Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-02-11 / 6. szám
4 MAGYAR PAIZS 1915. február 11. Zalai katonák kitüntetése. Vakmerő, valódi hősi bátorságot vitt végbe Keserű Lajos kerkáskápolnai 27 éves fiú, aki trombitás honvéd huszárkáplár minőségben harcolt az oroszokkal s több társával együtt hadifogságba jutott. Egyszer csak nekirugaszkodott, elfutott a fogolytáborból. Futottak és lőttek utána. 0 a golyózáporban csak futott. Utói nem érték s a sok golyó közül véletlenül egy sem találta. Egy nagy vizen átúszott s tovább erdőn lovon nyargalt, amig hét kilométerre belefutott a saját táborába. Megdicsérték s éremmel tüntették ki. — Dr. Horváth Bertalan törvényszéki jegyző és Heincz Jenő erdész-mérnök hadnagyok, vitézségi aranyérmet nyertek a harcban tanúsított hősies viselkedésükért. A muszka cár tanul a szerb királytól. A szerbek királya elment a tüzvonalba, legalább is a harcmezőre s lelkesítette és lett is eredménye. A muszka cár is azért megy most a csatasorba, hogy lelkesítse katonáit, biztosra véve, hogy igy aztán ők most győzni fognak. — De a magyar katonák kételkednek a teljesülésben. A szerb csatatérről újabban nincs semmi hir. A közönség csak a saját fantáziájára szorul. Most erre a harmadik hadjáratra készülnek valószínűleg. Valószínűleg‘terveket készítenek. Esetleg megfordulhat a hadvezetőség elméjében az az elv is, hogy a hegyi csatákra hegyi lakosokat vinni jobb, mint a rónák fiait, s a nyílt csatákra kell vinni az alföld legényeit és, hogy a kősziklás helyeken már kevesebb szerepe van a huszárságnak; nem lehetetlen, beveszik a tervbe azt is, hogy a támadásokhál, ámbár a hegyeken nem lehet keresztül látni s noha a kémfiirkészet sem tudja megmondani, mi van a hegyeken túl: ilyen esetben mégis föltételezni kell, hogy a hegynek a túlsó oldalán a csipkerózsák mellet esetleg még katonák is lehetnek talán, még pedig valószínűség szerint az ellenség részéről; gondolhat véletlenül a tervezet arra is, hogy az ellenségnek a fortélyait nem kell komolyan venni, s incselkedéseinek nem kell hinni. Mindezek azonban részünkről inkább csak vakmerő és fantasztikus feltevések. Biztosan semmit sem tudunk s még ha tudnánk is, akkor sem volna szabad arról szólni semmit. Hanem már amit az elmúltakról tudunk, azt bátran elmondhatjuk, avval nem árulunk el semmi hadititkot. Avval már úgy sem lehet csatát nyerni, sem veszteni, mert az elmúltat nem lehet el nem múlttá tenni. Igen érdekes dolgokat mondott el egy a szerb harctérről hazajött ifjú egyéves önkéntes. Zs. önkéntes átutaz- tában betért ide a szülőihez, pár órát Zalaegerszegen töltött. Mikor ütközetbe mentek, azt mondja, minden rongyos baka megmondta előre, hogy „ebből nem lesz jó!“ s mindenik baka megjósolta előre, hogy most hányán fogunk elesni. Mert minden rongyos baka tudja, hány ember van egy ezredben, annak fele mennyi. És mentek és futottak és hullottak az emberek, mint ősszel a legyek. S a katonák ott egyáltalában nem nagyon dicsőítették a hadvezéreiket. Pedig mindenik katona, gyalogos, avagy tüzér, lovas avagy vadász, bátran, kitartóan, lelkesen, sőt hősiesen tűrt, szenvedett, fáradott s elszántan rohant a tüzbe-vizbe; s a hadnagyok többnyire e vitéz gyerekeknek a hősiességéért jiyerték a vitézségi érmeket. Hanem sem ezek a hős gyerekek, sem a derék hadnagyok bizony nem dicsérték, s nem dicsérik a fővezéreket, hogy ne mondjam a legcsunyább szót. Hát még aztán a vége felé! No az furcsa volt, aminek még furcsább vége lett. November vége felé abban a téli zivataros vad viharban kétség- beesett hajszolással hajszoltuk hegyen-völgyön, hóban, vízben, sárban, fergetegben, s rohantunk is, kergettük az ellenséget s egyszer csak hirtelen megfordultunk s üldözöttek lettünk az üldözőkből; de egyszerre két futást ki bir ki uram? Hát volt egy kis lakodalom. Részletesen mindent el nem mondhatok, szól a derék ifjú, úgy is gondolhatják; hanem azt már mégis én tudom jobban, mint magok, (mi is tudhatjuk. Sz.), hogy ott bizony nagy fejetlenség vala. Futás előtt két nappal bementem a valjevói kórházba, kerestem Gy. barátomat; már nem volt ott szegény, üres volt a helye. Valószínűleg nem is kapnak hivatalos jelentést a haláláról. Nagy fejetlenség van ott uram. Hozzávetőlegesen háromezer beteg ebben a kórházban, egy orvossal . . . Elég, elég! ne beszélj többet öcsém. Isten veled!. — „A hazáért élni tartozó kötelesség, s a hazáért meghalni örök dicsőség.“ Kivált, ha ezek nem a valjevói kórházban történnek. A benzin-motorok üzembentartását fölötte megnehezíti a benzin-hiány. Szakemberek megállapították, hogy a motorbenzin spiritusszal, benzollal, vagy ezek keverékével helyettesíthető. Ha azonban a motor nem készült különleges spirituszüzemre (körülbelül 10 atm. kompressió nyomással és különleges spiritusz-porlasztóval), spirituszból jóval többet fogyaszt, mint benzinből, mert a spiritusz melegfejlesztő képessége jelentékenyebb kisebb. A spiritusz benzollal keverve valamivel kedvezőbb eredményt ad, inig a benzol magában is egészen jól használható. Hogy a motor porlasztója alkalmas-e ezekre az anyagokra, előzetesen ki kell próbálni. A benzin-pótló anyagok használata tulajdonképpen pénzügyi nehézségekkel jár, mert a nagy kereslet már e pótló anyagok árát is lehetőség legszélső határáig megdrágította. A nyers benzol ára ugyanis 45 korona körül ingadozik, de még ily áron alig, vagy éppen nem kapni, a rektifikált benzol ára pedig már szintén elérte a 80 koronát. Mindezekre való tekintettel a benzin-motorral biró iparosok legjobban teszik, ha motoraikat gázüzemre alakitattják át. Ez persze a soproni iparkamara kerületében csak Sopron és Szombathely városokban lehetséges. A benzin-motorok gázüzemre könnyen átalakíthatok és ma ez a legolcsóbb üzem-mód. Ahol gázüzem nem lehetséges, ott legcélszerűbb a motort faszén- vagy koksz-generátorral ellátni és a motort ennek megfelelően átalakíttatni. Ezeket az átalakításokat a leghelyesebben csak a motort előállító gyár végezheti. A zsidó, a pénze és az orosz. — Az erdélyi határhoz egyik közel fekvő bukovinai községet váratlanul rohanták meg az ■ oroszok. Miután attól tartottak, hogy a közelben táborozó osztrák-magyar csapatok rajtok ütnek, nagyon siettek a fosztogatással. A község zsidó lakóit keresték fel sietve és durva szitkok közt kényszeritet- i ték arra, hogy minden értéket adjanak át, | mert aki megtagadja, azt meggyilkolják. í A többek között a község egyik jámbor zsidóját is pénzért faggatták. A megszorult ember tagadta, hogy pénze volna, de egy horihorgas, vörös képű orosz addig kutatott, amig ráakadt a szegény zsidó elrejtett 300 koronájára. A pénzt azonnal elrabolta és a zsidót, a miért nem adta elő a pénzt — kétszer arcul ütötte. Erre, mint aki jól végezte dolgát állott. A szegény zsidó, ott kesergett kirabolt házában egy darabig, midőn egyszerre heves fegyverropogást hall, amit erős harci lárma követ. A csatazaj a falu felső végéről hallatszott, ahol a kivonuló oroszokra ütöttek a honvédek. Kiváncsi volt, hogy mi történik és kiált az utca ajtóba. Egyszerre azt látja, hogy mintegy 60 orosz fogolylyal közeledik néhány szuronyos honvéd. Mikor a menet előtte haladt el — meglátta, hogy a vörös képű, horihorgas orosz, a 300 korona elrablója is a foglyok között van. Nyomban az altiszthez rohant és arra kérte, hogy vegye vissza a 300 koronát. — Nem érünk rá kutatni ! Parancsom van, hogy a foglyokat gyorsan szállítsam, felelte az altiszt és azzal már ment is a foglyokkal a határ felé. De biz a mi zsidónk sem volt rest. Visszaszaladt a lakására és a szomszédból ezalatt hazakerült feleségének csak ennyit I szólt: — Szálikám én megyek, én futok, mert még találkozni akarok a pénzemmel ! Ezzel már fül is járt a kapun és lihegve érte el a fogolytranszportot. Aztán megbarátkozott az orosz foglyokat kisérő hon- * védekkel s ő maga is segítségére volt a kisérő csapatnak, hogy el ne tévesszék az utat. így mentek mendegéltek, hosszú, hóval borított utakon a Kárpátokig és még azon is túl, a mig végre Besztercére jutottak. Mikor aztán itt a kisérő altiszt beszámolt a foglyokkal a századparancsnoknak, a zsidó is elmondotta, hogy mi járatban van; elmondta, hogy itt van az az orosz, amelyik a 300 koronáját elrabolta. Ki is választotta nyomban a vörösképü muszkát: — Ez az! Engedélyt kapott, hogy megkutassa a muszkát, akinek a csizmaszárából csakhamar kikerült a 300 korona, mely igazolt tulajdonosához visszakerült. De ekkor a zsidó azt kérte, engedjék meg, hogy ő is visszaadja az orosznak, amit az neki adott. Természetesen megengedték, mire a zsidó gyors tempóban két hatalmas pofont mért le az orosznak. — O visszaadta, amit tőlem elvett, — én visszaadtam, amit akkor tőle kaptam. Kvittek vagyunk! Így szólt és távozott, mint aki a dolgát jól végezte. R szerk. levele. — H. J. Zalaistvánd. Az öt koronát átvettem. K. M. Salomvár. A 42, pont a kívánság szerint történt, vagyis helyben hagyták. J. M. Clngvár. Nem emlékszem, ha jött, jőni fog. Ha nem jött, elveszett. — A lapot olvasták az illetők, sőt FI. sürgeti is a cikkeket. Vasárnap az AP0LL0Moziban érdekfeszitő uj műsor, melynek remek pontjai mindenkit meg fognak lepni. Bővebb részletek a műsoron. — A délutáni előadásokon — leszállított helyárak. Helyárak: Páholy (5 személyre) 5 K. Körszék 80 fillér, I-ső hely 60 fillér, Il-ik hely 40 fillér, III-ik hely 20 fillér. Ajánlatos a Szigeti utóda VRJDR D. fényképész műterme v ZRLREGERSZEGEN = Kossuth Lajos-utca. = Interurban-telefon 84. Nyomatott Lőwy B. könyvnyomdájában Tapolczán. Alapittatott 1883. évben.
