Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-07-23 / 25. szám
XVII. év 25. szám Zalaegerszeg, 1916. Julius 23. Előfizetési' ár: Egy évre K 4‘04 Fél évre K 2‘04 Negyedre K 1.04 Egyes szám 8 fillér. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS , LENGYEL FERENC, Munkatársak: { BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER Jövőnk tervei. A háborús két év nem hozta meg nekünk, amit tőle vártunk. A levelek már kétszer lehullottak és szeretteink még mindig távol vannak a békés otthontól. Mennyi vér, mennyi könny hüllőt már eddig, mennyi szomorúság és nyomor kopogtatott be annyi sok küszöbön. Mi állunk rendületlenül, s hozzon a holnap bármit, legyen az bármilyen erős vihar, szembe nézünk vele. Mert azt akarjuk, hogy az apáink vérén szerzett és megtartott földön fiaink zavartalan gondtalansággal játszhassanak, a hitves boldogságát- mi se keserítse, hogy ne kelljen véreink pusztulásán sírnunk, mint apáinknak. Időket várunk, mikor nem a bizonytalanság tudatával hajtjuk nyugalomra faradt fejünket. Ismét életet akarunk látni, melynek kenyerét háborítatlanul fogyaszthatjuk. Úgy gondoljuk, hogy a jövő nemzedék szenvedéseink által szebb életet él. Ezért áldozunk mi most. A mag is feloszlik, de pusztulásából fű, virág és fa kél. Úgy reméljük, hogy e pusztulás emberben ’és anyagban nem teljes megsemmisülés, hanem a véren és a romokon túl, mintha új hajnal hasadna. És annak a hajnalnak napja is kell, hogy legyen. Nem szabad megelégednünk az új élet támadásának biztos reményével, hanem már most gondoskodnunk kell az alapoknak lerakásáról. A háború tapasztalatai sok tanulságot nyújtottak. Már most elő kell készíteni a lelkeket a jövő nagy feladatainak megértésére. És meg kell értetni mindenkivel, hogy a háború, a győzelmes háború csak az előfeltételeket adja meg, a lehetőségeket teremti meg a jövő boldogulásunkhoz, az épületet nekünk kell felépítenünk. Sok mindennek kell ebben az országban megváltoznia. Sok káros faji tulajdonságot kell a magyarnak levetnie és sok mindent kell ellenségtől, jó baráttól ellesnünk, hogy képesek legyünk a változott helyzetbe beleilleszkedni. Az üzleti ügyekhez való érzék s az élelmesség majdnem teljes hiánya, az irtózás a bizonytalannak nevezett és képzelt kenyérkereseti pályáktól, amely sokszor párosul az ipari és kereskedelmi szakma lekicsinylésével — mind ezer akadálya boldogulásunknak. A kereskedelem, a vállalkozás tisztességét törvényhozásilag kell körülbástyázni, lehetetlenné tenni a piszkos konkurenciát, okosan támogatni — ha kell anyagilag. is — az életképes vállalkozást, ránevelni a fiatalságot a közgazdasági tevékenységre. 'Sok javítani valónk lesz az okszerű gazdálkodás terén is. Vegyünk példát szövetséges társunktól, a németektől. Ott talán mostohább égalji és talaji viszonyok között, intensivebb gazdálkodás mellett ma már kétszer annyit termelnek, mint azelőtt csak egy évtizeddel. Annál biztosabb a siker nálunk ebben az istenáldotta termőföldön. Gazdáink vezetése és tanítása is hatványozott okos irányítást kíván. Azon a nyomon, amelyet küzdő és vérző testvéreink vágtak, megyünk előre, áldozattól, küzdelemtől nem félve. Tudjuk, hogy az ut, melyet meg kell tennünk nem virágos. Lelkesít azonban a nagy cél, jövendőnk szép reménye, boldogsága. Megyünk, mert szinte látjuk, hogy a költő szerint annyi baj, meg szenvedés és dicső harcok után hő imádság kél majd zsáz- ezrek ajakán s a mieink sirhalmán nemcsak uj virág, de uj élet is fakad._____ _______:___________‘___V A zalaegerszegi Péter és Pál napi gyűjtés. Az Országos Vörös-Kereszt Egylet zalaegerszegi fiókja Péter és Pál ünnepén a Vörös-Kereszt központja javára gyűjtést rendezett, mely a mostoha megélhetési viszonyok dacára, meglepő szép eredménnyel járt, ami első sorban a közönség áldozatkészségének, másrészt a fiókegylet választmánya női tagjainak és több városi urleány buzgolkodásának köszönhető. A Vörös-Kereszt Kórház előtt felállított urna mellett az egylet érdemdús elnöknője, sipeki Balás Béláné és Barthelmes Walter né díszes sátorban foglalt állást; a romai katho- likus templom előtt Arvay Lajosné és Boschán Gyuláné, az Arany Bárány-szálloda sarkán Varga Vilmosné és özv. Kászonyi Mihályné, a Zala-utcában Meggyessy Lajosné és dr. Halász Miksáné, a postahivatal előtt dr. Thassy Gáborné és Szirmai Miksáné, a vasúti indóháznál dr. Csák Károlyné és Horváth Sándorné biztatták a közönséget az urnák mellett sebesült katonáink érdekében való adakozásra. Ezen gócpontokból városunk több urleánya nevezetesen: Abrahám Kató Csák Bözsi, j Derencsény Kató, Fürst Bözsi, Fürst Lenke, | Fürst Margit, Gráner Rici, Horváth Berci, Horváth El ti, Juhász Mid, Kászonyi Margit, Kummer Mici, Kikaker Bözsi, Meggyessy Mar id a, Keresztury Magda, Obersohn Josefin, Obersohn Irma, Obersohn Mariska, Pálffy Aranka, Szalay Ilonka, Szalay Mariska, Szász Ella, Sárközy Zsimi, Sperlágh Margit, Thassy Jolán özönlötték el a város forgalmasabb utcáit perselyekkel és a járó-kelő közönség akarva nem akarva adakozott, Befolyt összesen 1639 K 10 f., melyből a gimnázium előtti urnára 772 K 12 f. esik; ezen összegben bennfoglaltatik azon 300 korona, melyet Franz testvérek, nagykanizsai cég e célra adományozott és a néhai Skublics Jenő örökösei által adományozott 100 korona. Az Arany Bárány előtti urnánál 100, a templom előtti urnánál 160, a posta előtti urnánál 335-58, a zala-utcai urnánál 6 es a vasúti urnánál 203-40 korona foiyt be. A helybeli fiókegylet elnöksége ezúttal ismételten köszönetét fejezi ki a t. közönségnek áldozat- készségéért és a közreműködött hölgyek buzgóságáért. A helybeli fiókegylet céljaira másnap, vagyis junius 30-án az Edison-Mozi tulajdonosa mozi előadást rendezett, melynek egész bevételét, 218 koronát az egyletnek volt szives átengedni. Ezen összegben benn- fogfaltatik azon 50 korona mellyel Horváth Jenő, és azon 20 korona, mellyel Gráuer Géza urak felülfizetés utján gyarapították az egylet jövedelmét. Úgy a nemeslelkü adakozóknak, mint a mozi tulajdonosnak hálás köszönetét fejezi ki áldozatkészségükért a helybeli Vörös-Kereszt Egylet Elnöksége. Ballagj Aladár a „Száműzött Rákócziról“.* — Akadémiai felolvasás. — (Tizenhatodik közlemény.) Saint-Simon herceg már kevésbé kíméletes, mert így ir róla világhírű memoirejaiban : „Egy Vetési nevű gazember (un coguin), aki annakelőtte Rákóczi követe volt Francia- országban“, gróf Königsegg császári követtől a legnagyobb jutalom fejében (á coquin), aki annakelőtte Rákóczi követe volt Franciaországban“, gróf Königsegg császári követtől a legnagyobb jutalom fejében (ä condition des plus grandes récompenses) megbízatást nyert Rákóczi meggyilkolására (d’assassiner Ragotzi). Elmondja, hogy e császári spicli (cet espion de l’empereur) miként figyelte meg Rákóczi minden mozdulatát, összeköttetéseit, utazását, a házakat ahol megszállt; feltárja, hogy mikor a merénylet terve kipattant, s Vetési elszelelt, hány embert s név szerint kiket végeztek ki s kiket vetettek fogságra stb. Szerzőnk bőven merit e jeles férfiú irataiból, bárha 5 is tud Vetési gazságairól. Egy passusát igy használja fel: „Azt hisszük, hogy az alább idézett két mondat nem tartozik Vetési későbbi gyártmányai közé.“ (338. 1.) Eszerint a tanú megbízhatósága mondaton- kint állapítandó meg, s nem a tanú egész jellemének és múltjának figyelembevételével! 2. Klement János, álnéven hol Gnaden von Rosenau, hol meg Kleeberg, zivataros közpályáját mint Rákóczi követe kezdte Berlinben, s folytatta Hágában, Londonban és Utrecben. Miután pazar életmódja miatt elfogyott az aprópénze, 1715-ben eladta magát Savoyai Eugennak 271 darab Rákóczira vonatkozó okirattal együtt; lutheránusból katholikussá vedlik s jó ideig nagy lábon é! Bécsben Rákóczibul, kire rettentő vádakat * Az egész cikksorozat megjelent a »Magyarország«-bau . ^ Hirdetések dija megegyezés gjj I szerint. A Nyilttér sora 1 K H l Szerkesztőség és Wf kiadóhivatal S Wlassics-u. 8. sz
