Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-15 / 42. szám

2 M A G Y 4. R PAIZS 1914. október 15. ezekben a történelmi jelentőségű, végtelen komoly időkben is változatlan maradjon. Meg lehetünk elégedve, jó irányban haladtunk, nem vagyunk kénytelenek köpöuyeget fordítani. Mert tekintsünk csak szét és látni fogjuk, hogy sok minden, a mi szinte vakitó fenynyel övezve ragyogott szemeink előtt, most a háború kitörése után jelentéktelen semmiséggé olvadt és szinte komikussá vált. Mi sem áll távolabb tőlünk, mint hogy ezt a legkevésbé alkalmas időt válasszuk arra, hogy a velünk ellentétes nézeteknek a csődjét biztosítsuk. Nem szabad azonban elmulasztanunk még sem, hogy annak a nyugat felé gravitáló modern törekvésnek buborékká foszlását szóvá tegyük, a mely ócsárolt mindent, a mi magyar, dicsőitett mindent, a mi a művelt nyugaté és fennen hirdette, hogy ebben a hazában élni nem jó és amott a müveit nyugaton nagyobb a fény, nagyobb a boldogság, jobb az élet. Ennek a hangnemnek a merész lantosai ma némán hallgatnak, akkor fedezték fel a magyar kulturát, a mely az általuk támadott erkölcsi alapokon épült, azokon az alapokon, melyeknek védelmezői sorában a gazdák épen nem az utolsó helyet foglalnak el. Felfedezték a magyar földet, a hazai kulturát, a melynek a népe ma távol az ő szerény falujától vérét ontja a hazáért. Sajnos, csak most fedezték fel, de él bennünk a remény, hogy értékét a jövőben mindenkor el fogják ismerni. A felfedezettek között van a magyar földművelő, a kit a művelt nyugotosak újságjai ma ugy emlegetnek, mint erős karu, sasszemü hőst, a ki éberen áll az ország határán s a maga szerény viskójával együtt, halálmegvetően védelmezi a fényes városok palotáit. Ha pedig visszafelé lapozunk ugyanezeknek az újságoknak a régibb számai között, nem találunk egy sornyi elismerést a magyar földmüveléssel szemben. Ez nem panasz, csak megállapítása a tényeknek s levonása egy és más tanulságoknak. Egyszerű ténymegállapítás az is, hogy a mozgósítás első hírére megrendült az oly hatalmasnak vélt és oly magas polcra helyezett ingótőke. A bankok moratorium után esengtek, a börzét be kellett zárni. Be kellett zárni akkor, a mikor a magyar gazdának magtárát, istállóit feltárták, hogy a hadsereg részére szükséges élelmiszereket és igavonó állatokat megszerezzék, magát a gazdát pedig, vagy ha őt nem, fiát, unokáját a harctérre hivták. Talán nem áll messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a gazdasági élet intézményei valódi értéküket és életrevalóságukat nem a béke idején hivatottak bebizonyítani, hanem akkor, a mikor legnagyobb a veszedelem. Nem tehetünk róla, de a fess huszár jut eszünkbe, a ki a bálterem parkettján ritkítja párját, de a harcztéren nem tud megfelelni kötelességének. Ki kell emelnünk, hogy a moratorium sokkal inkább kedvez az ingó tökének, mint a mezőgazdaságnak. Ennek a kisegítő intézkedésnek a gazdák hasznát alig látják. Epen ezért most már arról kellene gondoskodni, hogy akkor, ha a háborúnak és igy a moratóriumnak is vége lesz, és a háborúból visszatérő gazda újból hozzáláthat elhanyagolt gazdaságának a helyrehozatalához, ne legyen kitéve méltányosságot és türelmet nem ismerő hitelezők zaklatásának és az ezzel egyértelmű tönkrejutásnak, hanem történjék gondoskodás a gazdáknak megfelelő kölcsönökról, a mi legczélszerübben a hitelszövetkezetek bevonásával volna rendezhető. Már most szükséges volna gondoskodni a rendeletekről, melyek ennek a czélnak megfelelnek. A falu a faluért Felemelő látványosság kinálkozík mostanában azoknak, a kik Budapesten a Józset-kőrúton megfordulnak. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékéb3 tartozó ipari és háziipari szövetkezetek beszerző és értékesítő központjának nagyszabású, tágas helyiségében s az azzal összefüggő raktárakban halmozták fel azokat a tárgyakat, a melyeket a falusi hitelszövetkezetek tagjai önkénytes adományként a csatázó katonák téli felszerelésére, a sebesült harczosok gyógyításának elősegítésére szántak. Kötött és varrott hösapkák ezrei, meleg alsőruháK, ládaszámra, — hófehér tollal töltött ágynemük toronymagasságban, egyszóval bámulatra gerjesztő halmaza az olyan tárgyaknak, a melyeket a falusi asszonyok készítettek, s gyűjtöttek össze attól a nemes érzéstől indíttatva, mely a csatatéren küzdő katonáinkat körülövezi. A falu szánta e holmikat a falu gyermekeinek. A falu népe adta ezeket küzdő vitézeinek. Mekkora megnyilatkozása a falu népét egyteforrasztó szeretetnek! S mily különös dolog, hogy a szeretet ily mértékű megnyilatkozására a sziveket a ridegnek gondolt falusi pénzügyi vállalkozások: a hitelszövetkezetek hozták mozgásba. Mégis csak igaz tehát, hogy a szövetkezeti eszme nem csak erőt jelent, hanem a szív nemesebb érzéseinek összességét is. Jelenti továbbá a céltudatos szervezettséget is, a mi különösen becses a mi viszonyaink között, a hol igen sok jótékony akcziónak siratója ma is a szervezetlenség. Ime a falu megmutatta, hogy lekicsinyelt hitelszövetkezetei segélyével méltán tud beilleszkedni a társadalom mostani nagyszabású humanisztikus munkájába. Elismerés azoknak, a kik a falut ez alkalommal a cselekvés szinterére szólították. Elismerés elsősorban az igazgatóságnak, a mely jelentékeny cselekedettel indította meg a sziv munkáját a szövetkezetekben, buzdító példát adván, elismerés Báró Korányi Frigyesnek, a központ vezetőjének, a kinek szava adott életet, agilitása folyton megujuló erőt és körültekintése szab helyes irányt a hitelszövetkezetek e nemes mozgalmának. Es legfőbb elismerés Báró Korányi Frigyesnének, a ki ezt a nemes munkát diadalra vezeti munkásságával. Minden tárgy, a mi a hitelszövetkezetek utján harcoló katonáickhoz jut egy-egy lelkes izenet lesz, hogy a falu szívvel és lélekkel gondol az övéire. Ez az üzenet acélozza meg vitézeink izmait, ez öntsön bátorságot sziveikbe, hogy mielőbb felvirradjon a teljes győzelem és utánna az áldásos béke napja. Csernay Ödön. Fővárosi levelek. I. Színészeink és a háború. Az a Dagy rázkódtatás, melyet mindenki megérzett a háború kitörésekor s az a feszült gazdasági helyzet — mely mindenkit érint — talán a bohémvilág tagjaira van legbénitóbb hatással. A vidéki színtársulatok, melyek azelőtt is a megsemmisülés előtt állottak — majdnem teljesen eltűntek, vagy konzorciumokká tömörülve tengetik életüket. — A fővárosban 1—2 nagyobb szinház, mulatóhely és mozi kivételével, mindenütt útnak eresztették a művészet ilynemű apostolait, kik a legkülönbözőbb módon és viszonyok közt éldegélnek. Többek között a múltkoriban városunkban működött társulat néhány tagja, Nyárai, Fekete, Király M. stb., stb. egy kis énekkart képezve, nyiivános helyeken hazafias dalokat énekelgetnek s ők még szépen keresnek a „jótékonyáéira" s a „háború itthonmaradottainak" ezimen birdatett fellépésükkel. — Sok helyen leszállított bér mellett működnek a ssU nészek, de néhol csodálatosan nem is érezheti a háborús világ hatása. Itt említhető meg agy kedves ismerősünknek, Kovács Lilinek jelentős sikere, ki az „Apolló" mozgóban Gyárfással együtt aratja a tapsokat zsúfolt ház elStt. 11. A katona megbecsülése. Mindig is nagy respektusa volt az egyenruhának a czivilek előtt, de az alábbi semmiség 3 hónap előtt mégsem történt volna meg. Szomszéd városunkban a villamoson a feljáró közelébe eső sarokban egy öreg népfölkelő gubbasztott. A megállóhelyen egy csapat diák igyekszik be nagy tolakodva s már már veszélyben az öreg nyugalmas helye, mikor elkiáltja az egyik. „Fiuk, itt egy katona van!" E néhány szó megtette hatását. Gyengéd tisztelatadással tértek ki az ifjak az útból s ez a figyelmesség elismerést váltott ki az utasokból is, s a vitéz ajkáról széles, örömteli mosoly és fejbólongatás között csak ennyi: „Jó népek, finom népek" ! Hivatalos rovat. Zalaegerszeg, r. t. város polgármesterétől. 11165,11166—1914. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy az 1914. évi IH-ad osztályú kereseti adó nyilvános számadásra, kőtelezett vállalatok és egyletek kivetési lajstromai az 1909. évi XI. tcz. 4. §-a értelmében a városi adóhivatalnál 8 napon át, vagyis f. év október hó 15-töt 23-ig közszemlére kitétetik,%Tíól is a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető. Zalaegerszeg, 1914. október 9-én. Dr. KORBAI KÁROLY sk. polgármester. Heti hirek Fendrik József városi ellenőr, honvéd huszár hadnagyi minőségében az északi harctéren küzdött elejétől fogva, s a mint leyelében írja, számtalan társa hullott el szemeláttára a csatatéren, ö véletlen szerencséből legkisebb sebet sem kapott, mégis kórházba került. Vérhas betegséget kapott s evvel az olmützi kórházba jutott, de már javult s reménye szerint ma haza is érkezik egy kis üdülésre. Gyűjtsünk a Csány szoborra! N. N. Zalaegerszeg. . . . — K 50 f Mai gyűjtésünk — K 50 f. Hozzáadva a múltkori (39837 K 87 f) összeghee A Magyar Paizs gyűjtése máig 39838 K 37 fill. A katonakórházak körül nagy mozgalom volt a mult héten. Zalaegerszegen, a mint tudjuk, eddig csak mintegy 150 sebesült van, többny ire a vörös kereszt egylettől berendezett gimnáziumban elhelyezve. De a tenger háborúban sok sebesültünk van s a hadvezetőség intézkedése szerint Zalaegerszegnek ; több sebesültet is be' kell fogadnia, körülbelül ezeret. A hadügyminisztériumtól itt járt biztosként egy őrnagy, Dr. Bálás Béla főispánnal és Fülöp városi főjegyz6vel átvizsgálta az iskolákat, hogy átalakítsák kórházaknak, igy a felsőkereskedelmit, polgárt leányiskolát, központi elemi iskolát és ovodát. Ez iskolákat átköltöztethetik más épületekbe, a mi rendkívül nagy áldás az iskolaügyre, holott majdem ezer sebesültet is ápolhatnak a városban, — mert a főgimnáziumnak nagy tornatermét szintén felfogják használni. Igen kedvezS az a megoldás is, hogy a főgimnáziumnak felsS