Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-07-23 / 25. szám
2 MAGYAR PAJZS 1916. julius 23. kohol. Sülve-főve együtt van Savoyai Eugen- nal, s annak a kancelláriáján nyert alkalmazást. Ez arra volt jo, hogy újabb diplomatiai titkokat szerezvén, Bécsböl Drezdába húzódjék, ahol II. Ágost lengyel király és szász választó udvarai pumpolta meg, még' pedig ezúttal már Savoyai Eugen és bécsi udvar titkainak elárulásával. Számos hamistványa közül különösen fontos egy frarcia exposé, mely most is megvan a drezdai szász állami levéltárban: „Piéce. pour faire connoitre la cour de Vienne dans la situation présente 1718“ címmel. Mit szólna hozzá szerzőnk, ha valaki az ebben foglalt borzalmas hazugságokat mint a bécsi udvar egykorú, alapos adattárát használná föl. Amit annyival inkább meg le hetne tenni, mert gróf Flemming szász tábornagy és államférfi, aki Klementte! többször értekezett, azt mondta róla, hogy „Szászországnak egy bécsi rezidense sem ismerte soha oly jól a bécsi udvart, mint Element.“ Másik főkoholmánya; „Sentimets du Prince Eugéne sur la situation desffaires de Sa Majesté Imperiale“ — Eugént márta be úgy, hogy ha hitelt adnánk neki, ugyan porba hullana az a sok dicskoszoru, melyet szerzőnk minden huszadik lapon osztogat Savoyai Eugennak. ~ Element ezután Drezdából Berlinbe meng ahol miután természetesen reformátussá lett, hamis oklevelek gyártásara — egész bandát szervezett. Ennek főtagjai Lehmann sachSen- weimari ügyvivő és báró Heidekam elcsap.ott követ, aki a kor szokása szerint, miután állását elvesztette, spionnak csapott föl. Element Berlinben egyenesen I. Frigyes Vilmos porosz királyhoz fordult, ezúttal már nemcsak a bécsi udvart, hanem a szász udvart is leleplező hajmeresztő hamis vádjaival, melyekkel oly7 hatást ért el, hogy a fukarságáról hires király, tekintve az államtitkok nagy fontosságát, előbb 7000 tallért, majd 2000 aranyat utal vány oztatott számára. Itt azonban tőrbe esett a világjáró csaló, s az érdekelt három udvar csakhamar rettentő izgalmak közt hámozta ki az igazságot. Most már Savoyai Eugénnél is akinek jó volt a Rákóczi denunciálása, s parolázott érte az árulóval, bezzeg járta a „bugris gazember“ („ce bougre, ce coquin“)! Flemming is, akinek jó volt a bécsi udvar s Eugen beszennyezése s karonfogva járt a csalóvl, bezzeg nem győzte gazemberezni (que c’étoit un fripon“)! A porosz király pedig nem sokat beszélt, hanem rhegfogatta Element Jánost s miután tüzes harapófogóval megcsipdestette, felakasztatta. Még pedig azért, mert Element János „a császáról, a lengyel királyról hamis adatokat kötött“; „a kormány tagjait titkos összeesküvésekkel hazugul vádolta,,; végre, mert „Savoyai Eugen herceg ő fenségének kéziratait gyalázatosán meghamisította“. 3. Vigouroux, vallon ember, -Mikes Kelemen azt mondja róla, hogy „ha húszat szól, tizenkilenc szava hazugság“, amit megerősít Manteuffe! porosz miniszter, kinek szemében „egyike volt a legnagyobb hazugoknak és szószátyároknak (un des plus grands gascons et habiours)“, akit életében látott. Szerzőnk szerint „bárónak tiszteltette magát, de a rangját Rákóczin kivül nem szokták neki elhinni“. (284. 1.) Amire két megjegyzésünk is van. Az egyik az, hogy a szerzőnk által „leg- elsőrangu forrásul“ értékelt Vigouroux féle okiratok közt van egy kiadatlan útlevél, melyet a konstantinápolyi francia követség 1726 dec. 12-én áhított ki „le Baron de Vi- goureux ey devant Colonel du Régimét d’ Astracan“ részére. Valótlan állítás tehát, hogy egyedül a mindig csak bambán hiszékenynek rajzolt Rákóczi hitte el Vigourouxnak a báróságát. Vagy tán a „legelsőrangu forásnak„ ez az okirnta is hamisítvány? Másik megjegyzésünk az, hogy ugyan miként bízott volna éppen Rákóczi a Vigouroux báróságában, mikor hét szóval a fenti idézet után maga szerzőnk konstatálja, hogy „a fejedelem Rodostóban nemessé tette“. (285. i.) Anyit tán Rákóczi is tudott, hogy Vigouroux, ha báró, akkor jellege- szerint nem egyébb, mint noble titré, vagyis titulusós nemesember, akinek ennélfogva semmi értelme sem lett volna minuendo licitációval külön nemeslevelet kiálitani. Vigourouxnak Rákóczi többrendbeli diplomatiai megbízást adott, melyeket akként végzett, hogy elárulta kenyéradó gazdáját a bécsi udvarnak. Az ő révén került a bécsi udvari levéltárba Rákóczinak Rodostóból 1729. szept. 5-én a lengyel királyhoz intézett levele. Ebben van az a nevezetes passzus, hogy Rákóczi a hüségesküt nem teszi ugyan le a császárnak, de hajlandó hozzá tisztelet- teljes levelet irni, ha nem ellenzi, hogy Lengyelországban telepedjék* le. Ezt legújabban nagyon felhasználták Rákóczi ellen, bárha szerintem nincs benne semmi elvfeladás, mert hisz a fejedelem éppen megtagadja benne a legfőbbet, hiiségi eskü letételét. Különben is az egész levél hiteleségéhez nagyon sok szó fér, ha egy Vigouroux kezén keresztül került Bécsbe, még pedig — másolatban. Tudja Isten mit másol egy ur, aki ha húszat szól, tizenkilenc szava hazugság! ■ (Folyt, köv.) Harctéri levél. v ▼ v — Egyik munkatársunktól jön e rendkívül érdekes és megnyugtató levél. Az is följegyzésre méltó, hogy harmadik nap már itt volt e levél, holott más helyről, pl. Tirolból 10 nap múlva, néha 25 nap múlva jön meg egy-egy levél. — Kelet-Galicia, 1916. julius 10. Kedves Tanár ur f Már régen adtam életjelt magamról, de ertnek oka az általános eseménytelenségen kivül a kedv hiánya volt, melyet a cenzúra s a nyomasztó, lethargikus állapot öl ki az emberből. Alábbi soraimat azonban szükségesnek tartom elküldeni, mert az ide érkező levelek az otthpniak nagy ' nyugtalanságát árulják el, jólehet ez. ittenieknek jobb dolguk nem is volt a háborúban, mint most. A zalai, 48-ik gyalogezred az orosz front centrumában, Zaloscétől keletre, van az ősz óta és itt átlag-békés életet folytat, jól megérdemelvén a „pihenést“, a háború első felében végzett teljesítmények után. Az orosz offenziva még mindig kudarcot vallott errefelé — Tarnopoltól északnyugatra — s most már nem is próbálkoznak ezen a fronton; azért a messziről hangzó folytonos ágyüdörej óvatos felkészültségre, továbbá ernyedetlen munkára késztet bennünket, hogy az újabb erőpróba ismét a mi javunkra dőlj ön. A körülmények megengedik nálunk, hogy Stellungunkat igen erőssé építhessük, a legújabb tapasztalatokat is fölhasználva, megbízhatóvá tegyük árokerődjeinket. Bevehetetlen állás természetesen nincsen. A hangulat' nagyon bizakodó itten. Meg van mindenki győződve, hogy a mostan, rendelkezésünkre álló erő „epizóddá“ zsugorítja az oroszok lendületes offenzi.váját. Hanem az otthoniak kedvét sötét sejtelmek, kétségek rontják egyszerre. Nincs ám mindig háború. A mi zászlóaljunk például tartalékban van most, kilenc hónapi állás-harc után — egy festői fekvésű faluban, melynek aljában a Zalához hasonló folyó kínálkozik fürdésre, csónakázásra és halászásra. Valóságos nya- ( ralás ez. Dolgunk a termés betakarítása. Ha láthatnák az otthoniak a Sz . . . vizében lubickoló pajkos bakatársaságot, ha elnézhetnék a „korzón“ sétáló, térzenét hallgató, gondtalan fiukat, ha meggyőződhetnének az erőtől duzzadó göcsejiek jókedvéről és kényelmes életmódjáról, — akkor feleslegessé válnék a folytonos aggodalmaskodás- és az alaptalan kishitűség. G. E. A 39—50 évesek pótsorozása A honvédelmi miniszter értesített^ Zalavármegye törvényhatóságát, hogy az 1877—1866. években született népfelkelésre kötelezettek újabb sorozását az augusztus 29-től szeptember 21-ig terjedő időközben kell megtartani. Zalame- gyeben minden valószínűség szerint augusztus 29-én kezdik meg a sorozást. HETI HÍREK. ▼ ▼ ▼ Szentkirályi Márton fiatal bencés tanár, Szentkirályi Károly tormaíöldi igazgató-tanitó- nak a fia, a napokban mutatta be első miséjét Pannonhalmán. Gyüjtsünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 f. Mai gyűjtésünk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42588 K 72 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42589 K 22 f. Hősi halál. Rövid, néhány soros, de szomorú hir értesített bennünket arról, hogy Hantke Emil, pénzügyi titkár, Bukovinában a rettenetes harcok egyikében elesett. Munkatársunk hősi halálának körülményeiről többet még nem tudunk. De maga a szomorú hir is fájdalmas nekünk, kik annyira szerettük és becsültük a békében, munkás barátunkat, ki im a háborúban is emberüLmegállta helyét : életét adta a királyért és hazaért. Pályázati hirdetmény a zalaegerszegi postaszállitói állásra, A zalaegerszegi postahivatalnál szolgálati szerződés és a megállapítandó szállítási átalány 100/°-nak megfelelő összegű készpénzbiztositék letételének kötelezettsége mellett. A postaszállitó köteles a pályaudvarra és vissza naponként hétszer közlekedő kettősfogatu karioljáratot fenntartani. A kocsik és kézikocsik jókarban tartásáért évi 210 kor. kocsiátalánybán részesül. A pályázó tartozik 150 korona bánatpénzt letenni. A pályázat egyéb feltételei a posta- hivatali főnöknél megtekinthetők. ,A pályázati kérvények julius hó 27-ig a pécsi posta- igazgatósághoz küldendők be. A borítékra feljegyzendő: „Pályázati kérvény a zalaegerszegi postaszállitói állásra.“ Váry József nagykanizsai elemi iskolai igazgató-tanító 42 évi tanítás . után nyugalomba vonult. Vármegyei II. oszt. aljegyzői állásra pályázatot hirdet Árvay Lajos alispán. Segédjegyzői állásra pályázatot hirdet Viósz Miklós főbíró Nagykanizsán, Nagybakóiméra. Pályázatot hirdet Székely főszolgabíró az alsólendvai járásban betöltetlen mura- baráti-i, bagonyai, zorkóházai, zalabaksai és szentgyörgyvölgyi körjegyzőségekbeli segéd- jegyzői állásokra julius 25-ig. Tiszta, szép idő volt két egész héten át. , Ezalatt a két hét alatt volt az aratás. El is végezték e két hét alatt zavartalanul. Ez nagy áldás, mert ha nem volt is túlságos gazdag a termés, jó közepes volt csupán, de ezt legalább kár nélkül mind learathatták. Rozsot, búzát mind. S ez nagy áldás. Magában ez fel csatanyerés. Ha -ugyan nem egész. Ám föl kellene használni. Ilyen istenáldás mellett nem volna szabad, hogy csupán a rendetlenség miatt egy száj is panaszoljon. Országgyűlés volt most rövid ideig, amellyel kapcsolatban két nevezetesebb országos esemeny történt. Megelőzőleg voltak, akik* interpelláció alakjában zúgolódtak a cenzurá kinövései miatt, mert nem lehet — úgy mondják — megérteni, micsoda összefüggés van a világháború és a Szegfű Gyula könyve között, hogy még ennek a kritizálá- sát is kihuzgatta a cenzor plajbásza. Az országgyűlésen Teleszky János pénzügy- miniszter megcsinálta a hadi nyereségadót, hol az ellenzékiek közül többen is, de különös hévségge! felszólalt Rakovszky, hogy a törvényi;, vaslat igen dédelgeti a nagy bankokat. De a többség megszavazta úgy, ahogy a feladat volt. Ebben az ügyben találóan irt az Est a nagybankokról, írván, hogy az övék az ország, a hatalom és a dicsőség most és mindörökké. — A másik szintén nevezetes esemeny az, hogy a függetlenségi párt gr. Apponyi Albert vezetésével vállalkozik arra, hogy hadi ügyben együtt tanácskozik a kormánnyal. Ezért, de lehet, hogy egyebekért is egy csoport különvált gróf Károlyi Mihály elnök vezérletével s megmaradtak egyelőre mintegy 25-en igazi i
