Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-08 / 41. szám

X V. év laiMgsfgsag; 18114. október 8, 41. szám Ssy évf 4 bei 04 f trr* a tef 04 f 1 fese. 04 f %iy*i nÍM K flsíér. Hirdetések dija megegyezés azeriat Nyilttár sor* 1 kor Szerkesztőség kiadóTatai : Wlasics-utcia 8, HBftr-JceSEti Z. ISLox'-v-á-teitL Ijajos Mu-xusatórsa^; = XJ El IST Gr "5TE1 Uj FSBBNOZ BOEvSÉloY GTÖEG! lap > ajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE háborúkról. Erős szövetségesünk, a német hadsereg, .az angol csapatokkal is erősített francziáknik nagy hadseregével szemben, Párizs körül, ebben az utolsó hétben, mintha csak farkasszemet néztek volna. A hírek jósolják, avagy a jésok luráetik, hogy itt már ezekben a napokban lesz a borzaszíó döntő iütküzet. Csakhogy a kiszámíthatalan úgynevezett esélyek., kitudja, hogy intézkednek. Meddig tarthat még ez a világhábora. lUgy áll ugyanis a dolog., hogy ebben az egész világháborúban időre «ézve is a legelső, az összesek döntésére nézve is legfontosabb sőt egyetlen fontos ez a Párizs körüli mérkőzés. A .második színtér észak eyugat Orosz.orsz ágban ugyancsak a németek harcza tart ,az oroszokkal. Innen a német Hinaenberg vezérről dicsőséges hírek érkeznek legelejétől mostanig. Legnagyobb részt ennek köszönhető, hogy immár mintegy félmillió orosz katona harcz képtelen. Hiszen csak ífogo Íjnak 200 ezer orosz fogoly van; köztük 10 — 15 ezer tiszt. Zsákmányoltunk ,200«0 ágyúi; s gépfegyverekben, és fgvéb ihadiszerekben megszámlálhatatlan portékát. E legközelebbi napokban legjobb hírek •& harasadik és segyedik csatatérről jönnek, abol az osztrák és magyar katonák harőzoinak. A harnsadik szifctér az a 4—5 százkilómeter hosszú vonal, ahol az osztrák és magy&r b'rodalom érintkezik az oroBszal. Itt sokkal többen vannak az oroszok, mint a miénkek. S nekünk csakis az a feladatunk, hogy tartóztassuk az ellenséget. Itt az orosz annyira merészkedett, hogy három helyen is betört még Magyarországba is, különösen Ungvár irányában, MáramarosSZÍK etre be is költözködött, Csak egy napig tartott a dicsősége. Kisded csapataink kidobálták őket, tul a Kárpátokon, é|)en ngy, mint déli katonáink a szerbeket Mitrovicza körül. Az uzsoki szorosban egy nap 800 0 elesett oroszt kellett eltemetnünk, hogy kolera ne legyen. Itt most várható a további visszaveretés is. A negyedik színtér Szerbiában van. Itt hős katonáink előnyomulása mellett az is előnyünkre van, hogy a szerb katonát nyomja a fáradtság, a szegénység és az éhség ie. Nem féltjük a mi katonáinkat egyik csatatéren sem. Ambar óriási akadályaink vaunak, délen a labirintus a.eg-zugos hegyek, -ahoi jobbára hegyet nem látott alföldi legények vannak, — s északon az előttünk ismeretlenebb hidegebb tél — hó. Ez utóbbival szemben segítséget nyújt a magyar társadalom is, a magyar nők rohamosan készítik a meleg ruhadarabokat. S minden szál czérnát, minden szál gyapjúfonalat egy-egy forró imádság köt össze fejvédőnek és szivvédőuek, — a magyar hazának és magyar nemzetnek szentséges fenmaradására. Védelmezzük mi is tettel és érzéssel s nem féltjük magyar katonáinkat, és általuk nem féltjük magyar hazánkat. —y. A falvak védősánczai. A nagy városok díszes palotáinak, műkincseinek védelmére acélpáncélos, betonfalas erődöket emelnek, de vájjon mi védelmezi meg a falvakat ? Vagy talán a falu neaa szorul védelemre? Igaz ugyan, hogy a falvakban több a duzzadó őserő, amely legbecsesebb a háborúban, több a harckészség és kevesebb az idegesség, de rzért a faivakat sem szabad védtelenül hagyni. Adjuk meg a falunak is, ami a falut megilleti. A falu legnagyobb jelentősége békében az, hogy táplálja a várost, most há:.oru idején pedig még a harcoló lutonákat is a falu látja el eleséggel, jelentősége tehát csak fokozódott, igy kétszeresen megilleti a védelem. Nem betonfalak és páncélok, mégcsak mozsárágyuk után sem áhítozunk, hanem olyan védősáncok után, amelyek biztosítják, hogy a falu betöltheti ezután is nagy hivatását. Béke idején ezrével járnak a vándorapostolok, akik hirdetik az okszerű gazdálkodási igét. Fizetett és önkéntes tanítók oktatják a népet arra, hogyan kell a löldet fölszántani, megtrágyázni, hogyan kell az állatokat gondozni, megbecsülni és el nem prédálni, most azonban ezek a tanitó mesterek nem láthatók sehol, helyettük csupán szürke miniszteri rendeletek prédikálják, hogy : te pedig talu népe szánts vess, hogy legyen mit aratnod. Szép dolog egy-egy rendelet kétségtelenül, de még szebb /olna, ha akadna minden taluban egy-két ember, aki e rendéleteket megmagyarázná s megtanítaná a népet arra, hogy kell e rendeletet végrehajtani. Egy szó, mint száz ne vonjuk el a falu népétől az idén se a gazdasági tanácsadóknt, ne foszszuk meg a falut a gazdasági fejlődés lehetőségétől s akkor a falu fokozottabb mértékben fogja betölteni nagy és nemes hivatását. Egyetlen védősáncz azonban uem elég a falunépének. A háború nemhogy apasztotta volna,, hanem megsokasította azok seregét, akik mindig, mindenütt és mindenkin nyerészkedni akarnak, különösen a falu népe szenved ettől a se

regtöl. Bár merre járunk is országban, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a kenyérmagvakon kivül nincs ára semminek, és a földmivelö nép a nyomott árak daczára szinte esztelenül prédálja minden becses holmiját. Nincs ára a gyümölcsnek, a baromfinak. Más esztendőben ilyenkor már körülbelül tudtuk mi lesz a bor ára, most a borvásárló ügynökök olyan nevetséges árakat kínálnak, mintha jövő esztendőre egész ország csak francia-pezsgőt akarna fogyasztani. Vannak hiszékeny emberek akik azt mondják, hogy az árcsökkenésnek a pénzhiány az oka. Hát vájjon mi okozta a pénzhiányt ? Hiszen eddig hadiadó kivetéséről nem hallottunk, a pénzünket még nem vitte el senki. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termékek árcsökkenésének előidézésében része volt annak a nyomott hangulatnak is, ami a háború idején szinte természetszerűleg ráfekszik minden országra, azonban az is bizonyos, hogy ezt a nyomott hangulatot éppen azok szitják a legnagyobb mértékben, akik a termelő és fogyasztó között állnak. Az élősdieknek az a serege, amelyik olcsón akar venni, hogy azután két házzal odább drágán eladhasson, terjeszti a rosz hirt s leszi nyomottá a hangulatot. A városi nép minden órában kap frissujságot tele biztató és hál' Istennek igaz hirekkel, a falvak népéhez nehezebben jut el a nyomtatott betű; igy a képzelete csak azoknak a messziről jött idegeneknek mende mondáiból táplálkozik, akik a hirhordást üzletszerzésre használják. Ezek ellen tehát okvetlenül kell tenni valamit a falu érdekében. Kiirtani őket — tudjuk jól — nem igen lehet, de ha békében vigyázunk arra és hatósági intézkedésekkel akadályozzuk meg, hogy a falvak népét ki ne uzsorázzák, hogy a földmivelö nép értékes dolgait potom pénzen el ne harácsolják, ugy háborúban is szükség volna a mostaninál radikálisabb intézkedésre. Adjanak az illetékes tényezők alkalmat a mezőgazdasági termékek kedvezőbb értékesítésére. Ezzel megvonhatjuk a falunak második védősáncát, amivel azután az erődítési vonalak áttörhetetlenebbek lesznek mindenféle aczélpánczélnál és beton falnál. A Magyar Palzs előfizetése ügyében azért is bizalommal fordulunk olvasóinkhoz, hogy e nagy háborús világnak válságos idejében ne sajnálják azt a kevés előfizetést, mert a háború miatt az üzlethirdetök azonnal megszüntették hirdetéseiket, már pedig jóformán ezek a hirdetések tartják fenn a lapot. S most az ezek után járó dijak hiányoznak.