Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-21 / 3. szám
MAGYAR PAJZS 1917. január 21 Nern egyéb az oka; mert amint jeleztük volt is a Magyar Paizs-ban. Sándor Zsiga ajánlotta a két kisasszonyt s a közönségünk feltétlenül megbízik Sándorban, akit ő ajánl, az jó hegedűművész, aminthogy ebben nem is csalatkoztunk, sőt örömmel telt e! a lelkünk a két fiatal magyar művészben. Még kedvesebbé tette a dolgot az, hogy a kisasszonyok- édesapja jelenleg az itt levő fogolytáborban teljesít őrszolgálatot s ilyen szép ünnepéllyel karöltve történt a családi találkozás. Működésűknek szép elismerése között sok ember szeretett volna apjuk lenni, hogy sírjon örömében. ; Első volt Bach versenymüve. Együttesen hegedültek. Azután Vieuxtemps Ballada és j Poionaise-t Margit, a kisebbik játszotta. Megujrázták s magyar nótát hegedült rá; | Schubert Ave Máriáját és a Méhét Henriin, a nagyobbik kisasszony hegedülte. Wieni- awszky Faust ábrándját megint Hegedűs Henriin adta elő s végül Huber Kunok ábrándját együttesen hegedülték, A fiatal művészeket mindvégig Mihalovich Alice úrnő klasszikus zongoramester kísérte. Petőfi azt mondja, hogy aki a virágot szereti rossz ember nem lehet. Olyan ; bizonyos az is, hogy aki a zenét szereti, ; széplel kü ember. A hangszerek között pedig — bátran állítom, legfinomabb, legszebb a hegedű hangja. Legtöbb lélek van benne. Alig hinné az ember, hogy a hegedű j tud beszélni. Nem csak a szakértő ellőtt, a laikus előtt is beszél. Beszél, táncol és ' imádkozik. A Margit hegédühangja táncolt előttünk a csárdásban, Hennin nótája i imádkozik az Ave Máriában s mind a ketten csukott szájjal is beszélgettek velünk j vágedesvégig. Ez a megjegyzés a tartalomra : vonatkozik. Egy másik megjegyzés rájuk az, hogy ! amilyen könnyedén dús játék van a , hangjaikban, anyira szerény, egyszerű, természetes, nemes megjelenésűk ruházatban, magatartásban és játékukban egyaránt. Bárcsak megmaradna ez a tulajdonság j végig nagykorukban is. Akkor mindvégig kettős művészetükért dicsérné a nagy- ; közönség. A harmadik megjegyzésem a játék formájára tartozik. Olyan egyszerű, mint a természet, de olyan szép is mint a természet. Bájosság és kellemesség ez a forma, amit a. korok és nyirettyűk alig láthatóan j libegnek-lebegnek ide-oda, mint mikor a viz hullámain napsugarak járnak tündér- j táncot. A nyirettyűk legtöbbet mozognak, a karok kevesebbet, az arc semmit. Érte a formára támaszkodva—félénk bátorsággal bár, azt állítom, hogy Margit, a kisebbik nagyobb művész. Borbély György.' ssbküss * * * is van a harctéren. Hadd lássák, hogy az j ember még nem felejtette el egészen a csizma j fényesitést, — Hát aztán mi-yen képet csináltatsz, komám, — kérdi a másik. — Milyent, hát- olyan mellképet, — válaszol az öreg csont és fényesíti a megrokkant bakancsot, jobbügyhöz méltó igyekezettel . . * Grebenár, a cigány, furfangos kópé volt mindig. Mostanában tartalék-élet idején is sikerült engedélyt szereznie, hogy a közeli városba mehessen bevásárolni. Egyéb megbízása mellett citromot kellett neki hozni a zászlóalj orvosának. Mikor a kommisiórui beszámol, a doktor i ki akarja fizetni a citrom árát. — Azt csak úgy hoztam, — jelenti ki j Grebenár. A doktor félig tréfásan, félig komolyan | szól: _ — Azt hiszed, te more, hogy te engem lekenyereze! ezzel a citrommal. Vagy azt I hiszed, hogy én ingyen elfogadhatom tőled? — Hiszem, amit hiszek, — válaszol j Grebenár, — de az mégsem olyan sértés, j mintha Főorvos ur azt hiszi, hogy egy j Grebenár a citromot pénzért veszi . . . Egy i Grebenár pénzért. . . Hova gondol főorvos i ur ? És könyörögni kellett neki, hogy pénzt 1 fogadjon el a lopott citromért. Önkénles. | Tuczy János tanár tanítása a koronázásról, a gimn. ifjúság eíöft, Zalaegerszegen, 1917. január 4-én. lek. Tanári Kar! Kedves Vendégeink és Ifjúság! December 30-án tették új királyunk fejére Szt. István koronáját. Nem tudhatjuk, milyen érzések tomboltak e napon a király szívében. De bizonyosan átérezte a pillanat jelentőségét. Átérezte, hogy elég fiatalon, 29 éves korában kell trónra lépni, egy rettenetes világháború közepette, oly alkotások védelmezésére, fenntartására, fejlesztésére, melyeket most minden oldalról világfelforgató, dühöngő orkán ráz és tép- des. Kétségkívül látja, érzi feladatának nehézségeit. Szerencsére o t van elődének, Ferencz Józsefnek példája, aki a tapasztalatok kimeríthetetlen tárházát hagyta örökségül. Ez az örökség az utódnak fülébe zúgja, hogy a magyar nemzet a félreértések sziklái és tövisei között hű, a vész óráiban tántoríthatatlan. Fülébe zúgja, hogy ez a tetterős, élettől duzzadó nemzet nem fér meg többé a Habsburg-családi trádiciók szabta szűk korlátok között, tehát az utódnak új irányt kell követni Így e napon mig egyrészről sok év fáradalma, küzdelme; sok megtört remény mögött bezárult az egyik kapu, a másik kapun tetterősen lépett ki a jövő, a sokat szenvedett magyar nemzetnek vérzivatarban pirkadó, reményteljes hajnala. * ❖ tA koronázás régi időtől fogva jelképezi az uralkodói hatalom átszállását valamely új személyre. Több helyen ez csak puszta szertartás volt, más államokban nagy közjogi jelentőségre emelkedett. De akkora közjogi jelentősége sehol se volt, mint nálunk a szent koronával való koronázásnak. Ezt a jelentőségét a magyar közvélemény és alkotmány napjainkig megőrizte. Így először a szt. koronát ma sem tekintjük egyszerű jelvénynek, mely esetleg egy másikkal is pótolható, hanem olyan szent ereklyének, mely összetört Magyar- ország önállóságának, alkotmányának, szabadságának eszméjével s mintegy részese a királyi hatalomnak. Másodszor. A koronázásban nem látunk puszta szertartást, mely nem egyéb a királyi hatalom átvételének jelképénél, hanem a koronázás a trónralépés kiegészítő része, betetőzése, mely nélkül a trónralépés jogilag befejezettnek nem tekinthető. Harmadszor. A király csakis a koronázás után gyakorolhatja egész teljében uralkodói hatalmát, pl. törvények szentesítését, kiváltságok osztogatását. Negyedszer. Csakis a megkoronázott királyt tekintjük törvényes, alkotmányos uralkodónknak. Ötödször. A koronázás alkotmányunk szerint országgyíilésileg történik, ami azt jelenti, hogy a királyra, ha mindjárt örökösödés utján nyeri is el a trónt, a közhatalmat az országgyíilésileg megjelent nemzet ruházza rá. Végre hatodszor, királyaink a koronázáskor tesznek esküt az alkotmányra és szabadságra, kiadják a hitlevelet, vagyis amit szóval eskü alatt Ígérnek, ezt bővebb részletezéssel írásban is kiadják, törvénybe iktatják. * ^ A koronázás nálunk a királyság eredetével egykorú. Kötelezővé az 1687. és 1722- 23-iki Örökösödési törvények teszik, a nélkül, hogy meghatároznák, mikor köteles magát a király megkoronáztatok il. József ezen határozatlanságot ki is aknázta, nem i koronáztatta meg magát. Azért £z 1791 évi ! Ili. t. cikk kimondja, hogy az új uralkodó i trónralépése után hat hónapon belül köíe- : les magát megkoronáztaíni, s hitlevelet I kiadni, s az ország törvényéinek, alkot- ; mányának, szabadságának megtartására j megesküdni. Ézen az alapon, íaz itt megállapított formában történt jó részt a mostani koronázás is. E szerint a koronázási szertartás a következő koronázás reggelén, 9 órakor, a király, az országgyűlés és udvara kíséretében a koronázási templomba indul. Előtte viszik : a nádorhelyettes a koronái, az országbíró a kir. pálcát, a horvát bán az aranyalmát, a főpohárnok Szí. István kardját, egy főpap az apóst, kettős keresztet, tiz four a birodalom 10 zászlóját, Magyar, Horvát, Szlavón, Dalmát, Bosnyák, Szerb, Bolgár, Knnországok, Galicia és Lodoméria zászlóit. A templom ajtajában a papság élén az ország prímása fogadja, a főoltár mellett levő trónhoz vezeti és beszédet intéz hozzá. Ennek végeztével a király az egyházi esküt ’ teszi ie, melyben Isten egyházának és jogainak védelmét fogadja. Erre a prímás a királyt jobb vállán, karján és mellén szentelt olajjal felkeni. A fölként uralkodó pedig a nép felé fordulva Szt. István kard- ! jával három vágást tesz annak jeléül, hogy a vallást bárhonnan jövő veszedelemmel szemben kész megvédeni. Most kezdődig a nagy mise. Evangélium előtt az uralkodó az oltár felső lépcsőjére térdel s itt a prímás és nádorhelyettes a király fejére teszi a koronái. A korona feltevése után jobb kezében a kir. pálcával, báljában az arany almával a trónon foglal helyet, hol a priniás e szavakat intézi hozzá : „Tarsd meg e helyet, melyet eddig az örökösödés jogán bírtál.“ A nádorhelyettes pedig a nép felé kiáltja: Éljen a megkoronázott magyar király ! Erre éljenzés, harangzúgás, ágyu- j dörgés között íelhangzi k a hála ének: „Te I Deum.“ Nagy mise után történik az aranysarkantyús vitézek fölavatása. Ennek végeztével lóra ül a király s egy- háznagyok és főurak által szintén lovon kisérve az esküiéire megy, itt egy emelke- deíiebb álványon, isten szabad ege alatt, főpapok, főurak és az országgyűlés tagjainak jelenlétében leteszi az esküt a törvények -megtartására, alkotmányra és szabadságra. Legfontosabb kijelentés a következő: „Esküszünk az élő Istenre, hogy az Isten egyházait, Magyar s Horvát- Szlavón és Dalmátországok törvényhatóságait, egyházi és világi minden rendű lakosságait ingáikban, kiváltságaikban, szabadalmaikkal szabadságukban és törvényeikben megtartjuk.“ Végül egyedül vágtat fel a koronázási dombra, kardjával négy vágást tesz a világ négy tája felé annak jeléül, hogy az országot bárhonnan fenyegető veszély és ellenségtől kész megvédeni. íme kedves fiaim, hallottátok fölkent, koronás királyunk esküjét az alkotmányra ; és szabadságra! Fontos eskü ! Hisz szabadság nélkül nincs élet, nincs fejlődés, nincs haladás. Szabadság a szellem éltető ! levegője, melyre szüksége vnn úgy az egyes j embereknek, mint az egész nemzetnek. A I magyar nemzet .mindig lelkesedett a sza- j badságért és ha ezt bárhonnan fenyegette veszély, mindig kész volt érte vérét ontani, életét áldozni. Ez a kötelességünk ma is ! Azonban vigyázzatok a szabadság szent fogalmát félre ne értsétek. Mert olyan korban élünk, mely a szabadság jelszavát lépten-nyomon hirdeti, de mivel sok ember csak magának követeli a szabadságot, másoknak nemr akarja megadni, visszaél a szabadsággal Óvakodjatok a szabadságnak ily helytelen értelmezésétől, gyakorlásától. Mert nincs az a bűn, nincs az a kegyett ' . .. • . _ .»tAltrAl
