Magyar Paizs, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-18 / 29. szám

1912. julius lti. MAGYAR PAIZS 3 megye szülötte, baranyai képviselő, okos, fiatal, lelkes tagja a Kossuth pártnak — a szomszéd megyékből hozzs ide az üdvözletet. Lerajzol egy korrupt választást, a sörös és boros hordók választását, melyre keserűséggel vegyes gunykaczaj keletkezik a hallgatókban. Az igéret helyébe az adócsavarás és idegen katona hatalom lépett. Most mindenki Báró lesz, azt mondja, de hát akkor ki Fog dolgozni? A dolgos ember Amerikába megy. A koaliczió nem akarta biztosítani a katona erőt, s ezért kellett helyébe más kormány, bizonyságot tesz a két függetlenségi testvérpártnak a szövetkezéséről. — Erős felkiáltások^: Abczug egerszegi mungók ! Gróf Somsichot lelkesen éljenzik. E kerület polgárságát nem kell lelkesíteni, keblében hordja a törvényt, jogtiszteletet s a hazafiságot, — fejezte be tartalmas beszédjét. Sümegi Vilmos Zalának, szülővármegyéjének üdvözletet hoz az ország legkeletibb végéről, Csikmegyéből, ahol ő követ. Szégyenli, hogy a mult héten szégyen érte ezt a vármegyét avval a bizonyos két szótöbbséggel. Csak hogy nem olyan nagy baj az, mert a közönségnek ez az igazibb, őszintébb hivebb képe, amit itt most magam előtt látok, akik nem szállítók (abczug egerszegi mungók). Az ország Lengyelország sorsára jut, ha nem jön a választó jog. A Batthyány családnak egyik tagjára a nyitrai püspökre büszke lehet az ország, mert az a főpapok közül egyesegyedül a magyar ügyre szavazott, a másik Batthyányira büszke lehet Zalavármegye (Éljen! Taps!). Azt óhajtja, hogy amin a valóságban csak két párt van, elnevezés és csak kettő legyen: Kurucz és labancé. Hoszszasan beszél Rákóczi és Kossuth L. száműzetéséről. Tisza . . . (Brr! heves felkiáltások) nem őrült, csak, — (mindentéle csak nem jó nekünk) üzlettársaság . . . stb. Méltatja Gróf Batthyány Pál zalai követnek a szereplését a politikában. Maczky Emil Hevesmegyéből való követ, rokonszenves lelkes magyar, a regényes Mátra tövében nőtt vadvirágok illatát s a kápolnai csatasikon elhűlt magyar hősök szellemét hozza üdvözletül. Az ő magyar megyéje jól ismeri ezt a jó magyar megyét . . . E mostani osztályparlamenttel nem baladhatunk a mai világbau, egy uj választójog s a népparlament emelheti színvonalra ezt a nemzetet. Idézi a írancia nagy írót: A halálban mindnyájan egyenlők vagyunk (Éljen a Köztársaság ! kiáltják a tömegből.) (Éljen Kovács Gyula I kiáltják az ablakokból), van egy szük sírgödör, oda nem lehet bemenni csákósan, az a szük sírgödör letöri még a kotonát is (lelkes éljenzés), miért ne lehetnénk hát itt a földön is egyenlők ? egyenlő jogokkal és egyenlő kötelezettséggel felruházva. Szeretetre és áldozatra hivja a közönséget, sokszor áldozatot kiván a haza, még véres áldozatot is — mindent meg kell tenni, ha követeli a becsület . . . . Lelkes beszédét szeretettel tapsolják-. Kun Béla. Rövid a neve. s kis vékony ember, de ha beszél, olyan mint egy lángoszlop. Nem hiába, hogy a nagy Bercsényi szülővárosából s tunk a még félórányira fekvő Tisza vicai vadászházhoz. A vadászházban hideg volt, igy szalmát dobva a tűzhely mellé sorban feküdtünk törökjeimmel. Miután imáinkat, — ki törökül Allahhoz, ki a keresztények istenéhez elvégeztük, hogy a fárasztó munka után mély álomba merüljünk. Embereim közben felváltva élesztgették a tüzet s hajnalban ismét talpon voltunk. Egy völgyben haladva, nemsokára egy zergebakot pillantottam meg, fekete volt mint az ördög. Ezen a következő meglövendő bakomnak a husa törökjeimnek volt Ígérve, de vallásuk szerint csak oly állat húsát ehetik meg, melynek nyakát késsel vágják el. Embereim szerencsétlenségére ugy vállapon lőttem ezt a bakot, hogy mire ők oda értek, már nem is rúgott. Föltalálták azonban magokat, egyik ránczigálta a hátulsó lábát, másik a torkát nyiszálta el. Lövésemre megelevenedtek a kopár hegyek, mindenfelé hegy-élnek menekülő zergéket pillantottam meg, melyek a hegy élre fölérve, még kíváncsian nézegettek le, ki zavarja meg a hegyek csendjét s az ök nyugalmukat. Itt ugyanis lövés ritkán történik, mert ez föntartott terület s csak a kormányzó engedelmével szabad vadászni. Megindultam magam is a meredek hegyoldalon fölfelé, de egyszerre oly fáradtnak éreztem magamat, hogy már-már azt hittem, hogy tovább nem fogok menni, de a vadász szenvedély legyőzte fáradtságomat és mégis fölmásztam egész a hegytetőre. Nagy György lakóvárosából, Hódmezővásárhelyről jött. Amint ránézek e népre, látom, hogy nemezek az emberek hozták a határozatota mult héten a megye • házán. Beszél Hertelendy Ferencz elszólásáról, őszinte elszólás volt az,hogy ö és érdekldrsai szövetkeztek ... csak akkor hősök, ha fegyveres hatalom áll őrt mellettük. Csak a császárnak számolnak be, hogy szállítják ezt meg azt, a horibilis adót, katonát stb. Ma is hü szolgái annak a sötét kamarillának. Hódmezővásárhelyt a népszámláláskor csak két idegen volt: egy osztrák kucséber s egy német nevelő kisasszony. Itt Zalában is van két nem magyar, az a mult heti megyei két szavazó nem magyar anyaméhből született (a közönségből kiáltják: 50—50 koronáért születtek 1) közönséges érdektársak. — Jogot a jogtalanoknak, kiáltja Kun Béla, s szeressük ezt a földet, amelybe nemcsak búzát, haDem a jog egyenlőségének tiszta termő magjait is el kell vetni. Ha most összetartunk, a becsület győzni fog s a nemzet boldog lesz. (Éljenezték öt is, a köztársaságot is, pedig nem erről beszélt). Szól még Gróf Batthyány Pálról s hogy a választók boldogok és büszkék lehetnek, akik ilyen erőslelkü magyart köldenek az országházba. Dr. Hajós Ignácz zalaegerszegi ügyvéd. Olyan a nemzeti züllés is, mint az egyéni züllés. (Abczug zalaegeszegi mungók!) 67 ben kaptunk választó papirjogot, vagyis tág terét az etető-itató választásnak, a korrupcziónak. Az a „turáni átok" (valószínűleg azért nevezi igy, hogy a közönség ne abczugoljon) mosogató beszédjében azt mondá, hogy csak most hallgassanak rá, én arra kérem a magyarok istenét, hogy csak most ne hallgasson rá. Hozzák be a becsületes egyenlő választó jogot. Esküdjünk, hogy hivek maradunk magunkhoz. Dr. Vida Gyula ifjú ember, az országos diákszövetségnek 20 ezer főnyi egyetemi hallgatójától hozza a zalai népnek a üdvözletet. Az ifjú vér erős szókat ad az szájába. — Végig fut a a hideg a hátatokon, ha rágoudoltok, hogy a geszti zsarnok olyan perczedenseket csinál, melyeknek alapján Magyarországot Ausztria közönséges tartományává teheti. Ök a 48 as márcziusi ifjúság testvéreinek vallják magokat. — Lelkesen megéljenezték. Kráhk Ferencz, a szocziáldemokraták egyik kiváló eszű vezére, mondott tartalmas, nyugodt, deokos beszédet. Szól a 48 as muszkavezetőkről. Olyanok ezek a mostaniak is. Betiltják a gyűlést eltörlik a jogot, megtámadják a sajtószabadságot. Hiszen a 48-as törvény szerint nincs joga a rendőrnek, hogy a gyűlést engedélyezze, vagy ne engedélyezze. Ö csak tudomásul veszi és ügyel a rendre. (Ugy van !) Megemlíti, hogy a kormány bántalmazza a Magyarországot, Pesti Naplót s a Népszavát. Beszéde közben éljenzik a köztársaságot. Higgadtan feleli, hogy arról mo6t még nem lehet beszélni. Majd taián. — Arra nagy okok kell, hogy elöálljanak. Az alkotmán y tniég^csakl<étszerrugták^^ Mielőtt a hegytetőre értem, óvatosan dugtam ki fejemet és körülbelül 300 lépésre 6 ducatból álló zerge csoportot pillantottam meg. Nyugtalanok voltak, ide-oda tánczoltak, fütyültek. Távcsövemmel megállapítottam, hogy 3 bak van köztük; 3 lövés ismétlő fegyveremből és 2 a földön fetrengett, egy harmadik tört hátsó combbal igyekezett menekülni, a másik 3 darab ijedten ugrált köröl-köre, vissza-vissza nézve elesett társaik felé. Még egy éles pattanás és 3-ik meglőtt bakom jól találva, szintén áldozatul esett vadász szenvedélyemnek. Két bakot hátunkra kötöztünk, a harmadikat kővel betemettük, hogy valamelyik ragadozó meg ne találja; visszamentünk a vadász házba és még az nap visszatértünk Konyiczára. Láttam még embereimet, nagy csomó kíváncsi tömeg vette őket körül és mint később hallottam egész legendákat költöttek rólam. Zerge sikereim után elhatároztam, hogy még elmegyek a Narenta torkolatához, élvezendő az ottani hires vizi vadászatot. Konyiczáról Mostárba mentem vasúton. Az ottani kerületi főnök szives vendéglátásában részesültünk — ugy öcsém, mint feleségeink, ócsém és én másnap hajnalban indultunk vonaton még három állomást — kiszállva már kocsik vártak ránk, melyekkel a Narenta kiöntéséig mentünk, JJtova-Bla ónak hivják azt a viziterületet, közepén egy kis sziget vadászházzal. Itt csónakba ültünk és elindultunk a sásba, hogy vizi vadat zavarjunk föl. Sajnos Fabriczius, másodszor most Tisza (Brrl . . .) akit Fabriczius nomero II-nak mond. Legbővebben az általános választójogról szól, annak szükségességét hangoztatva s bizonyságot téve a függetlenségiekkel való szövetkezésről. A Just párt sem bánta meg s misem bántuk meg a szövetkezést. A junius 4-én és azóta történteket törvénynek soha el nem ismeri tisztességes magyar ember. (Éljenzés és taps.) Felolvassák ezután Gróf Mandorf Géza orsz. képviselőnek üdvözlő sürgönyét, akit betegség akadályozott idejövetelében, de lélekben együtt vau Gróf Batthyány képviselővel s az ő választóival. Bosnyák és Eitner képviselő tekintettel a sok vendég szónoklatra nem tartottak beszédet. Patonai László jegyző felolvassa a következő határozati javaslatot: (A határozat.) »AZ országos egyesült ellenzék által 1912. évi julius 14-ére Zalaegerszegre összehívott népgyűlés Gróf Tisza István képviselőházi elnöknek az elDÖki hatalommal való súlyos visszaélései a házszabályok ellen elkövetett jogsértései és az ellenzékkel szemben f. évi junius 4-én és folytatólag az ülésszak berekesztéséig naponkint megismételt erőszakosságai felett megbotránkozását fejezi ki, ezért ót elitéli, a kormánnyal szemben pedig az ország alaptörvényeit sértő politikájáért a legnagyobb fokú bizalmatlanságnak ad kifejezést. Egyúttal követeli a szövetkezett ellenzéki választójogi tervezetének sürgős törvénybeigtatását. Egyben azért az önfeláldozó és hazafias küzdelemért, melyet az ellenzék az erőszakosságokkal szemben kifejtett, a népgyűlés szivből jövő üdvözletét, odaadó ragaszkodását és teljes bizalmát nyilvánítja ugy az országos egyesült ellenzéknek, mint a kerület szeretett képviselőjének Gróf Batthyány Pálnak!« Végül üdvözlő táviratot intézett a népgyűlés Justh Gyulához, Apponyi Albert, Károlyi Mihály, Zichy Aladár grófokhoz és Gróf Batthyány Vilmos nyitrai püspökhöz. A népgyűlés egész folyama alatt mint egy ember állott rendületlenül, órák hosszat erős napsütésben a hatalmas embertábor. A gyűlés végeztével pedig ismét megkezdődött a lelkes tüntetés a képviselők mellett, mely nem szűnt meg addig, amig el nem utaztak Zalaegeszegröl. Délután két órakor 250 terítékű közebéd volt a Bárány vendéglőben, ahol jelen volt Gróf Batthyány Pálné, Eitner Zsigmondné, Nagy Lászlóné is. — Dr. Hajós Ignácz felköszöntötte a jelenlevő képviselőket, Egry Béla élteti a zalaegerszegi vezéreket s a választókat, Eitner Zsigmond hivatkozik Appius Claudius Caecusra, aki azt mondta, hogy: Ceterum Kartaginem delendam esse censeo. El kel seperni a föld színéről az ellenséget. Hivatkozik Balla Aladárra. Jámbor Henrik a választók nevében lelkesen élteti a vendég képviselőket s Gróf Batthyány Pált, a legnépszerűbb képviselőt. Beszélt még azznban, ez nem volt a vizi vadászatnak szezonja, amikor mindennemű fajta vizi szárnyas tartózkodik ott s elég sovány eredménnyel kellett megelégednünk. Este megérkeztek feleségeink is, kiültünk a vadászház elé s élveztük a nagy kiterjedésű tömeg közepén levő kis szigetet s azon a réczék hápogását s egyéb vizivadak füttyögetését és lármáját — közepette ezek között a körülöltünk elterülő kopár Karst hegyektől határolt csillagos eget. Másnap négy csónakba szálltunk, s ugy indultunk ba a magas nádasba, evezőink kurjongattak egymásnak, hogy az összeköttetést fentartsák s közbe-közbe fegyvereink durrogtak a föl-föl röppenő vizivadra. Befejezve vadászatunkat, elbúcsúzva esónakosainktól, ismét kocsira ültünk s hajtottunk a vasútállomás felé. Egyik kocsink bakján egy hórihorgas vörösturbános török ült, aki mindvégig résztvett az expediczióukban, holott nem tudni tulajdonképen mi szerepe volt s van neki. öcsém öt folyton kóválygó saskeselyünek nevezte el. Amikor kifizettük fiakkereseinket, minden ember elmaradt, csak a hórihorgas török nem, ez folyton sarkunkban volt. Amikor már a vonatba is beszáltunk, akkor mondá nekünk, nagy hajlongások között, hogy ő rendelte meg a fiakkereket. Ezért kisért ő bennünket három napig, hogy a végén egy forinttal megajándékozva boldogan távozhassák.