Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-16 / 3. szám
2 MAGY \ R P A I Z iá 1912 január 16. kötetével, ha a közönség ép oly lelkesedéssel fogadja, mint a milyennel mi azt megteremtettük. És miért ne fogadná. Nem kerül semmi áldozatába s részesülhet mindazokban az igaz örömekben, amiket csak egy jó könyv nyújthat. Mindenki ingyen kap könyvet, nincs tagsági kötelezettség, nincs tagdíj, csak a könyv becsületes visszaszolgáltatását kérjük. Minden 16 éven felüli helybeli lakos, férfi vagy nő, aki csak némi biztosítékot nyújt a könyvért, szabadon használhatja. Es e biztosíték nem pénz, hanem a könyvtáros, vagy a városi főjegyző, vagy bármely hivatali előljáró, sőt akármelyik ismert városi polgár kijelentése, hogy az illetőt megbízhatónak ismeri. Lehet az ur vagy szolga, iparos vagy földműves, mert mindegyik megtalálja az értelmiségének megfelelő szórakoztató s a foglalkozásába "vágó szakművet. Kapja pédig nem mint ingyen ajándékot, hanem nagyobb szívességgel mintha minden egyes kötetet drága pénzen venne meg Minden uj olvasó egy egy lépés a nemzeti kultura fejlődésében, s amig magának örömet, fejlődést szerez, egyúttal a közművelődést viszi előre. Ezért látjuk szívesen őket s ezért könnyitjük meg minden módon a hozzájutást. Minden vasárnap d. u. 3—4 órakor nyitva van az ipartestület nagy terme s a ki oda belép, szívesebb fogadtatásra talál mint bárhol. Fáradozásunk igaz jutalma az volna, hogy jövőre nem 500, de 5000 kötetes forgalomról számolhatnánk be. S miért ne történhetnék ez meg? A pécsi népkönyvtár 1831 kötetével egy év alatt 10 200 kötetes forgalmat ért el; a kassai pedig 1678 kötetével 12.073 t. Ugye senki sem tagadja, hogy ezek kultur városok s ennek élénk bizonyítékai a fenti számok. Ott van a polgárságban érzék nem csak a saját, hanem a köz javai iránt is. És Egerszegen ne volna meg ugyanannak az eszköznek ugyanazon eredménye ? Bizom benne, hogy igen, annyira bizom, hogy rendithetlen hittel vallom, valamikor még Egerszegen is akadnak mecenások ki törekvésünkben anyagilag is támogatni fognak bennünket. Amig azoknak, talán már megszülettek, köszönetet mondhatunk, adjuk meg az elismerést és köszönetet a Muzeumok és Könyvtárak Orsz, Tanácsának s anuak kiváló elnökének, Egerszeg nagy fiának Dr. Wiassits Gyulának értékes adományáért az 500 kötetes uj könyviárért. Pásztor Imre. A kotori káplán sajtópöre. Az a muraközi sajnálatos szomorú állapot fojtogató lidérczként nehezedik minden magyar embernek a szivére-torkára . . . s nem lehet menekülni tőle. Egy mostani esetre nézve egyik fővárosi lap a Muraköz veszedelme czimen a következő megjegyzéseket teszi. Zalavármegye három járására terjed a Dráva tak egy fanyképet, amelyben önmagamra ismertem, azaz mégsem, mert — azon hajviseletet sohasem hordtam, amely a fényképen lavő nőnek fejét diszitette. E félelmetes perczek majd egy negyedórára nyúltak, amikor kopogtatás hallatszott az ajtón s egy zömök fekete (cziganyos) képű fiatalember lépett be, aki, ahogy meglátott, felismerte a tévedést és az engem kisérő két nihil detektívet is felvilágosította arról. Akkor tudtam meg, hogy az üldözött forradalmárnőt személyesen Ismerte és hogy annak arczát semilyen jegy sem ékteleniti. Mindamellett, hogy ilyeu kellemetlenség ért, e városban még több napot töltöttem s kirándultam Oplytna, Zaniwczek, Turynka ós Batiatycze-be, pár nap múlva aztán Strumilava városba értem, melynek egyik határát a Bug folyó mossa. Strumilovától az orosz határszél már nincs távol, de az én utamat egy nem várt esemény zavarta meg, igy hát az orosz határig — nagy sajnálatomra — nem utazhattam. Lengyelországban még feltűnt énnekem a diákok szabadon járkálása, kik a vasúton utazók számának majd a felét teszik. Egyenruhában járnak és fesztelenül társalognak, megszólítva bármely idegent is, csak tudjon nyelvükön beszélni. Jaczkovics Miklósné. és a Mura közének az a része, a melyért szakadatlan és elkeseredett pörben állnak a nagy horvát aspirácziók iráűyitói a való és legitim állapottal; azzal, a mely az anyaország elválaszthatatlanul szerves részének vallja a Muraközt. A sarkpont, a melyen a horvát agitátoro - lábukat megvetve folytatják szakadatlan izgatásukat, abban a viszás helyzetben gyökerezik, hogy mig a Muraköz politikában és közigazgatásban az anyaországhoz tartozik, egyháziakban Horvátországból dirigálják, mert egyházilag a zágrábi érsekség fenhatósága alá tartozik Zalának ez a gazdagon termő és népes három járása. A dolog természetében rejlik persze az is, hogy nemcsak az eklézsiák ügyei tartoznak Zágrábhoz, hanem a Muraköznek felekezeti iskolái is, a melyekben természetesen, nem a tanító az ur, hanem a Zágrábban kinevezett plébános és a hitoktató káplán. A falusi iskoU porlepte padlózatán vívja kemény tusáját már évtizedek óta az odaküldött tanfelügyelő képében a magyar állami közoktatás, a Zágrábba kacsintó káplánokkal — és nem mérnők azt állítani, hogy eddig a hatalmi fegyverzetben megjelenő állami oktatás lett volna a győztes. Hiába igyekszik két vármegye közönsége, hogy segítségére legyen a veszedelmeztetett nemzeti ügynek; hiába sürgetik fölirataikban kormáoyuál, orazággyülésnél, hogy a Muraközt szakítsák már el a zágrábi érsekségtől és csatolják a szombathelyi püspök egyházmegyéjéhez, — ehhez a darázsfészekhez nem nyul hozzá se kormány, se törvényhozás. A zágrábi káplánok pedig a hittani órákon tovább is vígan lerontják a tanfelügyelők és a tanítók kitartó munkájának minden eredményét. A kotori iskolásfiú, a ki a tanfelügyelő jelenlétében a Szóí.at igéit töri kerékbe, a hittani órán már horvátnak vallja magát és a templomban cirill-betűs könyvből imádkozik Nagyhorvátország megszületéseért. A nagykanizsai kiiályi törvényszék egyre másra tárgyalja azokat az izgatási pöröket, a melyeknek hősei — és hozzátehetjük: papi karriérjük dolgában többnyire jól számító mártirjai — muraközi papok. De enuek a törvényes eljírásnak sincs valami sok haszna; részben azért, mert az izgatók sokkal óvatosabbak, semhogy elítélni lehessen őket, ha pedig ez a baleset mégis utoléri őket, a zágrábi réven megkeresik azt, a mit itt veszítenek. A kanizsai törvényszék legutóbb a következő izgatási pört tárgyalta : Hajdú Lajos kotori jegyzó, továbbá Pataky Viktor és Horváth Jenő kotori tjnitók a mull év szeptemberében a királyi ügyészségnél följelentették Svigir Miklós kotori káplánt, azzal vádolván, hogy állandóan izgat a magyar állameszme ellen, a gyermekeket minden eszközzel arra kényszeríti, hogy csak horvátul beszéljenek és arra oktatja őket, hogy a Muraköz Horvátországhoz tartozik és nem Magyarországhoz. A főtárgyalást megtartották ebben az ügyben és a fóljelentökön kivül a tanuként kihailgatott tizenöt iskolásfiú is mindenben mogerösitette a vádirat adatait. Elmondták az apróságok, hogy a kápláo megverte őket, ha magyarul beszéltek. Az egyik fiút az utczán fejbe verte, mert az egy társával magyarul beszélt. Az iskolában horvátul kellett köszönteni a káplánt, a ki egy izben a padhoz vagdosta egyik fiu fejét, mert ez magyarul mondotta a dicsértesséket. Igazolták azt is, hogy a káplán állandóan Horvátországhoz tartozónak hirdette Muraközt. Jellemző, hogy ebben a pörben a káplán közvetetlen följebbvalóját, a kotori plébánost nem lehetett kihallgatni, mert már ö is többször szerepelt izgatási pörök vádlottjaként. A vége pedig az lett a főtárgyalásnak, a melyre feszült érdeklődéssel figyelt Zalamegye egész közönsége, — hogy a törvényszék kénytelen volt felmenteni Svigir káplánt, mert — m nt a megokolás mondja — bár minden egyes vádpont igaznak bizonyult, a vádlott cselekedetei nem merítik ki teljesen a büntetőtörvénykönyvnek idevonatkozó szakaszát. (Persze, persze: nem nmeritik ki teljesen . . .« de félig mégis »kimeritik.« Szerk.) Ismerjük bár a nehézségeket, a melyek a Muraköz egyházi hovatartozásának rendezését akadályozzák, ugy véljük, mégis lehetne megfelelő eszközöket találni, a melyeknek alkalmazásával a szuverén magyar állam segítségére siethetne a Muraköz magyar társadalmának, a mely — túlzás nélkül szólva, — haláltusáját vivja a Dráva és a Mura háromszögében. ZalaYármeijyei Müzeam és Könyvtár Az ujabb ajándékok. (152 közlemény.) Régi pénzt hoztak: Tóth B., Schwarzenberger N. (2—2 db), Filó I., Simonics I., Horváth Á., Pintér S., Simon J., Fodor J., Litványi G., Sperlágh G., Weiner I., Tóth J., Prenner E., Friörich I., Király I., Lakatos I., Trautmann B., Zrínyi J. (1 — 1 db) gimn. tanulók könyvet, fa és fémtárgyakat hoztak Sperlágh T., Fodor J., Fiebieger F., Doszpoth D., Schmidt L. (1—1 db), Putr Gy., Zsomboly E., Nagy I. 2—2 db) és Litványi G. (3 db) gimn. tanulók. Fogadják köszönetünket. Pásztor Imre. Zalavármegye népesedési statisztikája. Az nj népszámlálás adatai Magyarország legutóbbi népszámlálási adatai feldolgozva, amelyből Zalavármegye adatai bizonyára érdekelni fogják olvasóinkat, a következők : Zalavármegye összes lakossága az 1869-iki első és az 1910-iki utolsó népszámlálás közötti idő alatt igy növekedett számokban : 1869 ben 833 237 1880 ban 359.974 1890 ben 404.699 1900 ban 435.253 és 1910 ben 464.346 A két utolsó számot nézve tehát azt találjuk, hogy az utolsó tíz év alatt 29.217 lélekkel szaporodtunk, ami 6 7°/o nak felel meg. A szaporodásnak ez arányszáma eléggé kedvező, bár nem egy vármegye van, mely a 12°/u-on is leiül emelkedik, mint például Komárom vármegye. Vannak azonban olyanok is, különösen a felvidéki megyék között, melyek csak tizedes törtekben tudják kifejezni a percentuális szaporodást. Ezek után nem lesz érdektelen a férfiak ós nők szaporodásának arányszámait vizsgálni tekintettel arra, hegy ez mindenkit, de legkivált a nőket leginkább érdekli. Hogyne, hisz ha a férfiak vannak túlsúlyban, a férjhezmenési esélyek nagyobbodnak, ellenkező esetben sülyednek. Zalamegyében 233 682 férfi és 232.651 nő van. Az arány köiülbelül a régi adatoknak felel meg, 1900 ban 1000 férfire 902 nő jutott csak, most pedig u.Jiyanuyi férfire 995 nő jut. Azonban a nőknek uem mindenütt ily szerencsés a helyzetük, mert van olyan megye is, (pl. Tolna) hol egy férfire 12 nő esett, vagyis jóval nagyobb a nők száma. Az életkor statisztikája is érdekes adatokat tartalmaz. A mi vármegyénkben hat évnél fiatalabb lélek 69000 van s 60 évnél idősebb 33000, ami a többi vármegyével összehasonlítva feltűnően magas szám. Tehát bármily feketének is ígérkezett Zalavármegye tüdövész statisztikája, a közegészségügyi állapotok kielégítőnek mondhatók. Érdekes az adatoknak nemzetiségi szempontból való összeállítása is. Zalavármegyében, ebben a horvát nemzetiség által oly nagyon ellepett országrészben ez érdekes tanulmány is. Tehát ebből a szempontból klasszikáivá Zalavármegye népességét, az utóbbi 10 év csekély változatosságot mutat A megelőző népszámlálás alkalmával, 19J0 ban a magyarság 74'2°/o al volt képviselve, mig most ez a szám 74 5°/o-ra ment. Azt hihetnók, hogy ez a gyenge szaporodása a magyarságnak a horvátság rovására történt, azonban tévedünk. Mert a horvátok, akik 1900ban a megye lakosságának 19'4°/o át alkották, 0 3 perczenttel gyarapodtak, vagyis perczentszámuk 197 lett. A magyarságnak és sajnos a horvátságnak szaporodása a német elom rovására történt, mely 10 év előtt 1 l°/o al volt képviselve, mig most csak 0'8 perczent volt található. Még egy örvendetes fejlődést állapit meg Zalavármegye statisztikája, még pedig magyar ajkú lakosságnak a magyar nyelvben tett haladásáról. E szerint a 10 év előtti népszámlálás azt tüntette ki, bogy a nem magyar ajkúak között csak 19'2% beszél magyarul, addig e kategóriának most már 27-5°/o a tartozik a magyarul tudók közé. Vallások szempontjából az utóbbi 10 év alatt lényegtelen változásokat mutat a statisztika. Még legfeltűnőbb annak az izraelitákra vonatkozó