Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-28 / 48. szám

4 MAGYAR P U Z S 1912 november 28. Még egy másik küldöttség is járt a főispán ur előtt ugyan e héten, s kérték, hogy pártolja a kormány előtt is Belatincz községnek járási székhellyé való tételét, melyet a lakosok óhajta­nak s melyet már a vármegyei gyűlés is jónak tart. A küldöttség vezetője Zrinyi Károly bela­tinczi plébános, az uj járás ügyének leglelkesebb apostola. Dr. Bálás Béla főispán válaszában hang­súlyozta a megye autonem jogkörét, melyet fel­tétlenül tiszteletben kiván tartani s egyben fáj­lalvaa formalitások megtartásának kényszerű voltát, melyen bármint óhajtaná magát túltenni, kijelen­tette a küldöttség előtt, hogy ő pártatlanul visel­kedett mindaddig, amig a vármegye nem döntött Belatinc javára. A döntésnek ő is örült és miután már annyi jót és szépet hallott Bslatincnak és vi dékének hazafias gongolkodásu lakosságáról, ígéri, hogy a belatinci járási székheiy ügye ö benne lelkes pártfogóra számithat; s hogy mindent el fog követni, hogy a belatinciak óhaja és kiván- • sága minél előbb testet öltsön. Ezután a főispán az uj járás székhelyéhez csatolandó községek névsorának előterjesztését kérte, mnjd pedig az uj járáshoz csatolandó községekből Belatincra vezető utak minősége és távolsága iránt érdek­lődött. Végül a főispán a küldöttség tagjait be­mutattatta magának s rövid diskurzus után mind­nyájával kezet fogva, a küldöttségtől elbúcsúzott. Hogyan utalványozzák az állami tanitó fi zetését ? Szeptember 1-ével meguyitották Mura­vidon az állami iskolát; az előbbi községi iskola két tanítóját kinevezték az uj állami iskolához. Beköszöntött november hava is, ám a két tanitó csak nem kapott fizetést. November 4 én végre megtudták a tanitók, hogy a fizetéseket kiutalták. A két tanitó vigan ment Perlakra a rég nélkülö zött pénzért. Itt nem is történt más baj, mint hogy a község által az 1912. év végéig kimutatott adóhátralékot lefogták. A másik tanitó azouban, aki egyúttal igazgató is. ráadásul sokkal cifrábban járt. Tudniillik felolvasták neki az utalványozó rendelet rája vonatkozó passzusát, mely szerint a már megszolgált fizetés « ,. .. pedig november 1-től havi elő.eges részletekben® jár. Hetedma gával nélkülözi, nyomorogja át a szeptember— október hónapokat az igazgató a mikor végre ütne a megváltás órája, akkor kap egy havi fizó­tést, de ugy, hogy ezen egy havi fizetésből is a község elöljárósága által kimutatott adóhátralékot levonták 1 AZ adóhivatalban jegyzökönyvet vettek föl a tanitó panaszáról, ő meg novemberi fizeté- ! sének romjaiból kiszorított egy sürgöny árát s sürgönyileg kérte elmaradt két havi fizetését. Komplikálta a dolgot, hogy a hónapok óta fizetés nélkül levő igazgatót pörrel fenyegette egy hite­lezője, azon indokolással, hogy az már mégsem igaz, hogy egy állami alkalmazott két három hó­napon át fizetést ne kapjon. A hitelező pörölt. Megérkezett a bíróság idézése is, de a fizetés mégsem. Most már ekszpressz panasszal fordult az illető magához a miniszterhez, s mellékelve a bíróság idézését is, kérte elmaradt fi/.etését. Kérte azt is, hogy a minisztériumnak azon tisztviselőjével téríttesse meg a miniszter a nyakába szakadt perköltséget, aki az oka annak, hogy az október 11-én kelt utalványozási rendeletről csak novem­ber 4-én értesült s aki okozója annak, hogy ek­kor is csak egy havi fizetést kapott. Mert, ha nem: az elkeserített tanitó bírói uton fogja kö­vetelni jussát. Nyolc segédjegyzői állásra hirdetnek pályá­zatot: Nemestördemiczre Karácsony Káimán ta­polczai főbiró nov. végéig. Stridóvárra és Mura­szerdahelyre Szalmay József csáktornyai főbiró december 4-re és 6 ra. Bagonyába, Zorkóházára, Szentgyörgyvölgyre és Murabarátiba Székely Emil alsólendvai főbiró december 2-ig és 21 ig, s ] Szentadorjánra Bogyay György főbiró december 2-ig. Reménybeli magyar fejedelem, A balkáni háborúskodással kapcsolatban azt irták a lapok, hogy Albánia függetlenítése esetén Herceg Fes­tetics Tasziló magyar főurat, a keszthelyi nagy birtokost teszik Albánia fejedelmének. Halál. özv. szentmártoui Darnay Kajetánué szül. Eitner Auna, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, a Sümegvidéki Vöröskereszt egylet elnöke f. hó 24-én fáradhatatlan életének 76 ik évében meghalt. Gyermekei: szentmártoni Dar­nay Károly, Béla, Géza, Kálmán, Kajetác, Anna férj. Brenner Elekné, Emma férj. Kaiser Lajosné. Menyei: szentmártoni Darnay Károlyné szül. lob­baházi Döry Olga, szentmártoni Darnay Béláné Bzül. Berger Mariska, szentmártoni Darnay Kál­mánné szül. Luiszer Linka, szentmártoni Darnay Kajelánné szül. Kedacic Malvin. Vői: Brenner Etek, Kaiser Lajos. Unokavőí: Maar József, Dr. Gyuk István. Unokái: szentmártoni Darnay Dóra, Olga, Hubert, Tibor, László, Andor, Arzén, Dar­nai Pannika férj. Maar Józsefné, Darnay Manci, Darnay Idus, Sári, Kálmán-László, Brenner Ka­jetán, Elek, Kaiser Margit férj. Dr. Gyuk Ist­vánné, Kaiser Jenő. Dédunoka : Gyuk Magdi. Az áldott le;kü nagyasszonyban hót testvérével együtt Darnay Kálmán az édesanyját veszitatte el. Távoliak A kaposvári töröktemetés. A Kaposváron elhunyt Ali ben Csarcsenba török menekült ka­tonáteltemették Kaposvárt a legnagyonb csendben. A nálunk szokatlan temetési menet a katonakór­házból indult el a temetőbe. A kátona holteste, mint az a hivő muzulmánoknál temetkezési szo kás, egy szál deszkán feküdt, fehér lepellel volt letakarva, ugy hogy minden körvonala látható volt. A deszkát, melyen a halott feküdt, társai vitték a vállukon. Az egyszerű, szomorú menetet a kaposvári helyőrség egy tisztje s egy török tiszt kisérte, valamint egypár katona vegyesen a mieinkből és a törökökből. Ali ben Csarcsenbát a déli temetőben hantolták el török szokás sze­rint, ülő helyzetben. A minden szertartást nélkü­löző, katonás ridegségü temetés annyira meg­ható volt, hogy a déli temetőben a kísérő katonák zokogtak. Mivel a temetés délután 3 órára volt kitűzve, arra az időpontra nagy néptömeg gyűlt össe a déli temetőnél, hogy lássa a nálunk isme retlen török temetést, a temetés éppen azért történt hamarább, nehogy csoportosulást okozza • uak az érdeklődők. Németül kell tanulni a postásoknak. Nagy­váradról jelentik: A kereskedelmi miniszter ren­deletet intézett a nagyváradi posía és távirda igazgatósághoz, melybeu elrendelte, hogy a posta tisztviselői számára tanfoiyamot rendezzenek, amolyeken a német nyelvet lehetőleg minél előbb és minél tökéletesebben elsajátítsák. A miniszteri rendelethez az egyik itteni lap a következőket fűzi: »A német nyelv tanulásának elrendelése a hadvezetőség kívánságára történik, amely az idei hadgyakorlatok alkalmával azt tapasztalta, hogy a posta működését gyakran nem lehetett összhangba hozni a hadsereg működésével, mert a tisztek és általában a katonák nem tudnak magyarul és igy nem tudták magukat a posta alkalmazot­taival mogértetni.« Egy nagyon szerény kérdé sünk van a kereskedelmügyi miniszter úrhoz, irja a Magyarország a hatvanhetes kiegyezés szelle­mében nem inkább a katonatiszteket kellene-e magyarul megtanitanitaui, mint a magyar hivatal­nokokat németül? A kérdésre adandó válasz megkönnyítése czéljábul figyelmeztetjük a minisz­ter urat a hatvanhetes többségű delegácziónak idevonatkozőlag hozott többrendbeli határozatára. Egy pfipö* a tanárok mellett. Fejes István a tiszáninneni reí. egyházkerület püspöke a tanárok nyugdíjügyében hosszú felirattal fordult a közoktatásügyi miniszterhez. Arra akarja birni a minisztert, hogy a tanárok közismert sérelmét kiküszöböltesse. A 30 évi szolgálatidő meghagyá­sát s az egyenlő elbánás ^elvéből kifolyólag azt kéri, hogy a nem állami tanárok külön törvény utján az államiakkal az egész vonalon egyenlő nyugellátásban részesüljenek. Fejes István püs­pök feliratában a következőket irja : „Nem tudjuk elhinni, hogy a magas kormánynak ebben a kér­désben utolsó szava volna. Inkáb hisszük azt, hógy nagyméltóságod csak az előkészületek és adatgyűjtések befejezésére vár, hogy a méltá­nyosság és egyenlő elbánás elvei alapján a fele­kezeti tanárok nyugdíjügyét is az állami tanáro­kéval egyenlő alapon rendezhesse." Majd Írását azzal fejezi be, hogy „A mi közép és felsőbb oktatásuuk még távol áll a tökéletességnek attól a magas fokától, amely felé törekvésünktől bár­mily szempontok miatt is eliekintenünk lehetne; ha mégis akár pénzügyi tekinteteknek, akár az indokolatlanul egyenlősítő törekvéseknek végre is kénytelen volna engedni Nagyméltóságod a tanári szolgálati idő meghosszabbítására nézve : ez olyan vissamenő irány térfoglalását jelentené, amely ami minden időben előretörekvést és ha­ladást képviselő felfogásunkkal merően ellenkeznék. Az Írás korlátozása. Balogh Károly nagy­váradi igazgtó ellen, a „Küzdelem" szerkesztője ellen a miniszter parancsára fegyelmi eljárást rendelt el a közigazgatási bizottság s egyúttal a szerkesztéstől is eltiltotta. A vád : Tiszteletlenség. , ^zt irta a »Küzdelem«-ben Balogh Károly : »a tanítóknak gondjuk Ijsz rá, hogy ne legyen i addig boldog álma a dúsgazdag miniszternek — i aki a tanitók egyetemleges gyűlése óta megint | vigan alszik —, míg a tanitók fizetésrendezésó­j nek kérdését megoldva nem látják«. Majd később Gróf Tisza Istvánhoz intézett, udvarias, de amel­lett önzrzetes levélben utasította vissza a patro­názsbeli munkásságát, mert afcban az időben mondták ki a tanitók a passzív rezisztencziát. A fegyelmi eljárás egy éve tart. Ez idő alatt a Gróf Tisza vármegyéjének tanítósága megadta a csattanót a miniszternek A fegyelmi vizsgálat alatt levő Balogh Károlyt egyhangúlag Bihar­vármegyei tanitóegylet elnökévé választotta. A fegyelmi választmány ülésén Dr. Ágoston Péter jogakadémiai tanár, az igazgató védője kifejtette védőbeszédében, hogy a minszternek nincs jog* olvan szuverénitással intézni a tanitók ügyét, mintha ezek az ő aikalmazottai volnának. Ami­kor a miniszter eltilt egy tanítót attól, hogy lapot szerkesszen, túllépi hatáskörét. Ezt tette a mostani esetben is, amiért az igazgató felmen­tését kéri. A választmány Balogh Károlyt mégis 50 korona pénzbüntetésre ítélte el, azzal a meg­okolással, hogy tiszteletlenül nyilatkozott a mi­niszterről és engedetlen volt vele szemben, ami­kor a lapot tilalma ellenére tovább szerkesztette. ~~—————————— tárnám háziasszony teljes meggyőződéssel mondja: Nincs kávé Franck nélkül! és azért ajánljak csak a „Valódi Franck"-ot a kávéda­ráló védjeggyel, melyet belföldi nyersanyagból Kassán, honi ipar állit elő. Irodalom. Művészet. Kebelhullámok czimen egy vaskos könyvben kiadta verseit Tersánczky Gyula Alsólendváa, ahol időközönként meg is jelent egyik másik verse az Alsólendvai Hiradóban. A kötetben jobbára alkalmi versek vannak, néha a prózáig leereszkedve. A könyvet nem annyira a költészet szempontjából kell bírálni, mint abból, hogy nemes érzésű és jó indulatu versek vaunak benne. A fűzött példány ára 3 korona, s a jövedelem 20 százalékának fele az alsólendvai kath. és izr. nőegylet javára, másik fele pedig az alsólendvai polgári iskola szegénysorsu tanulói­nak segélyezésére fo rdittatik. Szerző a könyvet unokájának, Novotny Pistikének ajánlja. Gyermek-szinpad. A legkedvesebb, felnőttet is legjobban gyönyörködtető gyermek-mulatságok közé tartozik a színdarab előadása. Sebők Zsig­mond és Benedek Elek képes gyermeklapja, a Jó Pajtás arról is gondoskodik, hogy a gyerme­keket mind ujabb és ujabb előadásra alkalmas darabbal lássa el, gyakran ad ki kis vígjátéko­kat, legújabb, november 24 iki számában is Zsoldos Lászlónak egy bájos kis színdarabja jelenik meg. Ebbe a számba irtak még : Feleki | Sándor verset, Szemere G\ö gy elbeszélést, 1 Sebők Zsigmond üö'rr.ö^ö Dömötör Királyhágón tuli uta?á-áaal< folytatását, Elek nagyapó apró i történetet, G\ula bác-i czikket a forgószélről, • Zsiga bác i mulatságos móká». A kis diákok ' levelei rovat. S/.emere György regényének foly­tatása, a lejtvéjyek, szeikesztói i/.euetek egészí­tik ki e szám gazdag taitalmál. A Jó Pajtás t a Franklin-társulat adja ki ; előf.zetési ára negyed­évre 2 K 50 f.

Next

/
Oldalképek
Tartalom