Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-02-18 / 7. szám
XVI. év Zalaegerszeg, 1915. február 18. 7. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 1‘04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u.S.sz. í LENGYEL FERENC Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: | B0RB£LY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Valami az árucikkekről. Pesti példákból indulva ki, teszek egy pár megjegyzést az árucikkekre. Pesten a rendőr szigorúan elbánik a kapzsi emberekkel. Amint tudomására jön, hogy egyik-másik kereskedő kelleténél drágábban árusítja a kenyeret, lisztet avagy bármelyik élelmiszert, azonnal megbünteti az árusítót. Szigorúan megbüntették a czeglédi malmost is efféle szabálytalanságokért. Némi kis orvoslást tapasztal s némi kis enyhülést érez a fogyasztó közönség a hatóságnak ilyen eljárásában. S annál jobb eső érzéssel veszi tudomásul, ha igazságos büntetéseket lát, tudniillik, ha az apróbb árusítókat enyhébben, a nagyokat annál szigorúbban bünteti a hatóság a közönség nyuzásáért. Milyen jó volna, ha kiterjesztenék ezt az orvosságot az ország minden részére, a lakosságnak minden rétegére. Aáilyen jó volna, ha a kisvárosok lakosai is éreznék arányosan azt a védelmet, amit a fővárosban! Nincs a vidéken, nincs, sem békében, sem háborúban, sohasincs semmi védelme a táncoltatott közönségnek az árucikkek szabálytalansága miatt. Talán nem is lehet. Mert sohasem láttam rá példát. Igaz, hogy ez nem ok. De belenyugszom. Mintha ezt mondanám: Nem láttam igazságos embert, tehát nem is lehet igazságos ember a világon. Kegyetlenül rósz okoskodás. De legyen úgy, hogy nem lehet védelmezni a vidéki közönséget a vidéki árusítóktól. Hát egy szerény óhajtást mégis megereszthet az agyontáncoltatott fogyasztó közönség. Ezt a kívánságot csupán emberségből teljesíthetnék, legalább a rendes árusítók: a boltosok, mészárosok, kiflisek stb. Nem telik el huszonnégy óra, hogy ne változzanak az árucikkeknek az áraik. Ne panaszkodjunk, hogy sokkal. Nem; csak egy-két krajcárral, de ez a változás mindig tart, félnaponként. S hogy példát mondjak, egyik favágóm az öl fának a második felét két hatossal már drágábbért vágta fel, mint az első felét. De ez így van mindennel minden fél nap a vöröshagymától fel a kenyérnek kisebb- nagyobb formájáig, s a húsoknak különböző porciójáig. Ember nincs, aki meg tudná mondani, hogy minek mi az ára? Amíg a bolt ajtóig jutsz, inár megváltozik. Ennek az áruhábo- runak komoly és tréfás, de mindenképen rósz következményei vannak. Komoly az,.hogy az ember nem vethet számot köftendő pénzével; nem csinálhat költségvetést még a holnapi napra sem. Már pedig bátrabban és nyugodtabban neki megyek egy nagyobb bajnak, ha ismerem azt, mert rászámítom az erőmet, — mint egy kisebb bajnak, melybe meglepetésszerűen ütközöm bele vaktába. Tréfás eredménye is van: belebolondul az ember ezekbe a zűrzavaros árakba. Sokkal helyesebb dolog lenne, ha már muszáj a háborús világban mindennek drágábbnak lenni, akár okkal, akár ok nélkül is, helyesebb lenne, mondom, ha a félnapos krajcáros aprózó emelgetések helyett havonként emelnék az árakat megfelelő nagy fokozattal egyszerre. S akkor maradna igy egy hónapig. Tessék elhinni, mindenki jobb számadást tudna csinálni háztartásában. A kereskedőnek is könyebb lenne a számadása. Több tekintetben megnyugtató lenne a közönségre. Jó lenne, ha ilyen szellemben, jobban mondva, ilyen formában alakulna a cikkek drágulása. B. Gy. Zalaegerszeg polgármesterének, Dr. Korbai Károlynak hivatalában való felfüggesztéséről megemlékeztünk a múltkor, és ennél sokkal többet nem is mondhatunk, csak annyit, hogy ez a nevezetes évforduló idestova négyévi herce-hurcának az eredménye. Ám, kell egy kissé elmélkedni róla, mert ha nem csalódom, összefügg a dolog a város érdekével. A felfüggesztés, amellyel jár a fizetés felének is levonása, már nem is olyan kicsi dolog eredményileg, tehát az okoknak is kényesekneknek, veszedelmeseknek kell lenniök. Úgy é, ez általános igazság? De ha az előbbi több évnek bajai miatt kellett most felfüggeszteni: akkor hiba van a kréta körül a felfüggesztő hatalom részén ; mert az eshetőleges kényes okot nem lett volna szabad több éven át eredménytelenül vizsgálni s csak évek múlva megismerni ; ha pedig előbb tudta már a felfüggesztő hatalom a bűnt, akkor nem lett volna szabad bűnös polgármestert tovább is hagyni a székben. — Egyik eset sincs. Ilyen hibába az alispán nerrp eshetik. Bizonyosan új, friss eset van. És olyan, ami ok a felfüggesztésre. Persze, hogy van. íme itt egy kényes ügy. S csak most történt. Simon Józsi végrehajtó behivatott katonának a háborúba, s ő tudja, hogy-hogyan nem, 700 koronát nem számolt el, itt hagyta a várost, mint Szent Pál az oláhokat. Majd okát adja. Ez már kényes ügy és friss, S fegyelmi van ezért a polgármester ellen is. De hát nem a polgármester ment katonának. Nem ő bánt rosszul a 700 koronával. S a fegyelmi el is van rendelve első sorban Simon ellen, másodsorban a pénztárnok ellen, s csak harmadsorban a polgármester ellen. A két elsőt nem függesztik föl ezért az állásukban, — nem is lehet kikérdezés, megvizsgálás nélkül; hogyan lehetne felfüggeszteni a harmadrendű vádlottat vizsgálat nélkül. — Tehát ez sem az igazi oka felfüggesztésnek. Hát mi az ördög lehet? Van egy komoly nagy ok. Ez pláne a legújabb keletű. S nagy, mert alkotmányos. Mondják, a város autonómiáját sértette meg a polgármester. Az történt, hogy január első felében leküldötte az alispán a fegyelmi ! vizsgálatot elrendelő határozatait s ezeket a polgármester még három hét múlva sem vitte a városi gyűlés elé. Vagyis nem hivott össze addig még gyűlést. — Nó, itt a causa. Van paragrafus, hogy ilyen esetben 15 napon belől gyűlést kell összehívni. S ezt nem tette meg a polgármester. De bizonyos, hogy evvel nem a saját érdekére dolgozott, inkább érdeke ellen. Hogy mégis mért halasztotta későbbre, annak az okát ő tudhatja s bizonyosan meg is felel érette. Nó hát ez az igazi causa. — Csakhogy már a különös emberek közé tartozik, aki ezért a megvizsgálandó ügyért a fegyelmi mellett rögtön felfüggesztéssel is büntet, még pedig a hónapnak 29.-én, hogy másnap az illető márcsak félfizetést kapjon. Talán hát nem is csak ez az egy. Egyik sem külön-külön, hanem mind az egész együttesen, a számnak a sokasági súlya miatt, mint ahogy sok lúd disznót győz. Összbüntetés, mondja a paragrafus. Muszáj volt felfüggeszteni, mert — amint mondják — 37 fegyelmit rendeltek el ellene. A harminchétből mutatványokat is közlünk majd. Igaz, hogy evvel szemben, a polgár- mester egy tisztviselőjének 137 hibáját kötötte bokrétába s azokat az alispán mind elvetette. (Ilyen numerusok között dobá- lodznak itt a fegyelmik !) Nos, tehát az összesség nagy Száma miatt vala a felfüggesztés. Több okot már nem tudok kitalálni. De hát vájjon komoly dolog é ez, vagy tréfa? Nem gondolkozik é ezen egy kissé a város közönsége ? Hát nem érdemes é erre ez a szomorú história, hogy a város közönsége, avagy e helyett az őt képviselő 120 ember érdeklődjék, közelebbről vizsgálódjék s aztán ítéljen. — Hát nem tudnak é olvasni az emberek a jelekből ? Vagy legalább nem ébred föl a kételkedésük ? Hát nem jőnek az emberek arra az emberséges gondolatra, hogy hátha valami tévedés van a dologban? Hiszen emberek vagyunk. Tévedhet mindenki, még a király is. Sőt még az alispán i ítélkezésben is lehetne helye a korrigálásnak. Hát nem gondolják é még az emberek, hogy azt a sok fegyelmit és az egy felfüggesztést a közgigazgatási bizottság —- föltéve, hogy ott nem fejbólintó Bálintok vannak —- megsemmisíti. Mi lesz akkor ? Dicsősége a polgármesternek ! Úgy van. S szégyene a felfüggesztő hatalomnak. Úgy van. Nem úgy van. Akit egyszer meghurcoltak, összepiszkoltak : ha a csillagok fényében fürösztik is meg, már nem olyan, mint azelőtt volt. A fántázia mindig látja