibliai idézeteit. Ez azonban legfeljebb egy jámbor imára ösztönözte az apostolt, ki egyik alkalommal a valami rendetlenség miatt káromkodó hadnagy úrral szemben is Istennél keresett segítséget, mondván: — Uram, bocsásd meg nekie, mert nem tndja mit cselekszik. Hogy a hadnagy ur erre mit felelt, arra már nem volt kellő idézet a bibliában. A bakák szerettek vele vitkozni, de sem mire nem mentek. Egy ilyen alkalommal azt fejtegették előtte, hogy mi lenne, ha mind ilyen hóbortos vallásuak lennénk ... Gáspár apostol gondolkozott és felelt: — Hát mondjátok, testvéreim az Urban, nem jó volna nektek, ha az összes oroszok mind igaz hívők lennének és nem ragadtak volna fegyvert... A bakák gondolkoztak és ezúttal tagad- hatlanul elismerték, hogy az apóstól még sem olyan buta, mint amilyennek kinéz . . . * „ Az országúton pár öreg honvéd foglyokat kisér. Az ott pihenő huszonhármasok szóba erednek a honvédekkel: ■— Nagyon szomorúak ezek a muszkák, öreg. —- Tán, hogy elfogta őket a honvágy, — jegyzi meg a másik. Az öreg honvéd ravaszul pislant: — Már hogy a honvágy fogta volna el ? Má ezt, ecsém, nem a honvágy, hanem a honvágy fogta el . . . és elégedetten szippant egyet... Aztán folyik tovább a beszéd: — Ugy-e már nagyon sok a fogoly? — Könyü ezeket fogni — mondja az egyik fogolyőr. — Ezek is úgy adták meg magukat, hogy egy prófuntot bajnétra tűztek, oszt kimutatták a deklinkből. Jött is rá a sok éhséggel bélelt muszka, mint legyek a mézre. — Tán mégse egész úgy volt a, Mihály, — jegyzi meg a másik. — De biz Isten Szüzmáriauccse ngy volt, — erősité az öreg. — Má pedig ha úgy lett volna, akkor a puska helyett komiszkenyér, a katonaság helyett meg lisztes pék költenék, — osztán mindjárt vége is lenne a háborúnak . . . A bakák elméláznak ezen az egyszerű megoldáson . . . csak az egyiknek vannak aggályai: — Hát a biztos, hogy a prófuntszagra mind megadná magát, de hol a ménkőbe vennénk annyi népfelkelőt, aki őrizze őket.. . Ezen aztán meg is bukott a háború végének minden kilátása . . . ❖ A káplár ur Gingi fölváltani készül az őrséget. Nagy sötétség lévén a lövészárokban, megparancsolja infanteriszt Lógósnak, hogy menjen azonnal és hozza el a harmadik cugból a leternát (lámpást). Két perc múlva visszajön koma Lógós és jelenti: —- Káplár úrnak alássan jelentem, most nem hozhatom el, mert megkövetem, a eugskommandáns ur ül most rajta. Önkéntesek beszélgetnek. A téma természetesen a nő. — A háború után, -7- mondja az egyik — én három feleséget fogok tartani. — Miért épen Hármat? — kérdezik a többiek. Mire a kérdezett igy válaszol: — Egyet szerelemből, egyet változatosság kedvéért és egyet, aki az egész társaságot financirozza. * Presowceról vasárnap bemenő volt. — Zborovvba lehetett bemenni, hol fotográfus is volt. A baka nagyban készült. Az egyik subickot is szerzett. — Kiglancolom vele a bakancsot, — mondja — mert lefényképeztetem magam. — Hadd lássák otthon, hogy még glancos baka
