Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-09 / 2. szám

2 MAGYAR PAIZS 1913. január 9. ügy előadása rá tartozik é, vagy sem, mig a miniszter intézkedése meg nem történik, a kiosztott ügyet tartozik előadni. Közegészségügyünkről. Tudj' a jó Isten miért? De valahányszor a magas kormány fordít egyet azon az átkozott adóprésen, minden gondolkodás nélkül, bámulatos egyértelműséggel felszisszenünk, tele kiabáljuk a világot, minden követ megmozgatunk, hogy a fejünk felett tornyosuló vészfellegeket el hárítsuk. Nem kell azonban azt gondolni, hogy a társadalomnak eme faljajdulása és zúgolódása, csak szenzáczió hajhászás. Van némi jogosultsága és alapja e felszisszenéseknek. Évek óta tapasztaljuk, hogy az előirányzott, megszav: zott és beszedett adókat nem azokra a czélokra fordítják, amelyekre azt kérték, hanem mindig előhozakodnak holmi halaszthatatlan, közbejött rendkívüli kiadásokkal s azokra pazarolják az adózó polgároktól tüzzel-vassal besrófolt milliókat. Nem feledkezett el most sem rólunk a Jézuska, meghozta a Magyar nemzet részére a kellemes ajándékot, az adóemelést, mely ajándékkal minden évben — sajnos, — meglepnek bennünket a hatalmas szentek s már-már ugy vagyunk vele, mint az egyszeri csizmadia, kinek a kilenczedik gyermeke született s felsóhajntuk mi is: Uram Isten, szüntesd b2 már ajándékodat. Most a betegápolási pótadón srófoltak egyet, s felemelték 5% ról 10%-ra, azon indokolással, hogy az adókulcs többletéből származó összeget közegészségügyünk javítására, rendes mederbe való terelésére forditják. Ez eddig nagyon jól volna s nem is zúgolódnánk ellene, mert az igazat megvallva, hazánk közegészségügyi állapota igen sok foltozást kiván, s százszorosan meghozná a nemzet részére a maga becsületes kamatát minden fillér, melyet e czélra fordítanának, mert nap nap mellett panaszkodunk, hogy nincs elég kórházunk, tébolydánk, az azokban foglalatoskodó orvosunk, hogy közegészségügyünk ágazatainak legfőbb irányítására nincsenek elég szakképzett erőink, s e miatt rakásra hull az ország munkaképes társadalmi osztályának legnagyobb része. Sajnos, hisz nem is oly rég történt, hogy 8%>-ról 5

u/o-ra emelkedett a betegápolási pótadó s akkor is Ígértek eget, földet a közegészségügy javítása érdekében, de bizony vajmi keveset váltottak be az ígéretből s ezért van az, hogy a jelenlegi emelésnél a legkeservesebb tiltakozások a polgárságnak éppen azon rétege közül hallatszik, mely legjobban szenved közegészségügyünk elhanyagolása miatt. Manapság már nem is panaszkodunk, pedig fáj, sajog a régi seb most is, talán jobban mint valaha, de ajkunk néma lehet. A Verhovinát kizárólag oroszok lakják, kiket talán az Isten ide teremtett. Apró fahá zaik itt ott a hegyoldalakban elszórva, hirdetik némileg a lüktető életet. Házuk fedelei feltűnő magasak, mert igy a hosszantartó és bővebb havazásnak jobban ellent állanak ; apró, kunyhó szerű épületek, kizárólag egy piczi ablakkal. Ha a Rozgyila hegyen tul a Verhoviná'a lép az utazó, mintha más világba érne. Mind az égalj, mind a hegyes havasok koszorúzta hideg táj, mind a kóczos, hosszuhaju s vékony kis fehér saját szőtte gubába barkóit zömök emberek, a vastagcsontu, erös ábrázatú bocskoros nők, kik apró borzderes ökreiket vasalatlan, nyikorgó szekerük mellől hangosan kiáltozva kurgatják, s alázatosan, földig hajolva messziről köszöngetnek, — egészen más színezetet adnak a vidéknek, melynek különféle alakzatú pala kőszirteket s hegyormokat feltáró völgyein gyorsan haladnak tovább. Itt áll meg igazán az ember gondolkodni az emberiség létén, mivoltán s tudja becsülni azt a nyakas, őszinte, nyers magyar parasztot, ki nem hajlong senki fia előtt, nem alázatoskodik, hanem köszönti büszkén kurtán »Adjon Isteu«-ne! az embert. Az tudja igazán szeretni e hazát csak a kit idevet a sors élni, hol magyarszót sohsem hall, s aki végig ment valaha a vereczkei szoroson egészen fel a Beszkid tetőig, a galicziai határig, s látja ott a határkövet, melyre eme szavak vannak vésve aranyos betűkkel: »Allj meg vándor s old meg saruid, Hazánk drága határa ez itt.c . . . Folytatjuk. és inkább elhallgatunk panaszainkkal, sem hogy a törvényhozásnak eszébe jusson ezen a czimen is tőlünk ujabb adót szedni, mert bizony már 1 leroskadt a nemzetnek különösen iparos és kereskedő osztálya mindenféle czimen követelt áldozatok terhe alatt. Az iparos és kereskedő osztály felzúdulását jogosulttá teszi az az állapot, hogy noha ők is hozzájárulnak az aránylagos kulccsal kivetett betegápolási pótadóhoz, a törvénnyel kötelezte a betegsogélyző pénztári járulékok fizetésére is. Ez szerény nézetem szerint sem nem igazságos, sem nem méltányos. Köztudomásu teny az, hogy e két osztály van legterhesebben megróva jövedelmi adóval; daczára, hogy jövedelme igen rizikó, tehát ha magas az adóalap, nagyobb összeggel járul a betegápolási adóhoz is. Ez eddig rendjén volna, de sérelmes az, hogy ezen kívül a betegsegélyezési járulékkal is adózzék, mert ez utóbbi adó is az előbbi czélt szolgálja. Nem akarom ezzel világért sem a betegsegélyzö pénztárak létét támadni, csupán azt bizonyítani, hogy mivel ezen intézmény a közegészségi ügy érdekeit szolgálja, államosítsák és a költségeket viselje az állam s ne nyomják kizárólag az iparos és kereskedő vállaira. Hiszen igy a betegápolási pótadó kizárólag a nemzet más foglalkozású társadalmi osztályát szolgálja, mert ha egy kereskedő vagy iparos alkalmazottja a patikára, orvosra, vagy kórházra szorul, a költségeket ugy az előbbinek, mint a kórházaknak megtéríti a betegsegélyzö pénztár, tehát hol van az arány, az ingyenes gyógykezelés, az egyenlő adózás ? Egy rókáról két bőr húzás az egész csupán, mert a kereskedő és iparos adója arányában fizeti az orsz. betegápolási pótadót, melynek hasznátnem élvezi, azonfelül viseli a betegsegé.yző járulékokat, melyből esetleg gyógykezeltetik. Nagyon méltányos volna, ha a kormány belátná már egyszer ez igazságtalanságot és a közegészségügy rendezésére előirányzott összegből megváltaná az iparos és kereskedő betegsegélyzö járulékait s ne csak ezek lennének dupla adózásnak kitéve, mert ha egyszer már emelik az adót, akkor társadalmi osztályra való tekintet nélkül járuljon hozzá mindenki, hiszen a közegészségügynek javitasi czélja az állam minden egyes polgárának egyaránt hasznára kell, hogy legyen. Jöjjön el már egyszer az az idö, hogy a polgárság arányos megterheltetésnek legyen kitéve, s e terheltetést arra használják már fel, hogy a közegészségügyet az egész vonalon államosítsák. Talán még a betegápolási pótadó emelést sem éreznök oly terhesnek, ha péidául az orvosi szolgálatokat is államosítanák. Hiszen a nép, az istenadta nép minden intézmény felállítását és magasztos czél keresztülvitelét az államtól várja. Hisz neki adózik, öt segiti keserves filléreivel, tehát méltán kérheti már, hogy feléjük is nézzenek egyszer már a magasak, lássák meg nyomorát, fájó sebeit, s nyújtsanak legalább némi balzsamot égő fájdalmára annak a munkás, igyekvő, államfentartó istenadta népnek . . . Süt tő Károly. Az egerszegi fogház karácsonya.*) Mit eredményezett az egerszegi gyűjtés ? A zalaegerszegi kir. ügyészség vezetőjétől vettük ma az alábbi közleményt, melynek közzétételére kérettünk fel: Az elmúlt karácsony ünnepének estéjón a felügyetetem alatt álló fogházban letartóztatottak részére karácsonyfát állítottam, s szerény ünnep ség keretében elítéltjeinkhez alkalmi beszédet intézve, őket a javulás útjára téríteni és velük az emberi szeretet és gondoskodás jeleit éreztetve, a megbánásia vezetni igyekeztem. Mivel rendelkezésemre igen csekély anyagi eszköz állott, gyűjtést indítottam a zalaegerszegi Patronage Egyesület tagjai körében, s még deczember hó 4 én megküldöttem a nyilvános nyugtázás czéljából az adakozók jegyzékét a helyben megjelenő »MagyarPaizst ós » Zalamegye* czimü lapoknak egy rövid czikk keretében, *) Ezt a Zal&ból vágtuk ki • bevezetéssel együtt s megjegyezzük rá, hogy ebben ti agyben semmiféle iratot vagy megbízást nem kaptunk sem szóval, sem írásban még a nyomda közvetítésével sem. A dolog tehát kétszeresen érthetetlen. — Szeik. melyben a czélt röviden vázolva, a kegyes adakozókat ünnepünkre meghívtam s annak pontos idejét tudattam s az adományokért hálás köszönetemet nyilvánítottam. Daciára annak, hogy a Zalamegye szerkesztőségétől ismételve is kértem a czikk közzétételét, s erre nézve ígéretet is kaptam, mindeddig egyik lap sem tette közzé a közleményt, mely pedig elvitízhatatlanul humánus közczélt szolgált. Hogy miért, az előttem ma is merőben érthetetlen ? (Mi utalunk itt előbb tett jegy zetünkre.) A történtek után most már ezen az uton vagyok kénytelen a nyilvános nyugtázás és el? számolás kötelességének eleget tenni, s a felügyeletem alátt álló fogház letartóztatottjainak nevében a kegyes adománzokért hálát köszönetet mondok. Szívesek voltak adakozni a következők : X. 4 K, Szeliánszky Nándor 1 K, Dr. Zarka Zsigmond 1 K, Hann János 1 K, Kádár Sándor 1 K, Hódy Lehel 50 fill., Dr. Csák Károly 1 K, Dr. Bálás Béla 5 K, Moudsheim Samu 1 K, Fischer Pál 1 K, Ellmann Ödön 1 K, Krosetz István 1 K, Krosetz Gyula 1 K, Dr. Grüuwald Samu 5 K, Dr. Czinder István 5 K, Dr. Kele Antal 1 K, Dr. Keresztury József 1 K, N. N. 2 K, Dr. Kecskeméthy Albert 2 K, Varga Vilmosné 1 K, Deutsch Hermán 1 K, Sípos József 1 K, Boschán Gyula 5 K, Dr. Fritz József 1 K, Sperlagh Géza 2 K, Skoday Aurél 1 K, N. N. 40 fill., Dr. Gsesznák Elemér 1 K. Horváth Sándor 1 K, Ónody Zoltán 60 fill., Szupits Antal 2 K, Dr. Fóglein Miklós 2 K. Dr. Gráner Adolf 2 K, Breisach Sámuel 2 K, Dr. Udvardy Jenő 2 K. Dr. X. Y. 2 K, Deutsch Ferencz 1 K, Medgyesi bajosné 1 K, Polgár János 1 K, Skublics Imre 2 K, Ádor Géza 3 K, Dr. Fatér Endre 1 K, Legátb Kálmán 2 K, 'fivolt János 1 K, Füiöp Jenöné 2 K, F. G. 40 fill., Mikovish Zóra 1 K, Szigethy Elvira 1 K, Bruck Lajos 1 K, Mibálovicb Károly 1 K, Grósz Győző 1 K, Thassy Lajos 1 K, Király Mátyás 1 K, Csajághy Karoiyné 2 K, Szalay László 1 K, Dr. Berger Béla 2 K, Dr. Hajós Ignácz 6 K, Dr. Jakabffy János 2 K, Kummer Gyula 1 K, Cíeszoék Ód on 1 K, Dr. Kadák Pál 1 K, Dr Szász Gerőné 1 koronát. Összessen 101 korona 90 fillér. A karácsonyfa ünnep 1912. deczember 25 én este 5 órakor tartatot meg. Ének, szavalat és a kir. ügyész beszéde vezette be az ünnepséget, melv után az összes letartóztatottak külön vacsorát kaptak és részesültek a fához beszerzett gyümölcs és édességekből. Ezenkívül l'O jóviseletü letartóztatott a szombathelyi püspök ur ö Méimtósága ajándékaként imakönyvet kapott. A pjtrouage egyesület tagjaitól begyült 101 korona 90 fillérből kiadatott: 1. a vacsora és fához szükséges anyagokéit Sikota Ferencz kereskedő számlájára 72.18 K 2. Schmidt Andrásnak 146 darab tészta árában (Nem Viktor? Szerk.) 14.60 K 3. Színes papírért Breisach S. számlájára 1"60 K 4. Fehér papir és egyéb apró kiadás 2'— K Összesen: 9030 K megmaradt tehát 11 korona 60 fillér mely összeg hasonló czélra kezelés alatt áll. Ezzel megfelelve a reám háruló kötelességnek maradtam teljes tisszt:iettel Dr. Szász OerS kir. ügyész. Az általános nyugdíjról. Czigány László mikefai (Zalamegye) polgártársunk a következő nyomtatott felhívást terjeszti a társadalomban: Polgártársak! Aki Magyarország függetlenségét, nagyságát, hatalmát, boldogságát óhajtja, annak nem szabad azt gondolnia, hogy elég az, ha máról holnapra van, vagy lesz csak kenyerünk, annak az általános szavazati jog mellé, állandó, nyugodt, biztos megélhetést is kikeli vívnia öregségünk, munkaképtelenségünk, vagy önön hibánkon kívül való vagyoni tönkrejutásunk esetére. S miként volna ez lehetséges ? Ha tőrvényhozásilag életbeléptetnők az általános nyugdíj-törvényt. Igen 1 Aki Magyarországon lakik, magyar