Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-15 / 42. szám

X V. év 2ttiMQ«r*ug, 1814. október 15, 42. szám íií«Mt*»i ír : cttt 4 k»r 04 f mi 2 kor. 04 f 1 kor. 04 f ifi'te i/2ám 8 ŰSléf. Baerkesíti Z_ Hor-vátli Lajos Hirüetésab dija megegyezés szériát Nyilttér sor* 1 koi Szerkesztőség ; kiadóvat*i : Wlasics-ntcs* 8, ' ^BNG "5T JE L FSHHNCZ MunJratársai:^ B O IR B É 3T QTÖHGSr tap i ajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE A tisztviselők s drágaság. Isten, ember Játja, hogy legsúlyosabb nyomorúság vár a tisztviselőkre ebben a napról-napra dráguló világban. Sőt mondhatjuk, hogy csakis a tisztviselőt sújtja ez a szomorú á.lapot. Beati possidenfes. Boldogok a birtokosok. Elsősorban a földbirtokosok, mert nekik megtermi a (öld, amire legégetőbb szöks 'g van, az utolsó petrezselyemig. De nem kevésbé boldogok a kereskedők és iparosok is, akik napról-napra emelhetik portékájuknak az árát, és sajnos, emelik is naprólnapra. Épen annyit vehetnek portékájukért, amennyit nekik tetszik, és srnos vesznek •is. Tehát napról napra épen annyival emelhetik jövedelmüket, amennyivel nekik tetszik. A tisztviselőnek i: nő a fizetése. Nő. Épen minden öt évben 1, 2 száz koronával. Minden ötödik évben körülbelQl 10% ka! több a jövedelme. De milyen arány ez, ha látjuk, hogy a mindennapi éleliniczikknek, pl. a lisztnek az ára 60—70 fillér, kétannyi, mint ezelőtt csak par hónappal volt. Három hónap alatt 100°/o-kal emelkedett, mig a tisztviselő jövedelme 5 év alatt 10°/o kai nő. Isten, ember látja, hogy itt a tisztviselőnek szomorú sorsa van. Tekintve épen a rai vidékünket, egy kis vigasztaló abban van, hogy néhány élelmiszer, például a hus, és a tejnemüek, legalább eddig míg, nem túlságosan, nem elviselhetetlenül drágák. Nőtt, nőtt az ára mindennek, már néhány 'év óta s nő elég rohamosan most a háború alatt mindennek, de elviselhetetlen módon nő épen a legnélkülözhetetien mindenntpi kenyérnek az ára : a búzának, a lisztnek, a kenyérnek. Miért épen ennek az egynek a legrohamosabban 1 Hiszen ebben embertelenséget kell látnunk. t

; Hogy ki és mi az oka, annak a kutatása nem tartozik ide. Elég az, hogy a panasz jogos. Jogos épen a tisztviselők rés&éről. . Jogos azért, mert először, amint emlitém, a veszedelmes helyzet egyedül csak őket sújtja érzékenyen. Jogos másodszor azért, mert hiszen ók az egyetlen legigazságosabb adózói az államnak. Az ők adójuknak van meghatározott, biztos alapja, a melyet nem lehet sem elcsűrni, sem elcsavarni. A többi osztályok adói többnyire szeszélyes alapon állanak. Azt talán meg sem emlitem, hogy az allami adón kivül a társadalmi adót is többnyire ők hordozzák s hogy tovább ne niei jek, épen a mai háborús világban a háború költségeire a szazaiékot is biztos alapra fizetik, (ehát igazságos adót fizetnek itt is. Méltán méltatlankodhatnak tehát, hogy épen őket akadályozza a sors a mindennapi kenyérhez való jutásban. Lipunk említést tett a múltkor arról, hogy megkétszereződött a kenyérbuzának az ára. Említést tett arról, hogy épen a gabona körül van az az eset, hogy a gabonakereskedők országszerte jórészt még aratás előtt, majd aratás alatt és után, a mikor még sem háború, sem egy< b szörnyű drágaság nem volt, megvásárolták rendes áron a gabonát, s most mégis ezeknek az ára is a rendkívüli felugrásban részesül. Mindig kárhoztathatjuk ezt a fogyasztó közönségnek, küiönösen a tisztviselő fogyasztóknak az érdekében. Szerintem a kereskedőnek jogában és hatalmában áll ugy adui el a portékáját, a hogy neki tetszik. A kinek nem tetszik, ne vásároljon. Ez mind igaz. De nem humánus dolog. Legalább az olcsóbban vásároltak nak az árát, mérsékelten kellene emelni. A háború kitörésekor ígérte a magas kormány, hogy meg fogja akadályozni a szertelen áremelkedéseket. Kérjük a magas kormányt s az illető többi hatóságokat is, legyen gondjuk az effélékre. És szabjanak haiárt. Mert az őrületesen megindult áremelkedés, ugy látszik, a végtelenségbe akar rohanni. Felkérjük figyelmüket arra, hogy itt nem luxus portékákról, hanem a megélhetésnek mindennapi muszájkenyeréről van szó. Borbély György. A hazaáruló rutének. Máramarosszigetröl jelentik: Most, hogy az oroszokat kivertük, kerülnek napfényre azok a galicziai árulások, a melyeket a rutének és különösen a pópák elkövettek. Mint már eddig egész biztosan megállapították, mikor a hadat megizentűk Ororszországnak, a rutén falvak képe nagyon megváltozott. A parasztokat, asszonyokat minden nap háromszor-négyszer templomba parancsolta a pópa és órák hosszáig imádkoztak. Ilyenkor csak azoknak volt szabad benn lenni az Isten házában, akiknek a pap megengedte. Magyar, vagy gyermek még tájékára sem mehetett a templomnak. Az oroszok győzelméért imádkoztak. — Mikor Lemberget kiürítették és Csernovitzban, szóval {Bukovinában is orosz uralom kezdődött, sok ruthén paraszt tünt el a határból, de jöttek helyettük idegenek, még pedig ugyancsak tougyos ruhában, bocskorban, nagy báránybőr süveggel. A pópák most ezekkel paktáltak, de néhány nap múlva nyomuk veszett miutha a föld nyelte volna el őket. Visszajöttek azonban az eltűntek, uj ruhában, uj bocskorban és málékenyér helyett rendes kenyeret ettek és rumot ittak a gabona pálinka helyett. A pénzt csak ugy csörgették a zsebükben és mindenütt kukoriczát akartak vásárolni. Most már kitüut, hogy mire kellett a kukoricza. A kukoiicát kiosztották a parasztok l özött és a kivándorlási ügynökök által leleplezett és használt rejtek utakon megindult egy hosszú menet. Tizenöt husz ember ment egymásután és marékszámra szórták szét a kukoricza szemeket. Utánuk teli zsákokkal szekér haladt. A lovakat a pópa hajtotta. Minden marék kukoricza egy Magyarországba vezető ösvényt, vagy elágazást jelentett. Még arra is volt gondjuk, hogy valabegy ne takarja el az avar, vagy a por a jelt. Egy tiznégyzetméternyi területen például 6—8 helyre szórtak e! tengerit. Zabbal, sőt buzaszemekkel is adtak utasítást a közelgő ellenségnek. Egy-egy helyen pedig apró vörösre festett czölöpöket vertek be, amelyeket a pópák megcsókoltak, mielőtt leverték a földbe. MáramarosszigeteD négy kémet is tartanak togv3, köztük egy Dvetcki nevü oroszországi származású zsidót, aki egyik vezetője volt az oroszoknak a szorosokon át, de magábán a városban ib, amelyet jól ismert. írja Nagy Elek haditudósító. Háborús jegyzetek. Itta: Bernát István, a gazdaszöv. igazgatója. Az élet ezernyi gondja között a legtávolabb eső gondolat volt. hogy esetleg talán valóban meglátjuk azt a rémet, a mit világháborúnak nevezünk. Békében születtünk és meg voltunk győződve, hogy békében fogunk meglialui. Nem csoda tehát, ha sok mindenre, a mire gondolnunk kellett volua, csak most eszmélünk iá és ez talán nem is róható fel hibául. Viszont azonban azok az intézmények s azok a békében alkotott művek, a melyek ma is szilárdaknak és erőseknek bizonyulnak, kétszeres értékűeknek tűnnek fel szemeink előtt. A magunk szempontjából első sorban is azt kell igen nagy megelégedéssel megállapítanunk, hogy az úgynevezett agrárpolitika egészséges, jó irányokban fejlődött ki és alkalmasnak bizonyult arra, hogy