Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-09 / 2. szám

1912 január 9. M AGYAK PAlZb 3 állampolgár s adót fizet, legyen az pór, mágnás, kereskedő, hivatalnok, iparos, korcsmáros, gazdálkodó, tökepénzes, háztulajdonos, bankár, vagy bármi más, öregsége munkaképtelensége, vagy önön hibáján kivül való vagyoni törkrejutás esetére, éppen ugy kapjon nyugdijat, mint a hivatalnoki kar. A nem adófizetőkre pedig a szegényügy megfelelő rendezésével lehetne intézkedni. Sokan tán megmosolyogják ezen előttük naiv- [ nak látszó javaslatot. Pedig hiába, ennek előbb : vagy utóbb életbe kell lépni. Előbb, vagy utóbb befogják látni az illetékes körök, hogy nem csak a szellemi munkás jövőjét kell biztosítani, hanem ! a fizikai-ét is. (Ekkor majd nagyobb egyenlőség lenue, mintha a latifundeumokat — papibirtokot — felosztanák.) Hiába ápolom én csak a fejemet, ha a többi testrészemet elhanyagolom, a fejem is érzi a többi testrész hiányosságát, habár a fülem, orrom, j szám, vagy szemem ment marad is tőle. Hiszen csak azért van az jegy gyermekrend- j szer», mert a szülők rettegnek a jövőtől, rettegnek attól, hogy több gyermek eltartásával és a súlyos í terhek szaprodásával nem tudják vagyoni egyen- | súlyúkat megtartani, hogy öregségükre nekik is 1 biztos megélhetésük legyen s gyermekeiknek is kellő vagyont aihatnának. Azért vándorol ki a magyar Amerikába, mert S oda kint tágabb tér kínálkozik a vagyoni gyüj- ; tésre, mint hazánkban, itt nem látja magát öregségére biztosítva. Azért akarják a hitbizományi és papibirtokokat felosztatni, mert igy remélnek vagyonhoz jutni, miből öregségükre megélnek. Azért van legtöbb rablás, sikkasztás, gyikosság meri az a remény kecsegteti az illetőt, hogy vagyonra tehet szert, miből majd megél. Azért ran legtöbb agglegény, aggleány, mert j félnek a jövőtől, félnek, hogy öregségükre nem leend tisztességes megélhetésük. Egy koldusból ' nem akarnak keltőt csinálni, sokan inkább tör- ; vénytelen házasságban élnek, igy aztán ha nem bírják a súlyos terheket tovább viselni, ott- ' hagyják egymást. Azért van a sok öngyilkosság, mert a bizony- ' talan jövő réme ijesztgeti őket. Nem özönlenék az ifjúság annyira a hivatalnoki pálya felé, a leányok nem akarnának csak hivatalnok féléhez férjhez menni, a parasztlegény nem akarna csak vasutiőr, hivatalszolga, utkaparó stb. lenni, csak azért, hogy öregségükre nyűg- ! díjban részesüljenek, mert ekkor minden pályán, mindenki nyugdíjas lenne. Emelkednék a vállalkozási kedv, mert a tőke- ! pénzesek nem rettegnének vállalatba bocsátkozni, ; ha tudják, hogy még tőkéjük elvesztése esetén i is megélhetésük biztosítva van a nyugd j által, megcsappannának az adóeltitkolások is, mert mindenki tudná, hogy ha több adót fizet, több nyugdijat élvezhet majdan. Nem lenne a sok család! viszály, gyakran j dráma a vagyon éhség miatt, mert az öreg ' szülők szívesen felosztanák vagyonukat gyerme- I keik közt idejében még mikor mig azok fiatal erőben • vannak, ők megélnének a nyugdíjból, s i^y a ) fiatal eiő mindig több jövedelmet tudna produ- i kálui, mint az öregek. Ezért vao sok minden más, itt föl nem sorol- j ható ok. S mindez, az általános ^nyugdíjtörvény ; életbeléptetésével, majdnem teljesen megszűnne, j Ez a törvényjavaslat Magyarországot az összes ! kulturállamok fö é helyezné, népe boldog, hatal- •• mas, elégedett lenne. Az állam pedig maga ugy , gazdaságilag, iparilag, kereskedelmileg, valamint { pénzügy és népesség tekintetében, kiszámitbatatlan előny* s helyzetbe jutna. Mi magyarok, eddig mind azt tettük, alkottuk j amit a külföldtől ellestünk, lett légyen az jó, ! vagy rossz, de leginkább ?z utóbbi szokott lenni. [ Alkossunk tehát most az egyszer olyat, amit jj nemcsak a külföld utánozhat, ami nemcsak, ! hogy páratlan lenne a föld kerekségén, (kivéve néhány keleti államot, ahol már szűkebb körben életbe van az aggkori biztosítás) hanem Magyarország újjászületését idézné elő. Ezt a nyugdíjbiztosítást állami kezelésbe kellene venni és ugy rendezni mint a hivatalnoki kar nyuggijügyét. A nyugdijat mindenki adóalapja után élvezné. Esetleg egy uj adónemet lehetne életbeléptetni, talán az »országos nyugdíj alap« czimén. Ez az adó lehetne 5 százalék, vagy amenynyit a mathematikai számitások megkövetelnének és ezt természetesen a legkisebb adófizetőnek is megkellene fizetnie. Igaz ugyan, hogy a több adófizetésnek senki sem barátja, de ha törvény kötelezi rá, csak megfizeti mindenki, hisz csak kölcsönadott tőke lenne. Ezt az adónemet az adóval együtt, mint pótadót lehetne beszedni. A nyugdíjalap kellő fundálásóhoz szükséges töke beszerzése czéljából 100.000 db. állandó értékű, törlesztési sorsjegyet bocsáthatnának ki, nézetem szerint 2000 koronás névértékben és hogy ezen sorsjegyek, a szerényebb anyagi viszonyok közt levőknek is hozzáférhetők legyenek, föllehetne osztani Vjo, Vio, Vs, V» ós egész sorsjegyekre. így 200 millió korona kürüli alap, erre a szélra rövid időn belül össze jönne, mert nem képzelek értelmesebb adófizető polgárt, aki erre a ezélra nem áldozna, de még a nyereség vágy, a játékszenvedély is biztosítaná ezeknek a sorsjegyeknek az elhelyezését, különösen, ha a nyerés esélyei nem lennének túlságosan kedvezőtlenek. Minden adófizető, adóalapja után, tíz év eltel- j tével Dyugdij jogosult legyen, éppen ugy mint ! a hivatalnok. A nyugdíjpótadót fizetni kötelesek lennének, \ de nyugdíj, élvezetben nem részesülnének : 1. Az egygyermekes családok, akik nemző- \ képtelenségüket orvosilag nem igazolnák. Ez majd megszüntetné az egyke rendszert. 2. Az Amerikába, vagy más külföldi államba való kivándorlók ; akkor majd nem vándorol ki más, mint a kalandorok, de az ott levő tisztességes hazánkfiai meg visszajönnének, a férgesse meg nem baj ha nem is rontja itthon a levegőt. 3. Azon földbirtokosok, gyárosok, kereskedők, iparosok, kiknek Magyarországon vagyonuk van, itt adót fizetnek, de nem hazánkban laknak. (Sok inkább bejönne lakni! 4. Kik csalárd bukást követnek el. Ez majd meggondolná tenné az illetőt, mielőtt hami san bukik. 5. Akik, lopás, rablás, gyilkosság stb. miatt büntetve voltak. Bizton hiszem, hogy a bűnesetek szám 70—80 százalékkal csökkenne, mert jobban félnének a nyugdíj elvesztésétől, mint néhány évi börtöntől. Vegyük most tekintetbe, hogy hány adófizető hal el 10 év előtt, ki a befizetett nzugdijból nem élvez. Hány adófizető hal el 10 óv után, kinek neje kapna ugyau nyugdijat, de férjhez menne újból, mert akkor férjhez mehet minden özvegy, nem kell nyugdijának elvesztésétől félni, hisz megkapja a második férje uíán, csak az itt felsorolt esetek is lohamosan emelnék a nyugdijalapot, 10 év alatt legalább is 200—300 millióval. Most pedig vegyük, a befizetett nyugdij-pótadőt. Legyen Magyarországon csak 6 millió adófizető polgár, átlag fizessen évente minden polgár 10 koronát, ez egy év alatt 60 millió koronát jeienr, 10 év alatt pedig 600 milliót, most ennek a kamata, a sorsjegyek árából befolyt összeg és a nyugdij élvezésből kizártak befizetése, 10 év alatt legalább is 1000 millió koronára emeiné a nyugdijalapot, de 20—30 óv alatt még óriásibb tőke jönne össze, tán az állam az összes adósságát kifizethetné belőle a nyugdíjpénztárba csak a kamatokat számolná be, igy sok pénz maradna hazánkban. Most vegyük csak 1000 millió korona 4 °/o kamatát egy évre 40 millió korona, tehát ha a 11-dik évben 40 ezer ember menne nyugdíjba, akkor is átlag 1000 korona nyugdijat élvezhetne évente mindegyik. Az azonban képtelenség, hogy 10 év alatt, egyszene 40 ezer ember legyen munkaképtelen, éghajlatunk egészséges, hazánkban pedig oly t tet, lelket ölőmunkát nem végezünk, ami oly tömegesen tönkre tenné a népet. Föltéve ezonban, ha 100 ezer koronát rá is fizetne évente a nyugdíj kifizetésekre az állam, j de ez a hazánkban maradna, akkor nem kellene j a külföldi vállalatokat segélyezni, p. o. a hajós j társaságokat, mert csak nem fogjuk őket akkor is j államilag támogatni, hogy gyilkosainkat, sikkasztó : inkát gyorsabban és kényelmesebben elszállitbas- i sák, mert jóra való ember ugy sem fog ekkor kíván- j dorolni, pedig sok ilyesmi van, amivel könynyen J pótolhatni lehetne a 100 ezer koronát. Ennek az alapnak az ellenőrzésére, csak vala- j melyik minisztériumban kellene egy osztályt fölállítani. A befizetéseket az adóval együtt hajtanák be, a kifizetéseket pedig az adóhivatalok eszközölhetnék. Ha a katonai törvényjavaslatot és sok más súlyos terhet ránk kényszerithették, amiből az egyeseknek semmi haszna, akkor kényszerítsenek már ránk egyszer olyan törvényt is, amiből minden adófizetőre szemmel látható s számokban kifejezhető haszon háramlik. Tudom, hogy a mai kormánynak kisebb gondja is nagyobb annál, hogysem iiyeu humánus törvény alkotásán fáradozzék, de a hazafias sajtónak kellene közbelépnie, legyen segítségére a társadalomnak minden rétege, ugn az egyes emberek, valamint az egyesületek. A közvélemény nyomása elől egyik kormány sem térhet ki. Az esetleges bekövetkezendő képviselőválasztáskor, képviselő jelöltünktől pedig követeljük, az országos általános nyugdíjtörvény életbe léptetésének keresztül vitelét is mert ez fontosabb, mint az általános szavazati jog s egyúttal az eddigi nyugdíjtörvény is rendezve ienne. Ha ezen általános nyugdíjtörvény életbe lépne, akkor valóra válnék a legnagyobb magyarnak, Széchenyi Istvánnak ama közmondása »Magyarország nem volt, hanem lesz.« Éljen az általános nyugdíjtörvény ! Hivatalos rovat. Zalaegerszeg r. t. város polgármesterétől. 13388-1912. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy az 1912. évi hadmentességi dij pót kivetési lajstrom az 1883. évi XLIV. tcz. vonatkozó §§-ai értelmében a városi adóhivatalnál 8 napon át vagyis 1913. évi január 2-től 9 ig bezárólag közszemlére kitéve van, a hol is a hivatalos órák alatt bárki által megtekinthető. Zalaegerszeg, 1912 deczember 31. Dr. KORBAI, polgármester. Zalaegerszeg r. t. város tanácsától. 13683—1913. Hirdetmény. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa közhírré teszi, hogy a zalaegerszegi és olai határban az egész mivelési ágban beállott állandó jellegű változások 1913, évi január elsejétől az érdekelt birtokosok által a változást követő 30 nap alatt Megyessy László kataszteri nyilvántartónál (Városház, II. emelet 7. ajtó) bejelentandök, mert a bejelentésnek elmulasztása kihágást -képez. Zalaegerszeg, 1913 január 1. . Dr. KORBAI, polgármester. Zalaegerszeg r. t. város rendörkapitányi hiv. tala. 2854. rkp. 1912. Hirdetmény. Közhírré teszem, hogy egy nyakkendő találtatott. Igazolt tulajdonosa a rendőrségen átveheti. 2740. rkp. 1912. Árverési hirdetmény. Közhírré teszem, hogy 2 db gazdátlan malacz 1913 január 10-én délelőtt 10 órakor a rendörkapitányi hivatalban megtartandó nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek elfog adatni. Zalaegerszeg, 1912 deczember 28. ZILAHI, rendőrkapitány. Heíi hirek Helyiek. Városi közgyűlés lesz a jövő hét szombatján délután 4 órakor a városházán. Fontos tárgy lesz a többek között az 1913. évi költségvetés, melyet már kétszer is elhalasztottak. Martin Ernő főgimnáziumi tanárt kinevezte a miniszter a IX. fizetési osztálynak második fokozatába rendes tanárnak. Bajó Sándorné, Erob Matild és Tanfóné-Grosz Vilma polgári leányiskolái tanárokat előléptette a miuiszter a IX. fizetési osztályba. Másodosztálya szolgabírói állásra és közigazgatási gyakornoki állásra pályázatot hirdet Arvay alispán január 19 ig, — körorvosi állásra Zalaapátiba Pálffy főszolgabíró január 5-ig, s Kotor községbe II. községi bábái állásra Hajdú főjegyző.