Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-03-25 / 8. szám
XVIII. ÓT. Zalaegerszeg, 1917 március 25. 8. »rám. Előfizetési ár: Egész évre K. 6'04 Fél évre K 3 04 Negyedre K 1 54 Egyes szám ára 8 fillér. Hirdetések dija: egyezség szerint, Nyilttér sora 1 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-utca 8. sz. c LENGYEL FERENC Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. , Munkatársak: j BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK h etem ké/st EGy szék. Nemzeti birtokpolitika és a bankok. Irta : Bethlen István gróf. Tiz-tizenöt évvel ezelőtt meghívót kaptam egy birtokpolitikai ankétra. Mikor ott megjelentem, nagy meglepetésemre gazdatársaim helyett a Parcellázó és Telepítő Bank vezető embereit találtam, akik azzal a tervvel állottak elő, hogy a bank kész arra, hogy a nemzeti birtokpolitikában Erdélyben mutatkozó káros jelenségeket jóvátegye és teljes erkölcsi és gazdasági erejét bocsátja Erdély rendelkezésére. Ezért felkérte az Erdélyi Gazdasági Egyesületet, támogassa öt ebben a missziójában. Én és barátaim rámutattunk arra, hogy egy nem altruisztikus alapon álló intézmény nem fog nemzeti célból telepíteni, hanem parcellázni fog elsősorban a saját zsebének az érdekében. Ma, tizenöt év múltán mondhatjuk, hogy ha volt egy tényező a magyar gazdasági életben, amely a nemzeti birtokpolitikának a legnagyobb károkat okozta, úgy azok a bankok voltak. Néhány évvel ezelőtt egy tanulmányban rámutattam arra, hogy menynyi földet parcelláztak Erdélyben nem magyaroknak, hanem oláhoknak, hogyan erősítették azokat, akiknek támadásaikat most kell, hogy visszaverjük az ország határán. Ma egy új bankakció előtt állunk és én megint gyanakodó vagyok. A nagy bankok nem minket, gazdákat akarnak pénzükkel támogatni, hanem földet akarnak venni, földet akarnak bérelni, ebbe akarják lekötni tőkéiket. Mindenki tudja, hogy a háború után a magyar társadalomnak, a magyar államnak legelső és legnagyobb kötelessége, hogy helyrehozza azokat a pusztulásokat, amiket a háború okozott. A legnagyobb áldozatot a kisgazdatársadalom hozta meg, ezért az államnak kötelessége a kisgazdatársa' dalmat jogos törekvéseiben támogatni. Mit jelent ez a támogatás a bankok kezéből? Parcellázást. Birtok lesz eladó elég. De kik lesznek a vevők ? Lesz elsősorban, remélem és bizom benne, a magyar kisgazda. De ö még nem jelentkezhetett ezen a téren, mert odakinn a Kárpátok bércein védi a hazát. De jelentkezett egy osztály, amely a háború alatt nem átallotta, hogy testvérei pusztulása és szenve* dése közepettte árúuzsorával, szállítási hamisításokkal és más dolgokkal pénzhez és vagyonhoz jusson. Ez az osztály jelentkezik a földpiacon, ez lesz az, amely elsősorban törekszik, hogy a háború alatt szerzett zsákmányát mentői hamarabb biztos révpartra juttassa. Van-e garancia ebben az osztályban arra, hogy azt a nemes szociális misz- sziót, amellyel a középbirtokos Magyarországon bir, betölteni képes legyen ? A Gazdaszövetség tett tanúságot arról, hogy bir szociális érzékkel, mert az utolsó tiz évben nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, hogy sürgesse a kormányt, hogy egészséges szociálpolitikai elvekkel kitöltött birtokpolitikai javaslatot tárgyaltasson a házban és emeljen törvényerőre. Nézzünk a bankok saját üzleteibe. Ahol kizárólag ők az urak, követik-e a többtermelés elvét ? Magyarországon a bankok jóvoltából kétszer olyan magas a szén ára, mint például a hasonló minőségű osztrák széné és háromszor, négyszer olyan drága, mint a német széné. Mi vagyunk hibásak, hogy ezen a téren nincs többtermelés ? De itt a petróleum kérdése is. A Mert te jó vagy . . . Add a kezed . . . most beszélek, Ne hidd, — senkitől nem félek. Hogy szép vagyok, láztól bágyadt, Rózsát festett rám a vágyad : Legyen érte százszor áldott Királyi dús ifjúságod. ügy állok meg most előtted, Száz lánynál is boldogabban, Nem lángolhat, fázhat, éghet, Senki nálam szebben, jobban . . . Mert te jó vagy, mert te szép vagy, Százezerszer hív az ajkam . . . És a vágyad sziporkázva, Mint a napfény, úgy ég rajiam . . . Németh Bőske. Elfoglaltunk orosz állásokat Harctér, február 23. „Zwyzinnél, Zloczowtól keletre, rohamcsapataink benyomultak az oroszok állásaiba és négy aknafolyosó felrobbantása után 250 fogoly, köztük 3 tiszttel, valamint 2 gépfegyverrel tértek vissza." Höfer. Kora reggel tompán dübörgő ágyúzás hallik. — Hej, gyerekek, jó lesz ébredni, valahol támadás vau a szomszédban 1 — szól be az avizär hadnagy ur az alsó deckun gba. Én már egy órája rumot iszom. Ej, disznóság, mindig ilyenkor vagyok rezervában és mindig ilyen hajnalban kell támadni, nem érnének rá délben 1 Olyankor legalább már fent vagyok. Rá egy percre már jön az ordonánc : Strenge Bereitschafi I No, mit mondtam 1? Aufpacken! Offiziere 2Um Batallionskomando I Működik a telefon. Egyszerre öt-hat beszélgetés folyik. Az oroszok gyengék errefelé, végre ők is megkezdték. A telefon hiven jelez. A német rohatncsapatok ami harmadik batalíionunkkal, a Pernecky és Erdős századok már megindultak. Az ágyúzás mindig erősödik. Az oroszok valami ellenállást tanúsítanak. „Az első vonal már a miénk.“ No, most már hamarosan vége lesz a heccnek, nem lesz szükség ránk. A következtetés nem volt egészen helyes. Még mindig nem ismerjük a bakáinkat és a németeket. „Egy század erős gépfegyvertüz miatt visszavonult. A többiek már a második vonalból hajtják az oroszt. Eddig 192 fogoly van 2 gépfegyverrel.“ Ez. is jó. Tovább mennek, akkor nincs baj Van ott elég 83-as ! „Petz pionír.tiszt megsebesült 1“ Ei, de kár I Csak nem súlyosan ? Hála Istennek, csak baionettszurást kapott ! A jagdkomp-'gnie néhány embere szintén ideéri Deutsch zászlós vezstése alatt. Nem elég nekik, hogy az éjjel ők külön fogtak oroszt. Még kell „Az oroszok már a harmadik léniából is meglógtak.“ Nekünk mondják, hiszen előre tud'uk. Az orosz tüz.érharc azonban Trom- melfeuerré vállik. Nemsokára az egész regiment tűz alatt áll. „A bátaillonok jelentsék az esetleges sebesüléseket 1* A harmadiknál persze van egy csomó. Súlyos nem igen akad. Egy szegény önkéntes-hadapródjelölt elesett. Heinrich József, a várostzalónaki rabbi fia. Hős volt, önként jelentkezett. A Deutsch zászlós szintén tödölövést kapott. A németek szállították kórházba. „Az oroszok a 295-ös magaslatnál muni- ciós kolonnát vonnak előre. „Odalőni a messzehordó tüzérséggel 1 — megy hátra a parancs. Lehetnek az oroszok hét kilóméternyire. Ez is elintéződött. Egy pár nehéz ment a sógorok közé. Mindjárt megszűntek a had- seregszallitók. Dél felé jár lassan az idő. A mieink már csak a sötétség beálltát várják, hogy visszafejlődhessenek az időközben megerősített első állásig. Nappal nagy és hiábavaló veszteségekkel járna. Az „akció“ teljes sikkerrel jár. Még biztonság okáért bevonják a tartalékban levő gépfegyvereket az első állásokba, a legénység állandó készenlétben marad, de a tűz folyton szünetel. A horizonton annyi muszka hemzseg, hogy borzasztó ! — jelenti a Stern század. Es már a vége. Igen begyulladtak odaát. Gyűjtik a rezervákat. Esteledik. A sebesültszállitó kocsik viszik a sulyossabbakat, néhány már elszen- derült örökre. Nem háborúskodik többé. A többi viccel. Egy hétig ismét lesz téma. Ki ijedt meg legjobban ? Mennyire nevetik, ha a srapnelek elöl egy-egy regruta behúzza a fejét! Tényleg humoros. Más becsületes ember a hasán csúszna ijedtében, ezek csak odase néznek. Estére aztán csönd van. Az oroszok meg sem kísérlik visszafoglalni az árkot. Úgyis hiábavaló 1 Nálunk van megint egy csomó dicséret, kitüntetés. Bőhm-Ermolli parancsot ad, harmadnapra hozza az újság és azzal vége." P. zászlós.
