Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-15 / 20. szám

XIV. év. ZalOTgeotm, 1913, máju

s 15. 20. szám JSiMastasi fef : iiy évre 4 kor 04 f fék év?o 2 kor 04 f N«£?«ár« 1 fecr 04 f 2g7se IZ6K 6 fillér. SEOr^eezti Z. IE3Zo^r'^rá"t]b_ Lajos M-anlcatársaíi: Hirdetésík dija megegyezés szerlat. Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóvatai: Wlasics-ntcM 8. LB3STQXEL PBEENCZ BOEBÉÍJY GXÖEQ sr lap ii ajdonos. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE Májusi czikk. Most, hogy Montenegrót az európai nagy1 hatalmak hajóblokáddal meglenyegették, érdemes egy másik analóg esetet említeni, mely látszólag kisebb okért ment végbe. Néhány évvel ezelőtt a hatalmas angol nemzet flottademonstráczióval fenyegette meg az egyesült olasz királyságot, ha három nap alatt a nemzetközi madáregyezményt alá nem irja. A hatalmas angol nemzet tehát a csi-esergő madarak érdekében háborút is kész lett volna kezdeni Olaszország ellen. Megérthetjük ebből a madárvédelem nemzetközi fontosságát. Nem is oly csekély kis ügy ez. Hermán Ottó szerint az éneklő madarak százmiliió korona hasznot tesznek a magyar gazdóntk azzal, hogy a kártékony bogarakat pusztítják. Minden ország (elismerte már a madárvédelem fontosságát. És különösen Németország követelte a nemzetközi madáregyezménynek törvénybe iktatását, melyet Olaszország a fegfeszesebben ellenzett. Olaszország azt hangoztatta, hogy népiorradalomra vezet Délolaszországban, ha a tavaszi madárvonulás Alkalmából felállított sodronyhálókat nem tn gedélyezik. Szicziliában ugyanis millió és millió madár esett áldozatul, ahol ez néptáplálék ; n egfüstöük, s egész nyáron eszik. Ennek azonban az a következménye volt, hogy Würtenbergbe már nem jutott éneklő madár. Ennek következménye, hogy Würten bergben nem termett gyümölcs Mivel pedig ott virágzó gyümölcstelepek vannak, a kormány a legnagyobb eréllyel sü gette a nemzetközi madáregyezm nynek törvénybe czikkelyezését, s minél északibb volt valamely ország, annál erélyesebben támogatta a németeket, sőt Anglia a vonakodó Olaszországot egyenesen háborúval fenyegette meg. a madárvédelem nagy kérdés. Csak gonosz és tudatlan ember pusztíthatja ok nélkül a madarat. Megszámlálhatatlan az a haszon, amit a czinegék, a poszáták, a légykapók és másoknak pihenést alig ismerő szorgalma az okos gazdának jövedelmez. Mert a legszemesebb gazda is csak nagyjából szedi Ö3sze a hernyófészket, a madár pedig bujkálva, kopácsolva, kapdosva irtja a kártékony teremtést, amit az ember meg nem látott, amihez hozzá sem férhet. A picziny királymadár éven át három milliónál is több rovart emészt föl mindenféle állapotában: hol mint petét, hol mint bábot, hol mint kifejlett rovart. A mezőgazdasági kultura térfoglalása mellett leginkább az olaszok hihetetlen madárpusztitása volt az oka annak, hogy Európában jóformán megszűnik a madárdal. Fel van j-egyezve az emberiség gyalázatára, hogy egy-egy madárfogó néhány óra alatt ötezer fecskét hálózott össze és gyilkolt meg. Franciaországban Kráón köves sikján három millió füsti fecskét fogtak el az ottlakó kegyetlen népek. Csak Bresszia városában egy félmillió éneklő madarat hoztak piaczra eledelül. Udinéből hatszázhúszezer összefogott madarat, légykapót, poszátákat, vörösbeggyeket, czinegéket küldtek el. Afrika északi partvidékein a tengeren átkelő fürj millió számra kerül a feiállitott hálóba. És nem a benszülött beduinok fogják el ezt, hanem a letelepedett európai népek. Ellenben Svájczban a kertek gyümölcsfáin minden alkalmas helyen ott van a költőbázikó, benne a kert legjobb, legszorgalmasabb munkásai: a czinegék, légykapók, vörösfarku keiticzék. Nálunk is minden erővel arra kell törekedni, hogy az éneklő madarak megvédesse nek. Sok madár esik gyermeki pajkosságnak áldozatául. Pedig a szülőket óva figyelmezteti egy rablógyilkosnak az a vallomása, hogy gonosz tettre a gyermekcsinyek és különösen a madárpusztitás bírták. A szülőknek nincs elsőbbrendü feladata, mint gyermeköknek lelkébe beoltani a madárvédelem gyöngéd szép gondolatát. A külföldön mindenféle kertekben, csalitokban, erdőkben feliratok olvashatók : „Ne bántsd a madarat!" „A madárpusztitás oktalanság és gonoszság!" Nem hiányzanak a figyelmeztetések, hogy a fészekszedőt és madárpusztitót mennyi pénz és fogházbüntetéssel sújtja a törvény. Különösen társadalmi téren tehetünk legtöbbet, ha a czégéres madárpusztitókat megvetéssel sujtjuk és a becsületes társadalomból kiközösítjük. Hiszen a közjónak úgyis kártevői és lélekben gonosz emberek. v. L. A zalaegerszegi állami főgimnázium ünnepe. Szerény keretekben indult s városi ünneppé fejlődött az áll. fögimn. tanári testületének és ifjúságának az a kis ünnepélye, amelyet igazgatójának, Medgyesi Lajosnak tiszteletére rendezett szombaton, 30-ik szolgálati évének betöltése alkalmából. Tantestületek, szülök és tanítványok használták fel az alkalmat, hogy ragaszkodásuknak s az intézet érdekében kifejtett munkássága iránti elismerésüknek kifejezést adjanak. Maga az ünnepély két részből állott: Délelőtt hálaadó szent mise után, melyet Legáth Kálmán apát ur mondott s az intézeti ifjúság énekkara kisért, a tornateremben gyűltek össze a város tantestületei s a vármegye és a város kéviselői, A Búg vidék királya. Olt ahol e történet szövődött, égig érő bérezek vannak és sötét, nagyon sötétzöld levelű fenyők borulnak egymásra és suttogva mesélik ők is a Búg vidék első és utolsó királyának szomorú történetét . . . Alexa királyt rettegte az egész vidék. Meredek szirten épült várát sok, sok mértföldre elkerülte minden halandó, féltek zsarnokságától, kegyetlen lelkű, kinesszomjas embernek tartották, ki órák hosszat el tud merülni kincses szobájának felhalmozott aranyai mellett s kinek más földi öröm le nem köti figyelmét. Pedig volt neki egy olyan kirese, amit föléje helyezett legértékesebb kinesei fölé. Egyetlen gyermeke volt az, egyetlen leánya: Nádia. Mikor a gyermek anyját elvesztette, alig volt még ét éves. Azon órától a kegyetlen zsarnok király, de gyengéd apa, idejének nagyobb részét, gyermekével töltötte, akinek nemcsak nevelője, de tanítója is-lett egyszersmind és az volt terve, hogy nagyon megválasztja azon férfit, akit vejének fogad, akire nemcsak koronáját, gazdag országát, de legjobban őrzött kincsét, egyetlen gyermekét is átadja. Hosszú tizenöt év mult el a gondos nevelésben. Falevelek hulldogáltak a Búg partján diszlő nyárfákról, a darvak is busán krugatva búcsúztak a vidéktói, mikor Nádia nagy leánynyá lett avatva. Szabadon járhatott a »Sztarezev« völgyében. Reggeltől, napestig hallgatta a Búg vizének altató csobogását s a darvak bus hangú bucsuzását, mely mint legszomorúbb zene álomba ringatta ifjú lel.tét, egy csodás érzelemmé ébredve benne. Szeretett volna ilyenkor velők szállni, mentül messzebbre, azokon a kéklő hegyeken tul, ahol barátságos nép lakik, akik nem élnek olyan elzárkozottan mint az ö édes apja, s a kikről már annyi sok szép történetet hallott beszélni öreg dajkájától, aki már egyszer volt is ott a messze vidéken, akkor, mikor édes anyját, mint ifjú menyasszonyt hozta a Búg vidék királya ide. De aki sehogysem tudott e szomorú, sötét vidékhez szokni, s addig bánkódott és vágyakozott a csodás, bűbájos szülőföld után, mig a nagy bánat elsorvasztotta teljesen. És szomorú gondolatait még fűzte volna tovább, ha egy mesés öltözetű, barna fiu előtte nem terem . . . Nádia örömében felsikoltott, mert felismerte benne a kéklő hegyen tuli lakót, — édes anyja szobáját több olyan festett kép diszité, ahol azon népfaj meg volt örökítve — kis kezeit a lovas felé nyújtva, zengő ugor nyelven üdvözlé őt. Az ifjú meglepetve tekintett a leány azúrkék szemeibe s hogy zavarát palástolja, egy levelet nyújtott át mondván: Atyádnak mint rokonomnak hoztam ezt a fontos irást, ad át neki s köszöntsd nevemben, én most pihenni vonulok, mert mióta utbau vagyok, a hold már másodszor változott újra. Ha rokonom vagv, akkor mond neved, hogy azon szólítsalak. Az én nevem Nádia, atyám nincs itthon, napszáltakor várom, de jöjj velem, anyám szobájába vezetlek, ottan megpihenhetsz. Az én nevem István, Apor fejedelem testvér öcscse vagyok, fontos ügyben jöttem s ha nem fogjátok ellenezni, akkor végleg itt maradhatok. » • * Apor István a deli termetű ős-ugor typusu ifjú, háztüznézni jött, Alexa király udvarába, d«