Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-05-15 / 20. szám

154 MAGYAR PAIZS 1913. április 10 mint fentartó testületek, valamint Legáth Kálmán apát ur a katholiku

1-" papsággal. Ezek voltak a tulajdonkép meghívottak, mert ezek vannak szorosabb kapcsolatban az iskolával. Megjelentek azonban a szülők is s igy igen szép számú közönség sereglett egybe délelőtt 11 órára, amikor a küldöttséggel meghívott ünnepelt az énekkar üdvözlete mellett a terembe belépett. A tanári testület jókívánságait Kun Vilmos intézeti hitoktató tolmácsolta átadva a kollégák megemlékezését, egy, az ünnepelt igazgatása alatt itt működött tanárok arczképét tartalmazó albumot, mig az* ifjúság szeretetét és ragaszkodását Trajber J. VIII. oszt. t. fejezte ki. Mindkét magas színvonalú beszéd élénk hatást keltett s csak fokozta ezt az üunepelt válasza, melyben íestve az Intézetnek eddigi fejlődését, meiyet az első két évet leszámítva kezdettől vezet, ígéri, bogy a jövőben kifejtendő fokozott munkásságával viszonozza a megnyilatkozott szeretetet és megbecsülést. A Hymnusz eléneklésévei végződött az ünnepély, melynek még hatását bizonyították a könnyező szemek. Este 8 órára az x>Arany Bárány« emeletén gyülekeztek össze a tisztelők és jóbarátok. 50 teritékes bankett keretében folytatódott a délelőtti ünneplés. Számos felköszöntő hangzott el, igy Pásztor Imre a kollegák, Árvay Lajos alispán a vármegye, Fülöp József főjegyző a város közönsége nevében beszélt, Dr. Csák Károly mint régi tanítvány, Dr. Halász Vilmos mint jóbarát köszöntötte az ünnepeltet, aki az üdvözletet megköszönve, a jelenlevő hölgyeket üdvözölte mig Tuczy János a vendégekre emelt poharat. Bankett után táncz következett s bizony csak a reggel oszlatta fel a jóké Ivü társaságot. Az estélynek meleg, családias jellege legszebb bizonyítéka volt annak a nagyra becsülésnek, a mellyel a társadalom a főgimnázium igazgatója iránt viseltetik. A lefolyt nap megmutatta, hogy a kitartó czéltudatos munka, tántoritbatlan köteleségtudás általános elismerésre tarthat számot. S talán nem csalódunk, ha azt tartjuk, hogy Medjyest "Lajos nak 30 éves nagy munkája ngy messzebbről jövő méltánylást is provokálhat. P. 1. Sors. Mik vagyunk mi önbizó emberek ? " — A sors kezében kis játékszerek ; Megszületünk, hogy játszhasson velünk, Összetörje — ha gyönge a szivünk. Akár király, akár koldus gyerek, Tréfálni velük egyformán szeret; elkésett, mert a teljhatalmú király, hogy országát nagyobbítsa, szomszédja fiával Bezborodkó Herczeggel jegyezte el leányát, azon nap és talán azon órában is, amikor a deli ugor ifjú találkozott a szép királyleánnyal. Nagy áldomást csaptak az öregek az eljegyzés örömére, mely áldomás két napig eltartott. A csinos Apor ifjúnak azalatt volt ideje, kipihenni magát és kiismerni Nádia lelkének ragyogó tudását, amely fényével felülmulta az azúrkék égnek legfénylőbb csillagát is. Megszerette a lengyel unokahugot, de végtelen szerelméről, mig a király véleményét nem hallotta, nem szólott neki, mert ifjú lelkével azt sejtette, hogy a gőgös és gazdag király lekicsinyeli öt, a szegény és más nemzetbeli ifjút . . . S már, már azon volt, hogy megnyergeli lovát és ugy amint jött, vissza megy, de Nádia könyörgése visszatartotta öt. Két nap múlva haza jött a király, vendégfii hozva azonnal leend6 vejét is. Épen akkor robogott kocsija a várudvarba, mikor a nagy iramba ködök szétsstek, misztikus párává finomulva s a messze keleten egy vörös lángnyelv csapott fel. S e hallgatag, büvör, édes A koldusból milliomost csinál S hontalan lesz sok hatalmas király. Ha jókedvű is szeszélyes a sors, De rettenetes mikor haragos, Nem kímél aggot, ifjút, gyermeket, Boldog családot, büszke nemzetet. Hazám! én csak éretted rettegek, Fölötted zug el legtöbb förgeteg. A sors legtöbbször ezt a nemzetet Csak rosszkedvében látogatja meg. Oltalmazd meg magyarok Istene, Porlandó ősök dicső szelleme A magyar földet — s bű népéi vele: Ne törhesse össze a sors keze! Qrigássy Jánosné. Zalavármegyei Mazeum és Könyvtár. c&z ujabb ajándékok. (156 közlemény.) E bé'en e.iy nagy adományról számolunk be. Fitos Márton vm. fölevéltáros ur 373 kötetből álió könyvtárat volt szives adni. Ezért neki, valamint az alábbi adományozóknak hálás köszönetet mondunk. Adott még a könyvtár részére Sobmidt Viktor czukrász ur 22 drb, Partenschlager tanuló 2 drb könyvet. Bégí pénzt hoztak: Schmidt L. (6 drb) Fiebiger F., Pintér S., Simon J, Singer B. (2—2 drb); Miklós S., Trautmann B., Filó J., Sárközi J., Simonics J., Nagy J., Schwazenberg N., Fülöp J, Király J., (1 — 1 drb) gimn. tanuló és Himfy N. ur 2 darabot. Különböző tárgyakat hoztak: Berkes Ö., Miklós S., Vörös Gy. gimn. tan. Pdsstor I. Heti hirek Helyiek. Vármegyei közgyűlés volt kőddon Dr. Bálás Béla főispán elnökletével a vármegyeházán. Élénk érdeklődést keltett a függetlenségi pártiaknak az az aiánlalku, hogy aímostani kormánynak szavazzanak bizalmatlanságot. A bölcs Deák Ferencznek vármegyéje azonban 18 szótöbbséggel azt mondta, hogy ne beszéljünk most erről. Vagyis leszavazták a függetlenségieket. Tárgyaltak azután földmivelési és egyéb közgazdasági ügyeket, melyekben ékes felszólalással és tapsok között szerepelt Herteleudy Ferencz főrendiházi méltóság és Elek Ernő bizottsági tag, előbbi a földmivelésügyi, utóbbi a kereskedelemügyi közgazdaság érdekében, mindketten azonban egyenlően elég mérgesen elítélték azt az eljárást — a már csak néhány tagra apadt gyűlésen, — hogy a függetlenségiek csak politizálnak, szavaznak, kontraboutát akarnak csinálni, aztán eltávoznak ragyogásban ott állott Nádia, István mellett & mikor a rötszakállu, apró szemű érkező vendéget meglátta, mint üldözött galamb simult védelmet keresve a szép ugor fiúnál. A Búg vidék királya zordonan tekintett reájuk, de ahogy meghallotta, hogy Apor ivadék, haragja nyájas mosollyá vált s szívélyesen üdvözölte és szobájába sietett, hogy a fontos levelet elolvassa. Nádia, Istvánnal és Bezborodko Hercieggel a várudvarán maradt, hol a Herozeg nagy pöffeszkedéssel előadta a két napig, tartó áldomás okát. Nádiát eljegyzésének hire — amelyet az ö tudta nélkül kötöttek, — lesújtotta s ha Apói föl nem fogja a gyenge termetet, ott esett volna össze. Mint szárnyaszegett madarat, karjaiban vitte föl a szobába s mélyen lesújtva vett buesut a királytól, lovára felkapott és elvágtatott. Gyászba borult a királyi kastély, mert nagy beteg volt a királyleány és nem akadt felcser, ki betegségére irt talált volna. De egy tündöklő hajnal meghozta aztán egészségét. Mély sóhajtáseal ébredt fel Nádia, s ahogy a látóhatáron felbukkanó ragyogó napot meglátta, üdvözülten mosolygott. Apjához fordult • sxavakkal: Mondd s nem vesznek részt az igazi magyar politikában, az igazi magyar közgazdaságban, holott nekünk, par excellecce földművelő és állattenyésztő nemzetnek első sorban ökröket kell tenyésztenünk és nevelnünk ... Az igaz! mormogja valaki a szegletben, mert mi már úgyis igen okosak vagyunk. S mormogja valaki a másik szegletben: De a fene ott egye meg azt a magyar közgazdaságot, azt a magyar földművelést és állattenyésztést, ha minden magyar hizott ökröt Bécsbe viszaek, s minden magyar zsíros tehenet Bécsbea fejnek meg és nekünk csak a hátából hasított kancsuka jut . . . Aztán még sok mindent tárgyaltak. Gvüjtsünk a Csány szoborra! N. N. Zalaegerszeg . . . — K 50 f. Mai gyűjtésünk — K 50 f. Hozzáadva a múltkori (3444 7K 41 í) összeghez A Magyar Paizs gyűjtése máig 34447 K 91 fill. A Budapesti Hirlap, Rákosi Jenő lapja f. évi május 10-én, püuköst szombatján megjelent számában minket igen élénken érdeklő következő czfkket irja: Adakozás. Nem tudom, van e a világon még egy olyan adakozó kedvű közönség, mint a magyar értelmiség. Természetesen nem kisebbitexi itt sem a francziát, aki valamely szenzáczióra igen rövid idő aiatt nagy pénztömeget tud az oltárra dobni, sem a németet, aki büszke fölgerjedésében Zeppelinnek nagy tőkéket ír alá, sem az angolt, aki délsark,i hőse özvegyének s árváinak párszor 24 óra álatt egy vagyont ad össze. De olyan állandó adakozó, mint a magyar, nincsen több. Itt nem a vagyon, hanem a magyar sziv adakozik. Hiszen a mig nem volt állami önállóságunknak budgetjoga, addig itt akadémia, szinház, szobjr, műcsarnok, muzeum — minden közadakozásból j»tt létre. S akármi alkalom kínálkozik, olyan alig van, hogy nemesebb gerjedelmében »gy-egy sziv lo ne tenné szerény adományát valamely oltárra a maga. újságja utján. Szeat Antal kápolnája, szegéoy&i, Jósziv, ingyen tej, a gallipoli jó szerzetesek, egy szerencsétlenül járt ember, egy b&tsg szegény diák, egy hazafias eszme, egy érdekes halott és száz más dolog, egész a magyar iskolahajóig, megkapja kéretlen a maga adomáűyát. Az Erzsébet-emlékre, a Kossiith-szoborra, a, Vörösmarty-szoborra, a Lenasa emlékre, a csángókra, az iskolahajöra, templomokra, sírósak atyám, még mindig uagaszkodol azon óhajodhoz, hogy. Bezborodko, neje legyek,, akit megvetek és gyűlölök s ajtival együtt egy órát sem fogok élai. Alexa király felhorkaat mint a vad

v feltámadt benne a zsarnokság s mint sakál üvöltötte; pusztulj hát szemem elől . . . Mikor másnap a reggeli csodás tünemény, az éltető aap ismét feljött, üres volt a királyleány szobája, elment oda, ahoz, aki már lelkét magával vitte, és ugyanakkor eltűnt az öreg dajka is, hogy úttalan utakon elkísérhesse ifjú úrnőjét, a ssép Ugorországba. A Búg vidék királya pedig szobáiba zárkózott s az elhagyatottság hosszú órái egy elválaszthatatlan társat adtak melléje; a csendes tébolyt. Holdvilágos éjeken gyakran lehetett egy imbolygó árnyékot látni, amint a Búg mélységes mély vizébe csillogó tárgyat dobált. Ez imbolygó árnyék a király volt, mig egyszer királyi koronájával együtt ö is eltűnt a Búg mélyébe . . . Szelleme azóta az óji órákban ott kisért a Búg vizén és jajkiáltásával betölti a vidékst Jacikovic* Miklómi.