Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-02-12 / 7. szám

IV.év Zaleegisriise, 1914 február 12, 7. szám •SíSfiaetísá Ar : ü«j"5őv?e 4 ker 04 f féi fitt 2 k©r 04 f iSÍ«gf«ára I kot/ 04 f SáJ'-ss asán 8 CMér. .keMti Z_ IESIox-^7"áijl2_ Laj os Hirdetések dij*. megegyezés szeri it Nyilttír sora 1 kor Szerkesztőség kUdóv&t&i: Wl&sics-ntcsa 8, / X_, AJ T-T C3- TE XJ FEEBNC3 MN^ATÉREAI: = | BOEBÉI.T QTÖRGR iap.n ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Hölgyeink a drágaság ellen Z. Horváth Lajos. A miát hónapban Bécsben, az elmúlt héten peöig Pesten tőrtént =meg az a csoda, hogy össsejöttek az asszouyok, hogy állást foglaljanak az élelmiszer drágaság ellen. A pékek két üliérrei ftíemelték a kenyér kilóját s ez a kerülmény a 100—Ü00 koronás kalapot viselő urinóket kihozta sodróbél s módot keresnek arra. hogy az indokolatlan áremelést megakadályozhassák. Örömmel üdvözöljük hölgyeinket hogy egyszer már a nemtörődömség elvéből a tevékenység terére lépnek. Nagyon helye?, ha kutatják és keresik a módot, hogy a már tűrhetetlen drágaságot tűrhető alapra tudják majd asszonyi élelmességükkel s a hatóságok támogatásával megalapozni. Egy őttagból álló családnál bizony hus, tej, kenyér és tűzifánál legalább is 300 koronával főbbe kerül az évi szükséglet, mint tiz évvel ezelőtt. De nézetem szerint az áremelkedést természetesnek is találom, mert minden téren a munkabér, továbbá a nyersanyagok árai tiz év óta ötven százalékkal emelkedtek. A czukor, rizs, dara, liszt, petróleum és Még igen sok faszer árai azt mondhatjuk, hogy semmivel sem drágább mint egy évtizeddel ezelőtt. A só árának emelése pedig aá állam jó indulatából történt, a mi bizony a legszegényebb népréteget érint'", mert azok «gy a reggeli, mint a déli, valamint az esti krumplizáshoz a legtöbbet fogyasztják. Szóval a gyarmatáru kereskedő ma sem keres többet áruin mint annak előtte. Nem állitom én sem azt, hogy nem volna olyan élelmiczikk, melynek árát hatóságilag korlátozni nem lehetne, de ez a körülmény Még nem ftdi asszonyainkuik égbekiáltó feljajdulását. A tulajdonképeni takarékoskodást hölgyeinkBek más alapon kellene megkezdeni s intő példával előállani, mi igen sok családnál a nyomor előidézője : az az átkozott toilette. Asszonyaink nagyrésze a kenyér árának két fillérrel való felemelésénjnegbontránkozik, de egy kalapnak 12 koronáról 60 koronára való felemelését igen természetesnek találja. Ma, ha egy szerény körülmények között élő úrinő az utczára ki akar menni, annak a jővödelmét jóval meghaladó s erejét felülMUIÓ ruházatba kell ö'tőznie, mert különben megszólás tárgyát képezi a nyilvánosság előtt való megjelenése. Gyermekkoromban egy karmantyút vettek 3—5 forintért szőrméből, mig ma egy fejekkel és farkakkal diszitett szörnyet, mit a nyakra akasztanak s 300 koronát is adnak •érte, szintén nem drágáinak. Ei sem tudnám sorolni, hogy a schewró czipő, selyem harisnya, bokavédő, kosztüm ruha, téli kabát, muff, boa, keztyű, a kézben koldus tarisznya, s a fejen egy csodálatos a halottas kocsit huzó lovak fejdiszéhez hasonló csuda tollal diszitett kalap mibe kerüi annak a szegény családapának; és ezt legtöbb esetben mind a gyomor rovására teszik asszonyaink csak azért, mert a divat igy kivánja. A divat-nyavalya ragadós, a mi ép oly veszedelmeket rejt magában, mint a béke biztosítására évről-évre fokozódó őrületes fegyverkezés, mi előbb utóbb az előbbi a divat, az atábbi pedig a béke angyalának simboiuma aiatt teszi tönkre a műveltség ! magas fokán álló nemzeteket, i Tisztelet a kivételnek, de ma legtöbb | anya nem a konyhára neveli leányát, hanem az utczára. Az uíczán lest a kis leány mint egy czukros baba s a boldogok szigetének Ámora közbejöttével férjhez is jut, de jaj annak a szegény férfinek, ki az első ebédnél meggyőződik arról, hogy a túrós csnszát az uj menyecske tiz órától délig péppé főzve tálalja be s hozzá kést rak fel, s tiz hónap múlva pedig dada hiányában a pelenka művészetét a boldog apának kell a gólyától elsajátítani. A kötő tűt, valamint az úgynevezett stoppoló fát ritka házbau ismerik ma. Sőt a felsőruhán támadt szakadást sem várják be, mert teremtett az ipar biztosító tűt, s a ruha ha jól megnézzük tele van tűzdelve vele. De a fej sir.cs ékesítő nélkül, mert azt meg kaucsukból készült kis és nagy fésűk és töménytelen mennyiségű csat és különböző nagyságú tűk díszítik. Nem szólok a csipke gallérról, továbbá a lélek melegítőkről és még az általam nem ismert szépítő szerek, szappanok és illatos cseppekről, mit mai hölgyeink elengedhetetlennek tartanak, melyeknek összegezése teszi a megélhetést a mai nehézjiszonyok között nehézzé, hogy annak hatása alatt áll ma az egész középosztály. A mai asszonyi összejöveteleken, nem a konyka titkait vitatják hölgyeink, hanem a szégénységet és a nyomort magában rejtő divatot. Lehet tisztességesen járni asszonyainknak, mert kell is, de nem egymást utánozva és tuiliczitálva az anyagi erőt meghaladva, a család rovására, öreg anyáink faggyú gyertya mellett fontak, kötöttek, varrtak és nevelték egészséges jó szellőmben gyermekeiket, Ma pedig a villanyvilágítás mellett telefon huzaton tárgyalják a divat alakulását hölgyeink. A drágaság elleni feljajdulás okát nézetem szerint itt kell asszonyainknak keresni, nem a kenyérnek két fillérrel való felemelésében. Tessék a divat egyszerűsítése tárgyában ankettet csinálni, mely ha kedvező eredményre jut. akkor szívesen a bankettjükön i is résztveszünk. Megütötte a gutta. Búsan ballagtam hazafelé a megyegyülésről. Miért is megyek én oda? mit keresek én ott? Sem virilista, sem választott tag nem vagyok. Sem tanácskozási, sem szavazati jogom nincs. Van ott helyettem elég ember. Zalavármegye törvényhatósági termében egy egy csoportban oláhokat is véltem látni. Egy-egy csoportban olyan erős dühvel kiabáltak Bosnyák Gézának és Eitner Zsigmondnak beszédjeik ellen, kik a magyar irányt védelmezik vala, hogy én bizony, Isten bocsássa meg esetleges tévedésemet, \ oláhoknak tartottam őket. Egyik pláné igy kiálj tott Bosnyák beszédjébe: „Halljunk aztat!" — | Nem tudom, Hunyadmegyéből küldötték é ezt | ide ellenőrnek ? Vagy pedig telepedtek is le már I Zalába ilyen virilisták ? i Búsan ballagtam hazafelé. Ugy fájt valami. Jobb volna e helyett alunni, - nem látni, nem hallani, nem tudni semmit, s akkor nem éreznék remmit. Csupán kíváncsiságból, hát csak bementem a gyűlésterembe. Nem kellett volna. Ilyenkor boldogok azok, akik nem tudnak semmit, mint az állatok, különösen a juhok, amelyek csak jelre mennek a pásztor után és böknek. Búsan ballagtam hazaleié. S ebben a havas hidegben meleg forró pirosság ült ki az orcámra; szégyenben égett a szemem, csakhogy ki nem gyúl!. Bosnyák és Eitner országos képviselőknek a Leszédjök forgott a fejemben, amint Zalavármegye házában lázasan, hevesen védelmezik vala a magyarságot. Magyarországon védelmezik a magyar nemzetet. Mintha erőm veszett volna, meg-megtántorodott a lábam. Arról volt szó, hogy Magyarországon ne legyen több joguk az oláhoknak, mint a magyaroknak. Bosnyák és Eitner beszédjüknek az a tarlalma> hogy Magyarországon a törvény mindenkivel szemben egyenlő, mindenkinek egyenlően van joga. Ennélfogva itt egyenlő joga van a magyarul beszélőnek s az oláhul beszélőnek. A melyik ennél többet akar magának venni a másik rovására, az megbillenti a mérleget, az a rész igaí-