Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-09 / 2. szám

SIV év. Zal B, 8313, január 9 2. szám áiöit«ct :ai M s ÍJ é<rr« 4 kor 04 f -él -í»r« £ kor 04 f Sr«i{)re<ir« 1 kor 04 f gyet i»4ut 8 tiílér. Hirdetések dija megegyezés szerisi Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvata«: Wlasics-atcisa 8. 8aer]c«QBti Z. ZEEor-^át/IfcL Laj os JVL-ul aJtatarsak LE JSTG-TJ&IL. FflEBNCZ BOEBÉJ^T GTÖKQ ? iap u ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Gazda? ági szakelőadók a vármegyén. Január 1-én uj rend lépett életbe a vármegyén, a mezőgazdasági ügyeknek is van szakelőadója : ez a gazdasági felügyelő. Mikor a vármegyékben a közigazgatási bizottság intézménye életbe lépett, míltán keltbetett feltűnést, hogy minden ügynek akadt a vármegyén szakreferense, de a jóformán mezőgazdaságból élő országban a mezőgazdasági ügyeknek nem volt képviselője. Az országgyűlés már negyvenhét érvel előbb fölhívta a kormány figyelmét erre a lehetetlen helyzetre és talán éppen erre a figyelmeztetésre tőrtént az az intézkedés, hogy a közgazdasági előadói állást szervezték. Még pedig régi patriarkális mintára, fizetés nélkül megbíztak vele egy gyakorlati gazdat, aki távol lakván a közigazgatási fókustól, egyre élénkebben érezhetővé vált, hogy e töi vényhatóságokban felelős szakközegnek kell lenni, a ki a törvényes intézkedéseket részben végrehajtja, részben végre hajtásukat ellenőrzi. így született meg előbb az állattenyésztési felügyelők, majd ezen hivatalok átszervezésével a gazdasági felügyelők intézménye. Eleinte csak az állattenyésztés fejlesztése volt hivatalkörük, de munkájuk egyre-egyre bővült s ma már a mezőgazdasági közigazgatás minden ágára kiterjed működésük. A január 1-én életbelépett törvény pedig szakelőadói teendőkkel bízza meg a gazdaszerencsétlen. A magasba vágyom, s mélyen lent vagyok; Előre igyekszem s bálul ballagok. Akár mihez kezdek, rosszul sikerül. A szerencse engem messze kikerül. Panaszkodom sokszor, mint bohó gyerek, Sirok, — a szememből könyre köny pereg. Körülöttem vidám, boldog emberek Nevetnek, ha látják hulló könnyemet. Sorsomat ezután nem panaszlom el; Fájó könnyeimet titkon sirom el. Ha zokog a lelkem én csak kaczagok, Hadd higyjék felölem — hogy boldog vagyok! Origássy Jánosné. Az oroszok. Irta: Süttö Károly. A magyarországi oroszok nem csak termetre, jellemrá és szokásra térnek el egymástól, hanem a magyarlakta vidékhez közelebL) lakó oroszok élelmezése is nagyban különbözik a hegyes vidéken lakó fajtájától. A Beregmegye déli részén lakó orosz nép főélelme a tengeri lisztből készült, s melyet előbb megfőznek — lepénymódra kisütött kenyér pótlék (mamaliga) s kovász nélkül készült kenyérlepény, mely legtöbb helyen örölt és megszitált zablisztből készül, a vagyonosabb észe azonban a parasztra örölt rozs lisztből ^észült kenyeret használja nagy előszeretettel. sági felügyelőket a törvényhatóságokban. Ugy a törvényt, mint az azt életbelép'ető miniszteri rendeletet épenséggel nem az a szándék vezeti, hogy aktagyártó, a hivatal négy fala közt dolgozó hivatalnoki sereget szaporítsa. A törvény intenczióját az a gazdasági felügyelő értette meg, a ki munkája területén minél gyakrabban uton van, ellenőriz, lelkesít, munkatársakat szervez maga mellé a gazdasági haladás ügyének szolgálatára. Szakismertetéaével hasznos tanácsokat és útbaigazításokat ad és éles szemmel meglát minden mulasztást, melyet hatóságok és egyesek valamely érvényben lévő törvényes vagy kormányzati rendelkezéssel szemben tanúsítanak. Mezőgazdasági ügyekben tehát az előadói teendőket a vármegyékben a gazdasági felügyelőségnek vezetője, vagy pedig a hol ezidő szerint gazdasági felügyelőség szervezve nincs, ott az a gazdasági felügyelő teljesiti, kit ezzel a földmivelésflgyi miniszter megbiz. Kivétel csak ott van, a hol a gazdasági előadói állás rendszeresítve van. Ott az illetőnek hivatalba maradásával a teendők ellátása továbbra is kezében marad, de mihelyt az állás megüresedett, az előadói teendőket gazdasági felügyelők fogják végezni. A törvény jogot ad a gazdasági felügyelőnek, hogy a mezőgazdasági érdekek védelme és előmozdítása czéljából önálló előterjesztéseket és javaslatokat tehessen, a melyeket a törvényhatóság köteles letárgyalni. Az előadó a törvényhatósági közgyűlésen ülési és szavazati joggal bir, a közigazgatási bizottságnak pedig tagja és mezőgazdasági szakelőadója. A gazdasági felügyelő, mint törvényhatósági előadó, ebben a minőségben szolgálati viszony tekintetében a törvényhatóságnak és első tisztviselőjének, az alispánnak van alárendelve, ezeknek 'ebben az ügykörben kiadott rendelkezéseit és utasításait teljesitik. Ha a gazdasági felügyelő vetetőjének a kétféle szolgálati körében egyidejűleg olyan föladatokat kellene teljesíteni, melyek mindenikének egyszerre nem felelhet meg, a törvényhatósági föladatok teljesítését helyettesére bizhatja. Ha azonban ezek személyes közreműködését kívánják meg, a fölmerült nehézségről az alispánnak azonnal jelentést tesz, a földmivelésügyi minisztertől pedig haladéktalanul utasítást kér. A gazdasági felügyelő hivatalos helyiségét a vármegye jelöli ki. Ha a gazdasági felügyelőnek a vármegyei közigazgatási szolgálatban helyettese van, annak ugyanazok a jogai és kötelességei, mint a vezetőség felügyelőjének, valamint az ezt előkészítő bizottságokban megjelenni, az ügykörébe eső kérdésekre felelni és fölvilágositásokat adni. Joga van önálló előterjesztéseket is tenni. A gazdasági felügyelőség előadói ügykörébe tartozik (az erdészeti, állategészségügyi és vizjogi ügyek kivételével) a főldmivelési igazgatás keretébe tartozó ügyek előadása, de nem utalható hozzá olyan ügy, a mely a főldmivelési minisztérium igazgatása keretébe tartozó érdekekkel vonatkozásban van ugyan, de nem szakkérdés. Például a mezőgazdaság körében alkalmazottak fegyelmi kihágások nem tartoznak rá. A míg azonban a földmivelésügyi minisz- , teriumnál nem tisztázódott, hoey eev konkrét A tengeri lisztből még puliszkát is csinálnak s azt tejjel, túróval, vagy zsírral felöutve eszik. Paszuly, sült, vagy főtt burgonya, répa, reszelt tésztás rántott leves, savanyu czibere, tyúk leves, néha juh, vagy marhahús főzet, gomba, tojás rántotta, szalona pirítva, vagy nyersen, de kivált a vörös és fokhagyma kedvencz s megszokott eledeleik, melyeket nem csak táplálóknak, de betegség elleni gyógyszernek is tartanak. A Munkács környékbeli oroszok, hol már kitűnő, tüzes borok teremnek, nagyon egyetértenek a Balaton melléki magyarral a borivás tekintetében. Nagyon mértéktelenül isszák s bizony alig van orosz gazda, kinek karácsony táján még lenne bora, nem gondolnak a jövőre, fogyasztják derüreborura, sőt a seprőt is vizzel hígítva elpityizálják! mikor aztán kong a hordó az ürességtől, ráfanyalodnak a nemzeti italukra, a kedves pálinkára s váltig modják is, hogy egy »blezsenka« (1 deczi) pálinka többet ér mint egy pint bor. Különben az orosz, mint minden szláv nép rabja a pálinkának s valami menyei italnak tartják, ugy annyira, hogy a húsvéti pászka szentelésénél egy két fiaskó pálinkát is szenteltetnek. Ez nem hiányzik egy orosz asztaláról sem; ez erősiti őt a munkában s ez viditja fel lelkét bánatában. Mint minden földmives nép, az orosz is szereti a sertést, mely némi tekintélyt kölcsönöz a háznak s még a legszegényebbje is igyekszik egy két malaczkát ragasztani, s madzagon a kert fáihoz, vagy az udvaron karóhoz kötve étetni s hízelegve vakargatni, melyet ha felcseperedik, behajt a vásárra eladni s a kapott pénzen előbb az adót, papot kifizeti, a maradékból pedig »Hosztinát« (áldomást) iszik. Az orosz nép általában nem igen kedveli a lovat. Nem az ő lássa temperamentumához való ; inkább az ökröt becsüli nagyra s ezek közül is inkább a szines marhát kedveli. Igen korán igába fogják s emiatt ritka gazdának vannak kifejlett szép ökrei. Csupán a lucskai és rákosvidéki orosz gazda ad sokat az erős, termetes, czimeres magyarfaju ökörrel melyekkel aztán büszkén hasogatja barázdákba drága, jó termő földjét, sőt fuvarban is használja. Munkácstól északra, mind jobban előtűnnek az óriási havasok sziklás bérczei s a nép szembetűnő változáson megy keresztül. Mentől feljebb huzódunk északra a Kárpátok felé, annál több sajátságos mozzanatot észlelünk, ugy állatban, mint emberben. A talaj ridegebb s fokról-fokra terméketlenebb, az éghajlat zordabbá vállik ugy annyira, hogy a Rozgyila (vízválasztó) hegyen tul, mint mondani szokták vége a világnak s belép az ember az ugy nevezett: Verhovinára, (alsóvereczkei járás) s igen vegyes érzelmekkel köszöntjük a félelmetesen szép hegyormokat, a a fenyő illattól kellemes sziklás völgyeket, azt a keskeny 13 km. hosszú szorost melyen Árpád apánk bevezette vitéz őseinket e kies hazába. Itt bontakozik ki a maga felséges pompájában Magyarország határa, mely mintegy 1400 méter magasságban körösköl övezi hazánkat, s bebizonyítja azt az igazságot, hogy a Kárpátokon belül csak egy nép élhet s hogy hazánkat természet adta tulajdonai miatt feldarabolni nem