Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-01 / 40. szám

XV. év lataegwtxog, 1914, október I. 40. szám OttftMttwl ír ém 4 «ot 04 f Mi tors 2 ka*. 04 f Sugyuirt 1 kor. 04 í tan «x&a * öklét. Z. Ho

i' v á-tlb. Lajos Hirdetés«k dija megegyenes &2«riat Nyilttfr sor* 1 kot Szerkesztőség hiadrivata. : Wlasics-utcaa 8, ' LEI NGTHL F TÍEBNOZ Munkatársat:^ BOBBÉLY GTÖHQT lap~r ajdoiios, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Háború a gazdasági téren. Aki visszaemlékezik azokra a vámpolitikai küzdelmekre, amelyek időről-időre forrongásba szokták hozni az egyes országokat, az tudhatja, hogy b.<ke Idején is vannak izgalmas csaták. A jobb megélhetési viszonyokért való küzdelem, hogy ha nem is jár véres csete-patékka! minden körülmények között figyelemreméltó, mert hiszen ezekben a küzdelmekben leginkább az öntudat dofgozik, saját gyengesogünk, vagy erőnk öntudata.Ha ez az öntudat cserben hagy, akkor elveszett a hadjáratunk. Ha könnyelműen kiszolgáltatják saját erősségünket, akkor az ellenség negyvenkétcentimeteres kaliberű mozsarakból szórja ránk a pusztító srapnel vagy gránátot brüsszeli csipke, vagy angol szövet alakjában, holott mi csak olcsó cukorral és még olcsóbb nyers termékekkel védekezhetünk a gyártási rafinéria mestermüvei ellen. Ne becsüljük le tehát azt a jelszót, amelyik arra hiv fel bennünket, hogy jövőben fokozottaub mértékben védekezünk a velünk ellenséges lábon álló országoknak beözönlő termékei ellen. Vessünk egy pillantást a külkereskedelmi mérlegünkre s szinte elrémítő, hogy mennyi pénzzel adózunk évek hosszú során át azoknak az országoknak különböző ipari és más egyéb termékekért, amelyek nekünk hadat üzentek. Sok-sok millióra rug ez a nemzeti vér veszteség ; és sajnos a vérveszteséget a legritkább esetben okozta a szükségszerűség, a legtöbbször az emberi hiúság volt az előidézője, az idegeknek és a szervezetnek az a tulfinomultsága, a mely beteggé sorvasztja magát, ha valamely portéka nem angol származású, vagy nem brüxelli és párisi eredetű. A Dunaparton napi sétájukat végző uyeglégnek valódi külföldi származású ruházata, lelkes honleányaink párizsi és angol műtermeiből kikerült drága pénzen megfizetett divatcikkei járultak leginkább ahhoz, hegy ebből az országból milliók vándoroltak idegenbe, holott ha az ország minden egyes lakójában meg volna az a sokat emlegetett piritán szellem, akkor a hiúság kielégítésére elpazarolt cikkek ára ma a nemzeti vagyoat, & nemzeti tartalékot gyarapithatná. Még veszedelmesebb ránk nézve a külföldről importált szellem, amely valósággal tunyává tesz bennünket és fokozatosan levetkőzteti régi hagyományos erkölcseinket. Nemcsak nevetséges, de egyúttal szomorú látvány is az Isten-háta mögötti falvakban látni a jegyző kisasszonyt a legnagyobb sár közepette olyan szabású ruhában lépkedni, amilyenben a párizsi körutak félvilági hölgyei parádéznak. Szegény teremtés lépni sem tud uj szabású ruhájában, de azért felveszi, mert divat s lehet, hogy a szövet becsületes cseh gyártmány, de a szellem, amely a ruhát alkotta, francia, vagyis ránk nézve idegen és ellenséges, a becsületes magyar felfogással és természettel, amely gyűlöli a mozgásban való korlátozottságot, homlokegyenest ellenkező. Ne feledjük el azt, hogy a külföldi czikkekkel együtt a külföldi szellemet, gondolkodásmódot legkivált az elpuhultságot plántálják be a haza földjébe. Van-e erre szükségünk? Van-e szükségünk arra, hogy a mostani háborúban az elpuhultságunk verjen meg bennünket, vagy ha mondjuk testileg meg is van bennünk az ősi virtus, van-e szükség arra, bogy jövőben azért legyünk miuden közgazdasági háborúban vesztesek, mert milliókat és milliókat áldozunk olyan nemzeteknek, amelyek bennünket ma is ázsiai- szinvonaluaknak tartanak. Errn nincs szükségünk. Itt a legfőbb ideje tehát annak, hogy a háborút izenjük meg gazdasági téren is azoknak az országoknak, amelyek velünk ellenséges viszonyban vannak. Sokat harcoltunk a szerb marha és disznó ellen, mert tudtuk, hogy Szerbiából a marhával és disznóval egyetemben csak a dögvész kerülhet hozzánk. Ki kell terjeszteni ezt a harcot nyugat felé is, onnan az erkölcsi dögvésznek lehellete csapódik már felénk. Az a ravasz kalmár szellem, az Ízlésnek az a mesterkéltsége, amelyik két nyugati országból a kultura álorcája alatt egész világra kiterjesztette csápjait, nagyon erősen behálózott minket is és szipolyozta életerőnket. Itt van a legfőbb ideje, hogy e polipkarok ölelését lefejtsük magunkról. Legyünk tudatában annak, hogy szorgalommal, kitartással mi is eljuthatunk a gadasági fejlettségnek olyan magas színvonalára, amilyenen a nyugati állítólagos kulturnemzetek vannak. Addig azonban amíg idáig eljutunk, legyünk puritánok és egy kissé kevesebb igényűek. S. L. A gimnáziumbeli kórház tudvalevőleg hétfő estétől működésben van a Vöröskereszt egylet jóságában, A kórház igazgatásában előljár az egyletnek egyik elnöke, Dr. Bálás Béláné, főispánné, mintegy 50 ápolónőnek az élén főnöknő czimen, és Dr. Gráuer Adolt főorvos. Dr. Gráner elsősorban a kórházban levő mintegy 40 súlyosabb sebesültet gondoz és gyógyít, a gimnáziumi különítményt, a 97 sebesültet Dr. Halász Miksa tiszteletbeli vármegyei főorvos, Dr. Halász Vilmos, Dr. Rosenthal Jenő orvosok és Dr. Reisman katonai orvos kezelik. E különítménynek a betegei 9 nagyteremben vannak elhelyezve kényelmesen, nagy tisztaságban, gondosan. Mindenik kórteremben 4—5 ápolónő, kik együttesen a következők : Dr. Ábrahám Ernöné, Árvay Lajosné, Bajó I.eontin, Baján Lujza, Balikó Teréz, Dr. Berger Béláné, Dr. Briglevics Károlyné, Boschán Gyuláné, Dr. Csák Károlyné, Cseh Róza, Gsoknyay Juliska, Dervarics Mariska, Fischl Edéné, Flesch Gizella, Fritz Gelestin, Fülöp Jenöné, Fürst Lenke, Fürst Margit, Gál Anna, Halász Bözsi, Haun Jenöné, Heinrich Margit, Jobszt Anna, Kászonyi Margit, Kikakker Bözsi, Kiss Mariska, Kosztrabszky Ferenczné, Kovács Anna, Dr. Kovács Lajosné, Kovács Lászlóné, Labay Józsefné, Lapat Amália, Luif Anna, Löwenstein Róza, Medgyesi Lajosné, özv. Madarász Andorné, Nagy Irma, Fritz Paula, Dr. Ruzsicska Kálmánné, Schmidt Ella, Schmidt Paula, Szalay Lászlóné, Dr. Szász Geróné, Dr. Szigethy Elemérné, Szigethy Nelly, Dr. Tompáné, Dr. Tóth Lászlóné, Tuczy Ilike, Dr. Thassy Gáborné, Dr. Isóné, özv. Kászonyi Mihályné, Mikovics nővérek, akik közül csak ötnek jár dijazás. A hétfői szállítmány meglepetésszerűen jött, mert későbbre jelentették volt, s igy Dr. Bálás Béláné főnöknő megfeszített munkával kellett, hogy rendbeállitsa gyorsan a kellékeket: ágyakat, ágynemüket, konyhaberendezést, fürdőszobát, mert ilyet is állított kényelemmel berendezve. A főnöknő ez uton is kifejezi elismerését és köszönetét a lelkes ápolónőkön kivül azoknak a jószivüeknek is, akik nagymértékben adományoztak már eddig is drága ágynemüeket, ételt, italt, szivarokat a katonáknak. Jó példával járnak elöl az itt levő katonatisztek, akik előzékenyen adnak munkaerőt, s szállíttatták a kaszárnyából a vaságyakat. Most intézi a főnöknő azt, hogy az ápolónők milyen csoportokban legyenek naposok az esteli órákban is. Rendkívül nagy előny, hogy a gimnázium épülete 250 sebesültnek tud menedéket adni, ugy hogy az egész gimnáziumi tanítás is zavartalanul mehet egy kis megszorítással a felső emeleten, ahová külön lépcsőkön járhatnak tel a gyermekek. Szóvá tette valaki, hogy szükség esetén ezt a felső emeletet is át kell alakítani kórháznak. Ez nem jó gondolat. Kár volna. Igaz, hogy van itt 11 terem, de olyanok — különböző szertárak, — hogy tanításra be lehetett