Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-01-16 / 3. szám

XIV. év. Zaiangwaefl, ÍSI3. január 18 3. szám ffiSfisatM w : érr* 4 kor 04 f fél ént 3 kor 04 f S«C7«dr« 1 kor 04 f 9tftm 8 fillér. 8>ezlceaEtd. z. IHIox-^rátilx -Lajos MunJcatArsat Hirdetísak dija megegyezés szériát Nyiltt-r sort 1 kor Szerkesztőség kiadóvata.: Wlasics-atcaa 8, X-, E ISTC3-"5T E! Tj FEHB1TC2 BOHBÉ1.Y &TÖKQ ST lap ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Nleghivó. A iCsány-szoborbizottság i. t. tagjait tisztelettel íelkérem, hogy a f. hó 20-án hétfőn d. u. 4 órakor a város termében tartandó értekezletre Zalaegerszegre megjelenni szíveskedjenek. A tárgy fontos és sürgős, mert a szobor mellékalakjainak Budapesten leendő megtekintéséről és elfogadásáról és egyéb sürgős tennivalókról lesz szó. Kelt Zalaegerszegen, 1913 január 16. Dr». Yhassy Gábor, a Csány-szoborbizottság alelnöke. Mások véleménye. A választójogi törvényjavaslat a kereskedők körében sem keltett valami nagy lelkesedést. A kereskedők vezető orgánuma, a „Magyar Kereskedők Lapja" a javas'atról igy ir: „A magyar kereskedő és iparosvilágnak mindig az volt az álláspontja, bogy a választói jog kiterjesztését gazdasági megerősödésünk érdekőben szükségesnek tartja. Másrészről azonban a kereskedő és iparos, mint praktikus ember, figyelemmel van a lehetőségekre is és keresi azt az alapo*, melyen az ő kívánságai és a parlament többségét képező párt felfogása közti differencziák kiegyenlíthetők volnának. Mert, valljuk meg őszintén; a mai viszonyok között és a parlament mai összetétele mellett semmi kilátás sincs arra. hogy az általános és titkos választójog megvalósítható legyen. A kereskedőknek és iparosoknak tehát az az érdeke, hogy a javaslaton olyan módosítások tétessenek, melyek a dolgozó osztályok követeléseinek bizonyos irányban eleget tesz nek. Első sorban el kell törölni az adóczenzust és a szavazati jogot a 24 éves korhatárhoz, a két évig egy helyben való lakáshoz és az irni és olvasni tudáshoz kellene kötni. A 30 éves korhatár sok keres kedőt és iparost fosztana meg választójogától, a javaslatnak pedig az az intézkedése, mely a munkásnak ugyanazon munkaadónál több évig való maradását köti ki, abszurd köve telés, mely a gyakorlati életben fenn nem tartható Eleg garancziát nyújt a 2 évig egy helyben való lakás is. Végül a kereskedő és iparos köröknek az a kivánsaga, hogy a most érvényben lévő összeférhetetlenségi törvény a választójogi törv ny életbelépésével egyidejűleg hatályon kívül helyeztessék, mert ez a törvény a főoka annak, hogy az iparnak és kereskedelemnek hivatott képviselői most nem ülhetnek b nn a parlamentben. Ennek a törvénynek abszurd és a modern gazdasági fejlődés elveivel egyenesen ellenkező intézkedései éppen azokat az embereket zárják ki a bepviselóhazból, akik első sorban vannak hivatva arra, hogy az ország közgazdasági ügyeihez hozzászóljanak." A mi könyvtárunk. Cseüdesen, csak kevesek tudtával alakult meg a mult héten egy kultur intézményünk. A Könyvtárak és Mu/.eumok ursz. Tanácsa most küldte meg. igért könj v adományát. Három hatalmas ládában érkezett a 2000 K értékű könyvtár s vele két művészi szekrény s ma már készen, reDdezve várja az olvasók seregét. Bízom benne, hogy igenis az olvasók seregét, mert biztat az elmúlt év, annak eredménye. Uton-útfélen hirdetem már igy éve, hogy a munkásgímnázium részére szervezett könyvtárat minden helybeli lakosnak rendelkezésére bocsájtjuk, lassan bár, de fokozatosan mutatkozik az eredmény: januártó' juniusig csak 7-en látogatták a könyvtárat s íme juniustól ez év januárjáig 47 re szaporodott e szám. Minden hét hoz 2 — 3 uj hivet s a régiek világért sem maradnának el. A mult év forgalma 516 kötet s a fokozatos fejlődés be fogja igazolni e könyvtár szükségességét Szép a mi könyvtárunk válogatott műveivel, jelentékeny eredményeket érhetünk el 1300 Uti naplómból. (Folytatás.) Ha valaki még meg nem próbálkozik egy hosszú gyalogló u'tal, idegen ország és nép között, el sem tudja képzelni azt, hogy mennyi és milyen akadályok gördülnek eléje, tegye útját bár a legczivilizáltabb tartományban is. Mert mi tagadás, nagy különbség ám az, valamely ország és társaság megbízásából vagy pedig önszántából (ha ideje és anyagi helyzete engedi) indulni tanulmányútra. Ezer meg ezer kellemetlenség tartóztatja fel az utazót és leginkább kémkedéssel vádolják még a legjámborabbat is, ugy hogy sokszor el sem kerülheti néhány órai dutyi elzárást s szerencsésnek vallhatja magát, ha pénzbüntetés nélkül juthat ismét a szabad levegőre. "Miknr szeptember elején Turka, Drohobicz, Sambor és Baligród lengyel vármegyéket átszeltem, gondolkoztam, hogy mely égtáj felé forduljak? Szerettem volna Lengyelország legtávolabb vidékét vagyis az orosz (Russia) birodalom határának falvait, népét látni és kíváncsi voltam arra i«, hogy Lengyelországnak mely részéig jutott el a muszka áramlat. Neki vágtam hát Dobromiinak s tervem az volt, hogyha feljebb nem is, é* Radz echovig muszáj eljutnom. Szeptember tizennegyedikén értem Nove-Miaszó-ba, s a kifogyóban levő irmagot (pénzemet) akartam szaporítani még pedig ugy, hogy távirati uton kértem hazulról, a mit bármily szegény utazó sem nélkülözhet, mert ha csak az Isten nevére hivatkozik, bizony ha más egyebet sem, de huszonnégy órai elzárási segítséget, nagyon szívesen adnak. Nove-Miaszóban rostokoltam hát addig, mig az én segítőtársam megérkezett, e város a »Rykaroviecz« hegység tövében fekszik, a hegy a róna közepette a távolból olyannak tűnik föl, mint egy teknősbéka. A város keres kedelme olyan élénk, hogy mikor a piaezon fel és alá hullámzó tömeget láttam, azt hittem, hegv hetivásár tartatik. A nép, különösen a nők viselete festői, a lányok szép szőke hajukat széles szalagokba fonják s bársony mellénykéjük, mely termetöket összetartja, remeke a hímzésnek selyem és arany szálakkal várják ki. Szeptember huszadikán indultam el innen a Livóvi (Lemberg) vonalat megkerülve, Mosiczka, Sadowa, Wiszua városokon keresztül, Zólkiewig. Hogy miért hagytam el a főbb utvonalat? . . Számitásom az volt, hogy hazafelé úgyis a vasparipán fogok jönni s igy azt a festői szépségű vidéket amely Lemberg és Strijj között vau, akkor fogom látni. Zólkiew, lengyelhon szivének kellős közepében van, és csakúgy hemzseg az orosz forradalmároktól, kiknek jelszava : Szotrovenije jázse umertvije (Iljjáteremtés vagy halál) s akiknek rétegét nagyobbára a sorsukkal meghasonlott tanult elemek képezik, találni köztük nőt és férfit, magasabb és alacsonyabb hivatalnokokkal egyaránt, kik a legynagyobb vakmerőségre is képesek vetemedni, csakhogy tervök keresztülvihető legyen. S kik, ha közülök vagy egy megszegi az esküt, életre halálra keresik ai illetőt s nem fáradnak évek ho szu során át az üldöz sbe s ha feltalálják, végeznek nagyon de nagyon röviden és kegyetlenül annak életével... Magamat is a véletlen — utazásomkor — egy ilyen kalandba sodort s talán már rég nem vagyok az élők sorában, ha bal arezomon anyajegy nincsen. Egy orosz forradalmárnőt kerestek társai életrehalálra, azon időben. Zólkiewbe érkezésem utáni napon elmentem a »Nikolaj« czérjkóvba, (az orosz egyház szertartása érdekelt s aztán arról is értesültem, hogy a »czérjkóv« ikonosztázát, elsőrendű lengyel festők ecsetjeinek munkája disziti) a templomba menetkor feltűnt, hogy két elegáns öltözetű férfi kísér, nem nagyon hederítettem rájok, mivel azt is gondoltam, hogy valami utczakoptató, tolakodó pasasok. De ahogy már szállodai szobámba értem, meglepetésem csak akkor volt nagy, mert azok is a szobába jöttek és az ajtót maguk után becsukták s felszólítottak a szigor legmagasabb hangján, mondjam meg, hogy hol és merre bujkáltam előlök ? . .. Mikor megértettem a helyzetet, átlátva azt, hogy részükről egy óriási tévedés forog fenn, igyekeztem igazolni származásomat, utazásom ezélját stb. stb. De mind hasztalan volt az áa igyekezetem, nem adtak hitelt nekem, előmutat-