Magyar Paizs, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-01-01 / 1. szám

2 főidet, amelyet a bizonytalan időjárás miatt egyre kedvetlenebbül szánt a magyar, foszladozó reményevesztetten, vájjon veritékes munkáját förgeteg és égi háború n-m teszi-e tönkre? óh! add vissza uj esztendő régi reményűnket és adj veritékes munkákra sikert és áldást. Isten, kinek kezében vagyunk valamennyien, bölcs akaratától függ miuden, hogy mi teljesedik az uj évre ébredező reményünkből

1? Azért gyarlóságunk tudatában hozzá emeljük fel'tekintetünket és tőle kérjük nemzetünknek és mindannyiunknak az uj, a jobb, a boldogabb esztendőt. Olvasóinknak pedig kívánjuk, hogy reményt keltve vegyen bucsut az öreg esztendőtől, várva jobbat! Boldog uj esztendőt olvasóinknak! Báró Eötvös József. Eötvös József harmonikus, szép pályája, amely sok küz 'és után fényes eredményekhez vezetett, meg nem értés és részvétlenség közölt indult meg. Az a kör, amelyhez születése csatolta* kicsinylő mosollyal nézte, hogy az arisztokraták hagyományos életútjáról lesiklott, az irodalom demokratái pedig gúnyolódva üdvözölték ót, aki »mágnás létére az irodalomhoz leereszkedett és siettek megállapítani, hogy semmi tehetsége sincsen. Eötvös mit sem törődött sem az arisztokratikus dölyfnek, sem a plebejus gögnek csipkelődéseivel, hanem egyenesen, biztos lépésekkel haladt tovább a maga életútján. A barátságtalan fogadtatásra egész életével felelt, amely nem volt egyéb, mint állandó, folytonos vallomáslótel a munkás demokratizmus és a sió legnemesebb értelmében vett arisztokratizmus mellett. Eötvös demokratizmusa egészen önlelkéból fakadt. Ebben különbözik a korai magyar demokratizmus képviselőitől. Ezeknél a demokratikus elvek csak idegenből importált művirágok voltak, Bessenyei filozofiája éppen olyan bécsi divattermék voit, mint a Mária Terézia korabeli ruhák, bútorok, vagy akár a Mária Terézia korabeli tánczok. Az érzésuek kevés része voit ebben a bölcselkedésben. Gsak az elmének játéka volt. Bécsben fölkapott divatos tranczia játék. És súlyosan lakoltak azok, akik a játékot komolyan vették & még akkor is ragaszkodtak hozzá, amikor azok, akik egykor divatba hozták, raír netes férfiú volt, aki elejtett bölényeket vitt nászajándékba Gisimárnak. De nem mondom el a regény tartalmát. Had olvassák el. Azt mondhatom, hogy én bizony kevesetolvastam a regényekből. Nem birom ki azt a tenger hossza dalmasságot. A Gisimárt egy leültemben végig olvastam. Sajátságosan vonzó ereje van. A szobatudósok összevesznének rajta s közben szidnák is Darnayt, hogy nem tudja a regény szabályait. Egyik höskölteménynek, eposznak mondaná, a másik regénynek, a harmadik balladának. Mind a háromnak meg is találod benne a kellékeit. Mint a jó túrós csuszának egyharmada tészta, egyharmada turó, s egyharmada vagy zsir, vagy vaj. Jó izü is ez. A regény, mert mégis ez a nagyobb rész benne, vissza visz minket a képzelet szárnyán az ezelőtti négyezredik esztendőre, mikor az árja nép itt tanyázik a Somlyó, Sümeg hegyein s a Balaton partján. Az erösebbje vadász, a gyengébb halász. Kőből vau a szerszámjok és fegyverök. Hegyi lyukakban, pinczékben, bailanM A G Y \ R PAIZ

S régen elhajították. Némelyeknél ez a divatos bölcselet elmélyült u^yan, érzelmeket, sőt szenvedélyeket ébresztett, de ezek az érzések csak azért törtek ki belőlük, mert a divatos filozófia jogokat igért annak az osztálynak, amelyhez tartoztak. Eötvös demokratizmusa független a franczia irodalomtól. Kettős forrása van: az emberi érzés és a nemzeti érzés. » Tiszteletünket és szeretetünket csak az érdemli, kinek Isten szivet adott, hogy embertársai szenvedéseit megérthesse* írja a »Falu jegyzőjé* ben. Ez a nemes emberi érzés lüktet minden Írásában és minden cselekrdetében. Legelső nagyobb irodalmi megnyilatkozása is érző szivének bizonyítéka. Az emberi nyomor enyhítésére adta ki első nagy regényét a íKaithauzit-t a pesti íÁrviz könvv«-ben. Ez a telte méltó bevezetése egész közéleti pályájának, amely az emberszeretet ujabb és ujabb meg nyilatkozásainak hosszú sorozatából áll. Ez a nemes emberi érzés tör ki belőle, amikor apró lirai versekben az élet nyomorultjainak szenvedéseit festi s amikor nagy regényeiben a jogtalanoknak jogokat követel. Ennek az érzésnek ad formát, amikor országgyü'ési beszédeiben az e'nyomott felekezetek védelmére kel s ez az érzés készteti arra, hogy még a bűnösöket se hagyja el, hanem számukra méltányosabb és humánusabb igazságszolgáltatást kérjen. Még bírálataiban sem tagadja meg érzését. Ez vezeti rá az igazság megsejté ére, amikor a népnek sokat szenvedett fiát, a még ismeretlen nevü Petőfit cjsárlóival szemben védelmébe veszi. Demokratizmusának második forrása a nemzeti érzés. A demokrátikus gondolkodás gyakran megnyilvánult a magyar történelemben. A nagy cselekedetek ideje s a nagy veszélyek megérzése mindig közelebb hozták a magyart r^nagyarhoz. Eötvös kora is a nagv czéH' ek korszaka vtrH-rDfr i izők&t a veszélyeket is, ameiyek a terveze t nagy alkotásokat összeroppanással fenyegetik s össze akarta forrasztani a nemzetet a nagy czéljk mellett s a nagy veszélyek ellen. Eötvösnek demokrat kus elvei önlelkéból fakadnak, de amikor gondolatait és érzéseit reudszerré fotn^ilja, szívesen veszi igénybe az európai tudomány eszközeit is. A nemzetközi tudomány formáiba, műkifejezéseiiie, jelszavaiba öltözteti elveit, amiként Berzsenyi is egy idegen világnak, a görög mvthologiának virágaival szórta tele tüzes magyar ódáit. Eötvös a költészetnek valódi művésze. A nagy töiténeti festőknek megelevenítő erejével varázsolj i a jelenbe a multa- s a realisták részletező pon osságával festi a jelent. Megrázó trapé

dia, érdek gokban laknak. Van papiuk is, a jövendőmondó, a táltos; udvari bolondjuk is vau, aki a fa odúban lakik. Vadásznak, halásznak, esznek isznak, tánczolnak, barczölnak és szeretnek. A szép leányért akkor is főbekóllintják egymást. Hja! a szerelem az emberrel születik s az emberrel hal meg. Házasoknak, temetkeznek saját szokásaik szerint. S ezeket az iró látja, tudja képzeletének szivárvány szemével. Aztán jónek a szumirok, a »jövevények«. A tusában győznek s a művelődésnek egy kis fokozata következik. Ezek már a bronz korszakot teremtik meg a kőkorszak helyén, a mostani magyar hegyeken és völgyekben. Darnay Kálmán az első, aki őskori regényt irt a Gisimárban, nem fárasztó, sőt világos átlátszó meseszövéssel, értbeló világos magyar nyelven, sőt itt-ott rapszodikus szépséggel. Bitka mü, melyben anyira s oly szépen össze tud ölelkezni a költészet a tudománnyal, mint ebben a műben. Sót, hogy el ne felejtsem, a drámaiság vagyis a cselekvés olyan sok és olyan gazdag tartalmú benne, hogy önként kínálkozik a mai színházakra, az úgynevezett mozikra. 19'4 japqár 1. feszítő romantika ós népies idill váltakoznak nagy alkotásaiban. S a deitil' humor, maró szatíra, mély érzelmesség és elmélkedő komolyság teszik beszédjét sokszínűvé. A költészet azonban nála nem önczél s nem tud együtt érezni azokkal, akik az életben csak a művészi studiumok tárgyát látják. Hatni akar az életre. Azért ő benne a költő és a bölcselő államférfin teljesen egybeforr. Költeményeinek árjában nagy gondolatokat hömpölyögtet, politikai irataiban a költöi érzésnek rytmusa hullámzik. Nemcsak a költészet formájában, hanem még in&ább az emberi lélekre gyakorolt hatásában keresi a szépet. Valamennyi költőnk között a legiránvzatosabb. »Kit nem hevít korának érzeménye, szakítsa ketté lantja húrjait® énekli egyik kölie« ményében. (*Én is szeretném*) Olyan erös meggyőződéssel hirdeti a költészetnek nemzetvezérlő hivatását, hogy szavának ellenállhatatlanhatása van az egész irodalomra. Petőfi is az ö hitét vallja, amikor azt hirde'i, hogy »Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed, Nincs rád szüksége a világnak.« (»A XIX. sz. költóihez.«) Eötvös költeményeivel, regényeivel, politikai ira'aival jobb és szebb életre akarja vezetni a magyart. Küzd a jogegyenlőségért, a jobbágyság el őrléséért, a nemesi jogok megszüntetéséért, a megyei rendszer átalakításáért, az igazságszolgáltatás javításáért, a köz ktatás fejlesztéséért s a felelős parlamenti kormányzásért. Nagy czélokat tűz ki, de a czéllal egyenlő fontosságot tulajdonit a czélhoz vezető eszközöknek is. Nagy bölcseleti müvében A 19. sz. uralkodó eszméi«-ben az emberi haladás egyik leghatalmasabb bizonyítékát abban találja, hogy az emberi méltóság tudata mindig nagyobbá válik. S nagyszerű korrajzában, a »Falu jegyzőjé« ben azok ellen irányul legerősebben szatírájának éle, akik az emberi méltóság elle'n vétkeznek. A fájdalom, gúny és gyűlölet teszi élessé hangját, amikor ezeket támadja. Eötvös uem az elnyomott, akaratnélküli magyarság hibáira, hanem az emberi méltóságára büszke, önérzetes, polgári jogait megbec ülő magyarság erényeire akarja fölépíteni az uj Magyarországot. Nem mosolyog gúnyos fölénnyel azok fölött, akik hiszik és vallják Berzsenyinek szállóigévé vált hires mondását: »Minden ország támasza, talpköve a tiszta erköicí.« Mindeu elf)gultságtól menten, tisztán tu Jornányos vizsgálódásai alapján állapítja meg nagy áll imbölcseleti művében: »Sok rosz származott abból, hogy a vallás és erkölcsiség törvényeit csupán egyesekre nézve ismerék kötelezőknek s az államok és népek nevében tetteket követKitűnő darabja lesz ez a moziószinházakuak, amint rájőuek e mű megalkotására, azokra a hatalmas képekre, küzdelmekre, melyek lánczmodjára fűződnek egymásba. Végül megjegyzek az olvasó számára két apró nyelvtani dolgot. Alig tud rájőni az ember

t mi az a nyéllyuk. Kimondani épen uem lehet, így jobbau megértjük: nyél-lyuk. A kőfejszének van ilyen lyuka, ahová a uyelet dugják. Arra is későn jön rá az ember, hogy a rőzsét, vagy ezt meg azt megszorítja, összeköti állatinna/. Azt hinué az ember, valami ismeretlen ősi szó, vagy valami gliczerin. Pedig egyszerű dl.lat in, vagy bór, vagy pating. Ez a két apró kákofoniás dolog azonban nem változtat a lényegen, nem változtat a mü jelességén. Gísimár regénye gyönyörködtet is, tanít is. Darnay Kálmán iránt pedig régészeti munkássága mellett elismeréssel lehet amagyar szépirodalom is. Borbély Qyörgy.